1956 generációk életét meghatározó emléke a mai napig minden magyar család életében jelen van, a családok közé földrajzi vagy ideológiai éket verő események jelen korunkban is éreztetik hatásukat. Az első regényével jelentkező Kiss Nikoletta kötetében emberi történetek által utazhatunk vissza az időben, és a szerelem, a döntés és a történelmi helyzetek kapcsán kalandozhatunk a közelmúlt világába, amire mindannyiunknak emlékeznie kell. Milyen történések előzték meg az októberi forradalom napjait? Milyen sorsok fonódhattak össze akkor és hogyan döntöttek férfiak, nők, apák, anyák családjuk jövőjéről? Lehet vajon közös pontokat találni a mai fiatalok és nagyszüleik életében? És végül a könyv vezérmotívuma: erősebb-e a kötelességtudat a szerelemnél? És vajon a szerelem erősebb-e a szabadságnál…? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Kiss Nikoletta izgalmas, történelmi pontossággal megírt regénye. Ahogy belekezdtem a könyvbe, egyből Örkény villant be: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk. / Tőle kaptuk, mint útravalót, / hogy lehessünk hősök és gyilkosok, / megbélyegzők és megbélyegzettek, / keveset tevők, nagyokat álmodók, / másokat mentők, magunkat pusztítók, / egy időben, egy helyütt és egy személyben: / ki merre fordul, aszerint.”
A könyv központi szálaként Szabó István, a tehetséges, de a rendszerbe beolvadni nem kívánó, ifjú festő és Bárdossy Rebeka, a fiatal színésznő szenvedéllyel, küzdelmekkel, és nehéz döntésekkel teli életét követhetjük végig az 1949-es, kávéházi első pillantástól. A második világháborút követően Rebeka apjának gyárát államosítják, a lány családjára kitelepítés vár, amitől még édesapja áldozata sem tudja megmenteni. A kitelepítés gyötrelmeitől vőlegénye, a befolyásos művészettörténész professzor nem tudja megkímélni, kihátrál a lány mellől, s az utolsó pillanatban korábbi szerelme, István tart vele, aki mellett az apró boldog pillanatok csak röpke percekre tudják megédesíteni a száműzetés éveit. A forradalom idején egy rövid időre újra közös útra tereli őket az élet, hogy végül határozott döntést hozzanak a regény oldalain számos alkalommal felvetett kérdésekre. Ami külön szép és megkapó a regényben, hogy az emlékezés kerettörténete napjainkban játszódik: Rebeka unokája, Anna indul el a családi titkok után.
Kiss Nikoletta regénye egészen kivételes írás, amely a romantikus szál mellett korhű történet az ötvenes évek Magyarországáról, a kitelepítések küzdelemmel, megaláztatásokkal terhes éveiről és a kor történelmi eseményeiről. Az utolsó fejezetekben, a könyv grandiózus lezárásaként az októberi forradalom érzelmekkel teli, megrendítő képei peregnek előttünk. És amennyire Szabó Magda rendre szembesít bennünket a generációk közti szakadékkal vagy hajt bennünket a megértés felé, épp annyira Kiss Nikoletta is megmutatja, hogy a felelősségérzet, az egyén szabadságának kérdése, a világban betöltött feladatunk az ötvenes években és napjainkban is ugyanolyan kínzó kérdések elé állíthatja a könyv szereplőit és bennünket, olvasókat is. Hisz a történelem eseményeit olyan hús-vér emberek alakították és élték át, akár a regény szereplői, vagy akár a saját nagyszüleink.
A mű keletkezése kapcsán külön érdekesség, hogy szerzője, bár Budapesten született, de élete legnagyobb részében Berlinben és Ausztriában töltötte – ez az oka annak, hogy Kiss Nikoletta eredetileg német nyelven írta meg regényét, amelyet magyar nyelvre Blaschtik Éva fordított kiváló érzékkel. Olvasni: szembesülés, átélés, felismerés. Emlékezni: elengedhetetlen, felszabadító, gyógyító. Ennél már csak egy dolog lehet fontosabb: mindezt együtt megtenni nagyszüleinkkel, szüleinkkel. Hiszen minden család életében akad egy érdekes regény!
