Imrik Ádám, művésznevén IMRIK, a hazai klubok megkerülhetetlen szereplője, korábban a mallorcai Oceans Beach Club állandó rezidenseként biztosította a csillapíthatatlan bulikedvet. A DJ-producer legújabb dalához az egyedi hangzásvilágáról ismert énekesnőt, Heidi Albertet, azaz Bognár Andit kérte fel közreműködőnek. A közös munka gördülékenyen ment, Ádám és Andi között azonnal 100%-os volt a zenei kémia: a végeredmény egy lüktető dance kollaboráció lett, masszív beatekkel és éteri vokállal. Az újdonsághoz színekben gazdag klip is forgott, ami a művészi kiteljesedést a táncon és a festészeten keresztül mutatja be.
Heidi Albert, aki nem tűri a zenei skatulyákat, tavaly jelentkezett szólóprodukciójával. Folyamatosan kísérletezik a különböző stílusirányzatokkal a klasszikustól kezdve egészen a technóig, olykor pedig különleges hangszereket, például handpant vagy csellót is csempész előadásaiba.
Te írtad az Erre születtem vokálját. Mi az, ami inspirált a dal születésekor?
A szövegírás nem a legnagyobb erősségem, de amikor valamilyen érzelem a felszínre kerül bennem, akkor azt könnyen meg tudom fogni, olyankor csak úgy dőlnek belőlem a szavak és a gondolatok. Mindig csak olyan témákról tudok írni, amik akkor éppen nagyon foglalkoztatnak. Esetünkben ennek a dalnak a születése pont egy olyan időszakomba esett, amikor sokszor elbizonytalanodtam abban, hogy egyáltalán sikerülni fog-e, amit elterveztem. Annyi akadály próbál eltéríteni az utamról, hogy néha egyszerűbb lenne csak feladni. De persze a kitartás különbözteti meg a sikeres előadót a kevésbé sikeresektől, úgyhogy küzdök tovább, míg van erőm.
Honnan gyűjtesz inspirációt a dalaidhoz? Kik voltak azok az előadók, akik hatással voltak rád?
Már sokan mondták nekem, hogy szakítsak a bluesos, r&b-s vonalammal, legyek poposabb, de nem igazán megy. Nagy hatással van rám ez a világ, a zeneiskolai tanulmányaim is a jazz köré épülnek. Sokszor hetekig, hónapokig keresem egy egyszerű dallam megoldását egy poposabb alapra. Ezzel szemben, mikor meghallok egy funkys harmóniamenetet, öt perc alatt írok rá egy ütős dallamot. Ezzel párhuzamosan viszont nagy szerelmem a minimal és a progresszív house. Felpezsdít, táncolnom kell rá, és valami eszméletlen érzés kerít hatalmába, főleg, ha ezt közösségben élhetem át, például egy bulin. Nemrég jártam az Analog Balaton lemezbemutatóján, ott jöttem rá, hogy én is valami ilyesmit szeretnék csinálni. Így habár elektronikusabb irányba evezek, a jazzes feelinget sem akarom elengedni. Olyan producerek, mint a németországi Ben Böhmer vagy a kaliforniai gyökerű Lane 8 inspirálnak igazán hangzásban, de az említett Analog Balaton, Winston Surshirt, Jorja Smith, és hatalmas kedvencem, ZHU is sokat nyomnak a latba.
Mi volt a szereped a videoklipben?
A polgári foglalkozásom fotós/videós, így sokáig nehéz volt megállni, hogy ne vegyem magamhoz az irányítást az engem érintő projektekben. Most már annyi irányba szakadok, és annyi minden van egyszerre, hogy örömmel hagyatkozom a csapatra. Ha hatékonyan akar az ember működni, akkor muszáj elengednie a kontrollt bizonyos esetekben. Most is ez történt, nem igazán szóltam bele a dolgokba. Tetszett, ahogyan a fiúk dolgoztak, így biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy jó lesz a végeredmény.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Megnyertem a Petőfi Kulturális Ügynökség Nagylemez programjának pályázatát, amely teljes egészében átvállalja a készülő nagylemezem produceri munkálatait. Ez egy hatalmas ugrás lesz számomra, önerőből egy ekkora projektet nem tudtam volna finanszírozni. Szóval gőzerővel dolgozom az új dalokon és az albumon az újdonsült alkotótársammal, aki a dalaim szövegét fogja színvonalban szintekkel feljebb emelni. Ez az együttműködés, a segítség elfogadása is egy olyan dolog, amit félévvel ezelőtt még messziről elutasítottam volna. Nos, változik az ember. És ez nagyon jó.
Fotó: Heidi Albert, IMRIK
Olvass tovább!
