Noa: Köszönöm a lehetőséget, Anya. Íme az első kérdésem. Mi inspirált arra, hogy gyerekeknek énekelj, és hogy lehet, hogy 9 év elteltével is lelkesen mész fel a színpadra, és készíted egymás után a gyerekeknek szóló lemezeket, klipeket?
Eszter: Amikor te megszülettél, 14 éve, még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy gyerekeknek is fogok énekelni. De aztán olyan sokat énekeltem neked, hiszen a dal alapvető nyugtató, altató, játékos eszköz minden kisbabánál, hogy előbb-utóbb ezeket a gyerekdalokat családi használatra lemezre is vettük. Azokat is nagyon sokat hallgattad, természetesen a két évvel később született öcséddel együtt. Aztán annyit énekeltem nektek, hogy végül valóban azon kaptam magam, hogy talán ezzel lehetne valamit kezdeni.
Noa: De hogy jött az ábécés dalok gondolata? Miért gondoltad, hogy ez tanulságos lehet a kicsiknek?
Eszter: Amikor óvodába mentél, elkezdtek érdekelni a betűk, és így, mint más anyukák is ilyenkor, én is rohantam a könyvesboltba, és igyekeztem találni ehhez a témához hároméves gyerekeknek való verseket, zenéket. De annak idején nem nagyon akadt ilyen a kezembe, inkább olyan könyveket találtam, amelyek kisiskolásoknak szóltak. Ez adta az ötletet, hogy az ábécé betűivel valami zenés-játékos projektbe kezdjek.
Noa: Miből tudtad, hogy ez a lemezed sikeres lehet más szülők, illetve az óvodások körében?
Eszter: Nem tudtam, csak reméltem, hogy ez nem egy következő családi CD lesz, ami csak neked, a testvérednek és az unokatestvéreknek tetszik. De arra a sikerre, ami ezután következett, még én sem számítottam. Ez az a projektem, ami jelenleg – és most már lassan 10 éve – az eddigi legszélesebb közönséget szólítja meg.
Noa: Amikor befejezted az Állati Zenés ABC 1-et és 2-őt, hogyan jött az ötlet, hogy a következő lemez az Időradír legyen?
Eszter: Sokat gondolkodtunk rajta édesapáddal (Födő Sándor zeneszerző – a szerk.), és például te is javasoltad, hogy a betűk után a számokról készítsünk dalokat, de végül úgy éreztük, hogy ez túl direkt volna. Emellett addigra már ti is nagyobbak lettetek, megváltozott az érdeklődési körötök. Mindig figyelem, hogy éppen mi foglalkoztat benneteket. Az idő témaköre pont ilyennek tűnt, ezért ez az inspiráció is tőletek jött. Az idő megértése, az óra, a mutatók működése, az, hogy mikor is van tegnap, ma vagy holnap, mi az a negyedóra, nem könnyen érthető fogalmak. Úgy gondoltam, hogyha mindezt egy mesébe, az Időmanó történetébe ágyazom, akkor akár kisebbeknek is érthetőbbé válik mindez. Mivel addigra már iskolások voltatok, az is eszembe jutott, hogy ez az összetettebb témakör akár kisiskolásoknak is hasznos lehet.
Noa: Mióta Időmanó is vagy, egy–egy forgatás vagy fellépés után mennyi időre van szükséged, hogy visszaalakulj anyává?
Eszter: Szerinted mennyi idő? Azt gondolom, hogy amikor valaki egyszer csak anyává válik, akkor onnantól kezdve ez mindent felülír, fontosabb lesz annál, hogy művészként mit, hogy él meg. Persze ez alakítható, hiszen, ha tudom, hogy egy drámai alakítást kell nyújtanom, ami után időre van szükségem a visszaalakuláshoz, akkor valószínűleg nem rohanok haza, hanem egy picit ülök az öltözőben, hogy mire hazaérek, már az tudjak lenni, akire ti számítotok. Na jó, ez nem mindig ilyen egyszerű.
Noa: Esetleg volt olyan, amikor rosszul ítélted meg a helyzetet, és nem tudtál visszakapcsolódni abba az anyába, akit mi ismerünk?
Eszter: Nem annyira emlékszem ilyesmire, ezen most elgondolkodom… De hadd meséljek el neked egy történetet. Amikor nagyjából négyéves lehettél, a testvéred pedig kettő, nagyon el szerettetek volna jönni az egyik gyerekkoncertünkre. A nagynénitekre voltatok bízva, és megbeszéltük előre, hogy én most egy énekesnő leszek, aki a többi gyereknek is énekel, és ha egy mód van rá, ha bármire szükségetek van a koncert közben a nagynéniteknek szóljatok. Például, ha éhesek vagytok, ha valamitek fáj, vagy ha ki kell menni a mosdóba. Nagyjából a harmadik szám után a színpad elé jöttél, odahívtál, és rámutattál az előttem lévő szívószálas vizes pohárra, amiből a koncertek során inni szoktam, és megkérdezted: „Anya, kérhetek egy kis vizet?” Ebben a pillanatban értettem meg, hogy teljesen mindegy, mit beszélünk meg, én neked akkor is az az anya vagyok és maradok, aki otthon smink nélkül a konyhában főz vagy takarít vagy pelenkát cserél, ha éppen énekesnőként a színpadon énekelek. És ez jól van így.
Noa: Mit szólsz Api újabb sikereihez, hogy Oláh Ibolya az általa írt dallal megnyerte A Dal 2022-t, és ezáltal Az Év Slágere zeneszerzője lett? Illetve mit szólsz a Dalfutáros szerepléséhez?
Eszter: Nagyon büszke vagyok rá, és örülök, hogy rajtam kívül más előadóknak is ír, elképesztő sikereket ér el, hogy egyre inkább odafigyel rá a szakma és a közönség. Remélem, hogy a jövőben, mint film és színházi zenés darab zeneszerző is egyre több feladatot kaphat. Alig várom már, hogy elkészüljön a Varró Danival közös musicaljük. Szerintem ő egy egészen kivételes, rettentően sokoldalú tehetség, egy zenei fenomén, aki előtt talán most nyílik meg néhány új lehetőség, hogy még jobban kiteljesedhessen.
Noa: Korábban a dalaid mindig egyszerre jelentek meg, egy-egy lemezen. Hogy lehet az, hogy A locsogó pocsolya most önmagában hallható mint single?
Eszter: Ez az első ilyen dalom, amit külön is megjelentetek. Ma már a digitális zenék korában ez nem egyedülálló dolog, de ezt te nagyon jól tudod, hiszen nagyon sokat hallgatod különböző előadók dalait, és nem a CD-s generáció vagy. Megkockáztatom, hogy CD-t már nem is hallgatsz, ha egyáltalán láttál ilyet. Ezért úgy döntöttem, hogy nem várok addig, míg a következő lemezhez összegyűlnek a zenék, hanem egyesével fogom megosztani a közönséggel a dalok egy részét, amennyiben lesz erre lehetőségem, klippel együtt. De ettől függetlenül hiszek még a CD-mellékletes könyvekben, abban, hogy a gyerekeknek egy színes, illusztrációkkal és játékokkal teli könyvvel együtt tálalni a zenéket még mindig izgalmas és fejlesztő lehet.
Noa: Pontosan mit értesz fejlesztés alatt?
Eszter: Anyaként és művészként is azt gondolom, hogy az élő hangszerek használata, a minőségi zene és szöveg hallgatása ma is rettentő fontos a gyerekek fejlesztése szempontjából. Ezért készülök már egy jó pár hónapja arra, hogy saját podcastsorozatot hozzak létre, amely kifejezetten szülőknek fog szólni, és általam nagyrabecsült zenészekkel, alkotó művészekkel, szakemberekkel fogok arról beszélgetni, hogy az igényes zenének milyen jelentősége van a gyerekek életében.
Noa: Hogy született ez a dal? Mit jelent számodra A locsogó pocsolya?
Eszter: Ez a dal kivételesen nem Hegyi Gyuri szövegére készült, mint a legtöbb gyerekdalom, hanem egy új szerzőt találtam Büki Péter személyében, akinek véletlenül hozzám került a verse. A szöveg nagyon inspirálta édesapádat, aki a verset azonnal megzenésítette. A koncerteken már nagyjából egy éve játszuk ezt a dalt, ezért adta magát, hogy Az Időmanó kalandjai TV-sorozatomba is bekerüljön attól függetlenül, hogy még nem jelent meg lemezen. Hogy mit jelent számomra A locsogó pocsolya? Engem jobban érdekelne, hogy számodra mit jelent.
Noa: Ezt a kérdést jól kikerülted. Szerintem számodra azt jelenti, hogy akkor is érezheted magad belül gyereknek, ha már felnőtt vagy, és talán ezt üzened a többi gyerek szüleinek is.
Eszter: De szépen fogalmaztad meg! Egyetértek.
Noa: Régóta dolgozol együtt Seres Flórával, aki ezt a klipet is készítette. Miben volt ez más, mint korábban?
Eszter: Flóra egy csodálatos alkotó művész, akivel nagyon hasonlóan gondolkodunk. Több éve dolgozunk együtt, és ebben a klipben teljesen szabad kezet kapott tőlem. Vagyis a koncepció, a rajzok és maga a történet is az ő sajátja. Bár még nincs gyermeke, csodálatosan ért a gyerekek nyelvén, és ezt te is nagyon jól tudod, hiszen sokat szoktatok találkozni.
Noa: Befejezésül, mit gondolsz mi vár rád a jövőben, milyen új dalokra számíthat a közönség, és ezek inkább gyerekeknek vagy felnőtteknek szólnak majd?
Eszter: Sok mindenre készülök ebben az évben, először is nem fogok megfeledkezni a gyereknapról, ezt megígérhetem neked is. Másrészt jönnek a szabadtéri koncertek, megyünk Tárnokra, Ceglédre, Szekszárdra, Pesterzsébetre, a Művészetek Völgyébe, aztán stúdióba vonulunk, mert régi álmom valósul meg azzal, hogy édesapád Kaddis című komoly és világzenei művét lemezre rögzítsük, méghozzá a Pannónia Stúdióban, Mohai György hangmérnök-stúdióvezetőnek hála. Olyan csodálatos zenészek közreműködnek majd, mint például Rohmann Ditta, Lesták Bedő Eszter, Csonka Gábor vagy Szabó Dániel. Aztán július 10-én újra felcsendül Budapesten a Kaddis, méghozzá a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Ezután egy nyári próbaidőszak következik az egy éve érlelődő Szenes Hanna darab próbáit fogjuk elkezdeni Widder Kristóf rendezésében, amelynek nyár végén lesz a bemutatója Szentendrén, majd ősszel a Jurányiban. Ezt követi szintén ősszel a Kaddis országos turnéja, és bízom benne, hogy talán jövőre folytathatjuk Az Időmanó kalandjai című TV-sorozatot a harmadik évaddal, de ez még a jövő zenéje. Drága Noám, köszönöm szépen, hogy időt szenteltél arra, hogy interjút készíts velem! Ez lett a tökéletes anyák napi ajándékod.
Noa: Azért ennél kicsit többre is számíthatsz! De én is örülök, és jó volt veled beszélgetni.
