Június 26-án a Reptében – Mikromozgások kinagyítva című előadást láthatja a közönség, melynek mottója egy Pilinszky idézet:
„Nem az a fontos, hogy a madár hányat csap szárnyával, hanem hogy íveljen!”
A ’már nem itt’ és a ’még nem ott’ köztes állapotának – a tiszta tánc eleven közegének – ad teret Góbi Rita szólóelőadása, amely az átmenetek és a metamorfózisok világába kalauzol. Ehhez a produkcióhoz készített zenét Szegő Dávid, aki különleges morzejelekkel, akusztikus, elektronikus és repetitív zörejhangokkal ad tájékozódási pontokat a minimalista eszközökből építkező tánchoz, a teljes értékű színpadi jelenléthez.
Július 2-án és augusztus 27-én performatív, részvételi sétára vállalkozhatnak az érdeklődők Mészáros Máté koreográfus A távolság mechanikája című előadásának köztéri és részvételi, verzióján. A meghatározó mozdulatsorok és konstellációk piktogramokra lettek „lefordítva”. A nézők a grafikákat egy kiskönyvben kapják meg, amellyel közösen, hozzávetőleg egyórás sétában maguk is előadókká válva teremthetik újra az előadás koreográfiájának kilenc állomását, megismerve a Várkert Bazár csodálatos helyszíneit.
Július 3-án Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix duója #Orfeusz #Eurüdiké mítoszát a mai viszonyok közé helyezi, egészen sajátosan értelmezve az oly sokszor feldolgozott szerelmi történetet. Eurüdiké most kortárs világunk poklába száműzetik, ide is követi őt szerelme, ám Orfeusz számára kiismerhetetlen ez a világ, egyszerre ügyefogyottá és tehetetlenné válik – nincs ereje szembe menni a 21. század világképével. A táncduó a mítosz világa és a ma valós viszonyai között feszülő ellentétet mutatja be, ám drámaiságában ennél jóval tovább megy, hiszen hőseit is demitologizálja. A hétköznapok, a változás, a különböző világnézet hozta dicstelen, mégis kemény harc lesz az övék.
Augusztus 7-én az Exist produkciója azt a kérdést járja körbe, mit is jelent nőnek lenni a mai és mindenkori világban. Két nő, két individuum keretezi a válaszokat, egymástól függetlenül és egymás relációjában. A darab konklúziója sokkal inkább egy kérdés a nézők felé, mint egy egzakt válasz. Hogyan képes egy nő a valódi kiteljesedésre? Hogyan viszonyul az elférfiasodás kérdéséhez? Hogyan képes megküzdeni az önön tükörképével, függőségeivel és legnagyobb ellenségével, az idővel?
Augusztus 28-án a tánc a zenének ad testet. A Kávé hajnalban. Budapest táncmozaikok. előadásban a dallamokból születő képek, történetek emlékei elevenednek meg. Találkozások, érintések, szenvedély, és még egy utolsó kávé hajnalban. A koreográfia kifejezetten erre az alkalomra készül a ¡NOSNACH sokszínű zenei anyagára, amelyben felcsendülnek a tangó taktusai New Yorktól Odesszáig, kelet-európai sanzon, francia, zsidó, argentin, balkáni és cirkuszi zenék keverednek szabadzenei elemekkel. Zene és tánc nem létező, mégis ismerős utakra ragadja magával a hallgatóságot, miközben egymást is igyekeznek lépten nyomon meglepni.
Szeptember 4-én zárul a sorozat a #kaméleon no.1. projekttel, amely a Willany Leó társulat folyamatos megújulásra való törekvésének egyik materializálása: félévente egy-egy meghívott, külsős alkotó bevonásával igyekeznek magukat újra definiálni és lehetőséget adni arra, hogy az improvizáció és a kortárstánc végtelennek tűnő fogalmához újabb gondolatokat adhassanak. Ezúttal Vadas Zsófia Tamara koncepciója kerül színpadra, arra a szimbiózisra és kollektív tudatra építve, amely a próbák során a tagok között spontán megszületett.
Forrás és fotó: Várkert Bazár
Olvass tovább!
