A Normális emberek sikere után Sally Rooney-nak komoly rajongóbázisa lett itthon is, ezt pedig csak fokozta a regényből készült és ahhoz méltó sorozatfeldolgozás. Két évvel később, idén az írónő első regényéből készült Baráti beszélgetések landolt az HBO Maxon. A főszerepben két huszonéves lány áll, Frances (Alison Oliver) és Bobbi (Sasha Lane). Két teljesen különböző jellem, akiket régebben szerelmi viszony kötött össze, ami azóta barátsággá szelídült. Utolsó egyetemi éveiket töltik Dublinban, ahol a helyi kocsmában saját szerzeményeiket adják elő. Egy ilyen este során belebotlanak az ünnepelt írónőbe, Melissa-ba (Jemima Kirke). A gátlástalan és harsány Bobbi azonnal megtalálja vele a közös hangot, míg a zárkózott és szemlélődő Frances csak sodródik az eseményekkel. Pár jelenettel később már Melissa és férje, Nick (Joe Alwyn) házában találja magát a két lány, és míg Bobbi és Melissa között alakul ki jól érezhetően a kémia, addig Nick és Frances között épül ki esetlenül, kissé kínosan valami kapcsolatfelvétel-féle.
Jemima Kirke a Csajok Jessa-ja után itt is – bár már egy felnőttebb verzióban – hozza a társadalmi elvárásokra fittyet hányó, lázadó, a maga szabályai szerint élő karaktert, akinek ami a szívén, az a száján. Mellette a saját férje, Nick (Joe Alwyn) alkotja ennek szinte ellentétét: a világ megítélésén és minden máson is sokat agyaló, csendes és nehezen kiismerhető, bizonytalan művészlelket. A széria gördülékeny természetességgel mutatja be a társaság közt felépülő különös dinamikát, a Bobbi Melissa irányában érzett rajongását és a kettejük közti baráti és potenciálisan romantikus viszonyt, ahogyan Nick és Frances talán túlzás nélkül lelkitársinak mondható kapcsolatát is. Ugyanez a természetesség mutatkozik meg abban is, hogy a négyfős társaság tagjainak különböző nemi irányultságairól nem magyarázkodik és nem filozofál a sorozat, egyszerűen csak észleljük ezeket az események sodródásával. A kialakuló viszony(ok) és megcsalások fölött sem mond ítéletet, a helyes-helytelen skálán való erkölcsi elhelyezését ránk, nézőkre bízza.
A Baráti beszélgetések súlyos élethelyzetekkel és kényes kérdésekkel (is) foglalkozik, úgy mint házasságtörés, barátságok fellazulása, zűrös szülő-gyerek kapcsolatok vagy a huszonévesek útkeresése, mégis egy kellemesen melankolikus hangulatú darabról van szó, ami nem üli meg a gyomrot és jólesik a lelkünknek. Ehhez hozzátesz a sorozat tempója is. Napjainkban ritkaságszámba mennek a lassabb tempójú filmek és szériák, itt viszont az atmoszférateremtés fontos része, hogy senki és semmi nem rohan sehová. A dialógusok gyakran szaggatottak, olykor kínos csöndekkel tarkítottak, ezektől pedig kifejezetten valóságszagúak is. Az élőbeszéd mellett az online üzenetváltások is fontos szerepet kapnak, így például az idegőrlő várakozás is, hogy mikor és mit ír vissza a másik, és az ezekből levont messzemenő következtetések. A párbeszédek mellett a képi világ is fokozza ezt a komótos, „felhős”, kissé borongós hangulatot a vonat mellett elsuhanó dublini és Ír-tenger-környéki tájakkal és a füstös ír kocsmákkal.
A Baráti beszélgetések kellemes és emészthetően tálalt elegye a mindenfajta emberi kapcsolatok gyakran zűrös kavalkádjának. Ízig-vérig 21. századi történet, ehhez illő gondolatokkal és problémákkal, olyan módon bemutatva, hogy azzal főleg a főszereplők saját korosztályát célozza meg.
Szerző: Németh Míra gyakornok Fotó: IMDB
Olvass tovább!
Még több Félelem és reszketés Hawkinsban – megnéztük a Stranger Things 4. évadát
Három év várakozás után végre megérkezett a Stranger Things utolsó évada – legalábbis annak első fele. A hét új epizód nem véletlenül került fel a Netflix TOP10-es listájára, és van egy jó hírünk: megérdemli a kitüntetett figyelmet.
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
