- Tiszai Vivien Jávori Vilmosnál tanulta a dobolás alapjait, később Sramkó János volt a tanára, majd a Kőbányai Zenei Stúdióban végzett dob szakon.
- Első ismertebb zenekara az Ozone Mama volt, öt évig volt velük, együtt bejárták az országot.
- Vivi számára fontos a női összetartás, erre pedig kiváló alkalom az általa szervezett Drumland tábor.
Az ország legismertebb női dobosa, Tiszai Vivien már közel 20 éve él dobolásból, Dér Henivel járja a fesztiválokat, saját, csak női zenekarával, a HolyChicksszel koncertezik az országban, a Madách Színház jelenleg egyik legkedveltebb produkciójának, a Sixnek a dobosa. Kifejezetten csajok számára létrehozta a Drumland táborokat is, minden évben dobos nők gyűlnek össze tőle tanulni, és év közben is folyamatosan oktat.
Tanítványai 99%-ban százalékban nők. Vivi számára nagyon fontos a női összetartás, hogy segíthessen a lányoknak kilépni a komfortzónájukból, illetve a zene és az órák révén kikapcsolódni. Az idei Drumland táborban már másodjára ült össze 15 kezdő és középhaladó női dobos tanulni és feltöltődni.
Dobolni nem volt alkalmunk, azonban Vivit megismerni annál több. Beszélgettünk a nőiség megéléséről, az eddig pályafutásáról, terveiről és elképzeléseiről. Egyértelművé vált számunkra, hogy miért olyan egyszerű feloldódni a társaságában, és miért jelent a dobos közössége egy megtartó erőt a feltöltődésre vágyóknak.
Mi volt az első dal, amit megtanultál dobolni?
A Pink Floyd The Wall című száma.
Ha nem zenélnél, akkor milyen más karriert választanál?
10 évig vendéglátóztam, így ebben a szakmában is el tudom képzelni magam. Emellett tetszik a fényezés, a filmipar is eléggé vonz. Az a vicces, hogy kislányként boncnok akartam lenni, később pedig színésznő.
Van-e valamilyen szokatlan vagy érdekes hobbid, amelyről kevesen tudnak?
Imádok vasalni, baromira megnyugtat. Igazából szakbarbár vagyok, minden hobbim a munkámhoz kötethő. De ha ki kellene emelnem valamit, akkor az a videóvágás lenne, mert nagyon szeretek vágni, főleg a tanítványaim videóit.
Tiszai Vivien
Honnan jött a Drumland dobtábor ötlete? Hogyan jutottál el a kivitelezésig?
Az első tábort a tanítványok noszogatására szerveztem. Pont a Covid környékén jártunk, és felhívtam az egyik barátom, akinek van egy klassz helye Pusztazámoron. Ő nagyon kedvesen megengedte, hogy oda mehessünk a csajokkal. Az első tábor után szükségem volt két év szünetre, mivel mindent egyedül szerveztem. Én láttam el minden feladatot: odavinni a dobszerkókat, kitalálni az órák menetét, meg egy csomó mást, így teljesen kicsinált a szervezkedés. A második táborra már sokkal jobban felkészültem, hoztam tanársegédeket. Első alkalommal csak Jancsovics Máté tartott workshopokat, idén viszont elhívtam Ferenczi Bebit, nagyon jó kollégámat a Madách Színházból, Gilinger Ádámot meg Okos Gerit, és emiatt még jobb lett a tábor. Viszont nagyon elfáradtam, ismét! *nevet*
Kiknek szervezed a tábort?
Ezt a tábor speciel a tanítványaimnak szervezem, külsősöknek meg se hirdetem. Volt egy olyan álmom, hogy csak csajokat taníthassak. Nem utasítom el a férfiakat, nem erről van szó, vannak kisfiú tanítványaim és két férfi tanítványom, de azért többségben vannak a csajok. Ezért sokszor a tábornak olyan hatása van, mintha boszorkánytalálkozón lennénk: jönnek a lányok, együtt dobolunk, egymásra hangolódunk, jók az energiák. Imádjuk a férfiakat, ez a tábor viszont másról szól. Együtt van 15 vagány nő, megosztunk bensőséges dolgokat, na és persze zenélünk. Pont ezért, a dobolás nem vagánykodás, hanem nagyon komoly lelki feltöltődés, főleg azoknak a nőknek, akik valami újra vágynak. Ez pedig pont az a közeg, amely megadja azt az erőt, ami segít kilépni a komfortzónából. Hiszek a girl powerben, de nem feminista elgondolásban, hanem csak szimplán szeretem a női lelkeket, és szerintem tök menő, hogy kinyílnak a csajok csak azért, mert ütik a dobot.
Szerinted példaképük vagy ezeknek a lányoknak?
Nem hiszem, hogy rám példaképként tekintsenek. Én sem tekintek a tanítványaimra tanítványokként, mivel mindegyikőjüket a saját egyénisége miatt nagyon szeretem, sőt, néhányukkal remek baráti viszonyba is kerültem. Nagyon komoly csajok járnak hozzám, teljesen más jellemek, mint amilyen én vagyok, és ezért ki tudok nyitni nekik egy-két olyan kaput, amelyet eddig ők nem mertek. Ezt igazából a zene teszi, nem én. Na jó, talán együtt a kettő… *kuncog*
Téged anno ki inspirált?
Maga a zenész élet! Olvastam könyveket, amelyekből nagyon megtetszett a rocksztárok élete, a buli, a színpad, de akkor még nem tudtam, hogy ezért nagyon sokat kell tenni és gyakorolni. Férfiakból is azok jöttek be igazán, akik ebben a szakmában dolgoztak. Mégsem akartam groupie lenni, nem akartam mindenki babája lenni, így inkább megtanultam zenélni. Az élet ösztönzött arra, hogy ezzel foglalkozzak. Aztán megismertem a Led Zeppelin dobosát, Bonzót (John Bonham), Lenny Kravitz dobosát, Cindy Blackmant meg Sheila E.-t, a Prince dobosát. Ezek a nők, rock idolok a mai napig inspirálnak.
Milyen kihívásokkal kellett szembenézned női dobosként Magyarországon?
Az elején akadt egy csomó bosszantó szitu, mert többször, leginkább vidéken megtaláltak a lenéző stílusú „Segítsünk?” kérdések. Ez persze dühítő volt, viszont azután, hogy lenyomtuk a koncertet, már egyből jött a tisztelet. Nem érzem magam elnyomva, mert hiszem és tudom, hogy jó, amit csinálok. Szerintem csak azok hisztiznek ezen, akik nem tudnak érvényesülni. Mindenki végezze úgy a dolgát, hogy kurva jó legyen benne, és akkor nem lesz ezzel problémája.
A szüleid hogyan fogadták a pályaválasztásod?
Apám nagyon sokat nyomatta nekem a rockzenét, meg ő maga is dobolt. Tök hálás vagyok neki ezért, azonban két dudás nem igazán fér meg egy csárdában. Amikor megtudta, hogy dobolni szeretnék, akkor hallani sem akart róla. Most már értem, hogy miért, mert már akkoriban se lehetett megélni a zenélésből, ha nem tepertél, vagy nem kerültél be a mainstreambe. Aztán látta rajtam, hogy nagyon akarom, így beíratott a legjobb tanárhoz, vett nekem dobot. Még mindig megvan az a dobom, azon tanítok.
Nagy álmod volt egy „dögös női zenekarban” játszani. Pontosan mit jelent ez számodra?
A HolyChicks tagjai a legjobb barátnőim, ezért alapvetően nem mondanám dögös zenekarnak. Szerintem a Dér Heni az, aki igazán dögös, női energiákat mozgat meg. A Holyban is van ilyen, csak ott inkább a haveri energiák erősebbek, ami azért teljesen más. A The PinUps nevű zenekaromban is csak csajok vannak, ott erősebb a szókimondóság, mint a nőiség vagy a kinézet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milyen volt a Madách Színházban zenélni, a bulis koncertekhez képest?
Karrierem egyik csúcsát élem meg, hogy hat díva mögött zenélhetek a Madách Színház színpadán, szintén női zenésztársakkal. Óriási különbség van amúgy, mert a színházban szigorúan követni kell a kottát. Nem vagyok zenészárokban, hanem a színpadon egy emelvényen, én látom a közönséget, de ők engem annyira nem. Az egómnak és az exhibicionizmusomnak óriási feladat ezzel küzdeni, mivel szeretek kontaktban lenni a nézőkkel. A Sixből ez hiányzik, viszont szakmailag rohadt nehéz dolgom van, mert nehéz a kotta és nagyon komoly figyelem van mindenki részéről. Félreértés ne essék, nagyon élvezem, és kiváló szakmai előrelépés. Most viszont nagyon hiányzik, mert leghamarabb csak októberben játsszuk a darabot.
Van-e valamilyen hosszú távú célod vagy álmod, amit még nem értél el, de szeretnél?
Van, de szerintem a koromat illetően már lecsúsztam róla. Szeretem a jelenlegi zenei trendeket, de annyi új arc jön már, hogy kezdek lejárt lemez lenni, amivel amúgy semmi baj nincsen. Igazából olyan álmom van, hogy játszhassak egyszer én is az Arénában, esetleg játszani Pogány Induló vagy Sisi dobosaként. Sajnos alagútszindrómás vagyok, ami azt jelenti, hogy a kezem tropa, zsibbad a karom, és valószínűleg meg kell műteni. A műtét pedig egy év kieséssel jár, ami nagyon sok, ezt pedig nem akarom. Mindegy, majd kiderül, meglátjuk, hogy hozza az élet. De a dobtanítás, a dobtábor, meg a csajok együtt, az szerintem örök.
Dér Henivel hogyan hozott össze a sors?
Ez nagyon vicces sztori. Olyan hat éve történt, ültünk a HolyChicksszel, a Facebook pedig pont kidobta nekem Henit, és mutattam a csajoknak, hogy „most már nézzétek meg a Dér Henit, annyira durván néz ki, és olyan durva jól énekel”. Két nappal később csörgött a telefonom, Dér Heni hívott, mert női zenekart szeretett volna alapítani, és arra gondolt, hogy lehetnék én a dobos. Nem is tudom, hogy vonzottuk be. Ezek szerint tényleg boszorkánykodtok! Valószínűleg ez történhetett *nevet*. Amúgy aztán a női zenekarból sajnos semmi nem lett, mert mindenkinek túl sok volt a bulija, én viszont maradtam Henivel, nagyon megszerettem őt.
Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, különösen a lányoknak, akik dobolni szeretnének?
Mindenki aranyos, örüljünk az életnek, aztán gyertek hozzám dobolni! De komolyra fordítva a szót: amikor kitaláljuk, hogy mit szeretnénk csinálni, akkor kb. 1–2 évig tart a lendület, amelyet a hangszer okozta kihívás ad. Ezután új kihívásokat keresünk. Tehát azt tanácsolom azoknak, akik dobolni kezdenek, hogy ne higgyenek annak, amikor leapad az érdeklődési szintjük, hanem mindig bújjanak zenéket, amelyek ösztönözhetik őket. Gyakorolni tök király, de nem kell annyira túlzásba vinni, hogy megutáld a hangszert! Mondom ezt úgy, hogy sose gyakoroltam igazán, mondhatni a tróger osztályon végeztem, és nagyon bánom! Ha többet gyakoroltam volna, akkor most sokkal jobb dobos lennék. Na meg az is nagyon fontos, hogy mindenki igyekezzen megőrizni eredetiségét, annak fényében, hogy rengeteg példakép és inspiráló arc van, akiktől tanulni lehet.
Van valami egyéni játszási stílusod?
Nekem azt szokták mondani, hogy az erőmmel játszom, átjön rajtam az ösztön érzete. Merem átélni azt az érzést és erőt, amelyet ez a komoly hangszer ad. Amikor a dobos odacsesz a lábdobbal, az eljut egészen az ember szívéhez. A közönség arra ugrál, amit mi adunk a talpa alá, és ez szerintem zseniális! Kiráz tőle a hideg! Azért is szeretek a csajokkal foglalkozni, mert amikor azt mondom nekik, hogy „fáj a szíved, mert megbántott valami szemétláda”, akkor pont, mint a boxban, ki tudják ütni magukból a problémáikat. Zenélés közben képesek vagyunk olyan meditatív állapotba kerülni, amely átmenetileg kihúz minden szarból. Aki agresszívabb vagy dühöngősebb, annak kifejezetten ajánlom a dobot!
Tekinthetünk erre akár terápiás foglalkozásként?
Szoktunk ezen röhögni, mivel volt már olyan óra, amikor egy hangot nem doboltunk, mert helyette lelkizünk. Nem mondanám, hogy coach vagyok, mert az nagyképű duma lenne, de mindig meghallgatom őket, sokkal lazábban fogok fel csomó dolgot, elmondom, amit gondolok, és ez nem mindig az, amit hallani akarnak. De ezután kidoboljuk a stresszt. Inkább vagyok partiarc dobtanár, mint a nagyon szigorú. Amikor elkezdjük az órát, és látom a csajon, hogy rossz a hangulata, akkor direkt olyan zenét rakok be, amelyre ki tudja dobolni magát. Szeretek ezekre figyelni, mert nem akarom, hogy izguljon, aki eljön hozzám. Rengeteg tanárhoz jártam, csak férfiakhoz, és ott nem nyílhattam meg, nem beszélhettem mondjuk a párkapcsolatomról. Éppen ezért jólesik, amikor jön egy csajszi, és megbízik bennem annyira, hogy elmondja, ha bántja valami. Van egy 60 éves tanítványom, óriási forma, és ő is beenged a magánéletébe, tanácsot kér tőlem. Remélem, még sokan jönnek hozzám dobolni, és hogy segíthetek nekik felszabadulni az órák révén.
Szakbarbárság ide vagy oda, hogy néz ki egy napod, amikor mégsem dolgozol?
Ki szoktam menni anyukámhoz Pomázra, főleg nyáron, mert van egy medencéje… Amúgy spanolni szoktam, de mióta lett egy macskám, azóta nagyon szeretek itthon lenni, ami tök durva, mert sosem szerettem a fenekemen maradni. Mostanában van kedvem hazajönni, és nem csinálni semmit. Ilyenkor kapcsolok lányosba, arcpakolásokat kenek fel, meg ilyesmi. Legtöbbet azonban playstationözök, meg filmet nézek. Jóbarátok-mániám van, nem tudom megunni, legalább 20 éve nézem.
Kiemelt fotó: Andelka Savovic Fotó: Raboczky Szilvia
