Szimler Bálinttal a Fekete pont című legújabb, keserédes filmjének megtekintése után ültem le beszélgetni. A film mélyen szíven ütött és ott kavargott a fejemben még órákig az utolsó képkockák után.
Ez első nagyjátékfilmed. Hogy jött az ötlet?
Fikciós… Hosszban a Balaton method is nagy volt, csak azt senki nem veszi komolyan. Volt még egy nagyjátékfilmtervem, amelynek hosszan írtam a forgatókönyvét. Még a régi Magyar Nemzeti Filmalappal kezdtem fejlesztetni, amikor a Filmintézet felállt, még átcsúszott egy körön. Aztán, amikor már „rendesen” működött a rendszer, egyből kidobták. Addigra egyértelművé vált, hogy felesleges az NFI-vel bajlódni, hiszen rengeteg más alkotót is gátlás nélkül elkaszáltak és elkezdett feltörni a szennyvíz. Elkezdtem dolgozni egy olyan forgatókönyvön, amely gyártási szempontból olcsóbban megvalósítható. A téma háttere pedig onnan ered, hogy azt próbáltam megfigyelni, miként hat a gyerekkori „csendre nevelés”, az identitás elnyomása a felnőttkorunkra.
Miért pont most jött ez elő benned? Van aktualitása?
Régóta foglalkoztat a téma. Kilencéves koromig Amerikában éltem, aminek az a jelentősége, hogy két nagyon különböző kulturális közegben nevelkedtem és két különböző iskolai rendszert éltem meg; intenzíven hatott, hogy melyikben milyen hatások értek. A magyar oktatási rendszer nagyon szokatlan volt számomra, talán sosem tudtam igazán megszokni. Akkor is megkérdőjeleztem a bevett szabályokat, ellene mentem, ha kellett és a mai napig így szoktam eljárni.
A filmben a főszereplőt, Palkót teljesen kirekeszti az osztálya. Személyes élmény adta az inspirációt?
Amikor hazajöttem, akcentusom volt, ami a többiek számára kuriózumnak számított. Emiatt sokaknak inkább érdekes voltam, és nagyon gyorsan barátokra leltem. Engem is értek persze a szokásos gyerekkonfliktusok, klikkesedés, egyik nap ezzel vagy jóban, másnap már mással. Konkrét kirekesztés nem volt.
A tanárnő sorsát is szabadon hagytad, a nézőre bíztad a jövője alakulását…
Igen, a nézőre van bízva. Sokan hiányolják a filmből a pozitív végkicsengést, de szándékosan hagytuk megoldások nélkül. Szerintem nem a filmnek és a benne lévő karaktereknek a feladata megoldást találni a problémákra, hanem a valóságban kell keresni. Ehhez viszont benned kell maradjon ez a szorongató érzés, ami talán erőt tudni adni, aktivizál, cselekvésre késztet. Minél bosszantóbb Juci tétlensége, annál inkább tükröt mutat, hogy milyen idegesítő, amikor mi nem reagálunk a különböző elnyomó, embertelen intézkedésekre, a másokkal vagy velünk szemben elkövetett igazságtalanságokra. A helyzet realitása az, hogy egyelőre nem történik változás, csend van és tétlenség, nehéz hősöket mutatni, akik megoldják helyettünk. Itt lenne az ideje, hogy magunkban megtaláljuk, mit tudunk mi tenni.
Szimler Bálint, a Fekete pont című film rendezője
Gyerekként is filmesnek készültél? Tudtad, hogy ez az utad?
Amerikában még színész akartam lenni. A kinti iskolarendszer arra tanított, hogy legyen véleményem, szabadon meg tudjak nyilvánulni, anélkül, hogy attól féljek, hogy mások hogyan ítélnek meg. Ez adott egy magabiztosságot, önazonosságot, így mindig bohóckodtam, játszottam az agyam. Itthon megtanultam, hogy óvatosabban kell megszólalni, ha felszólítanak, az rosszat jelent és megítélhetnek. Lemondtam arról, hogy színész legyek. Gimiben jöttem rá, hogy a filmezés érdekel. Kipróbáltam sok mindent, iskolarádiót, iskolaújságot, sulibulikat szerveztem, zenekarom volt, színdarabot írtam, rendeztem és játszottam benne… Mindig közösséget akartam építeni, együtt dolgozni másokkal. A filmrendezés mindezt valamilyen szinten magában foglalja és valamiért csak a filmkészítés szólt arról, hogy a legbelsőbb gondolataimat megpróbáljam kifejezni.
Szimler Bálint, a Fekete pont című film rendezője
Hány fős csapat van a film mögött?
A stáb nem volt nagy, de annál csodálatosabb. Sokan ingyen dolgoztak, idejüket és energiájukat áldozták a filmre. Volt, aki csak a szabadidejében tudott jönni, ezért sok volt így a beugró, helyettesítő is, ez megduplázta a stáb létszámát. Emellett sokan akartak Marci (Rév Marcell, operatőr – a szerk.) mellett dolgozni, tanulni, ezért igyekeztünk lehetőséget adni mindenkinek.
Többször dolgoztál már Rév Marcellel. Az egyetemen ismerkedtetek össze?
Osztálytársak voltunk rendező-operatőr szakon. Az első percben egymásra találtunk, rengeteget dolgoztunk együtt. Ő Amerikában él, de például a film kedvéért hazajött.
Ha filmezés, akkor Hollywood. Te miért jöttél haza filmezni?
Kilencévesen még nem én döntöttem, a családom hozott haza, de örülök, hogy itt jártam filmes képzésre. Szerintem az SZFE világszinten is különleges hely volt. Most tervezek visszamenni Amerikába, de azért általában kint nehezebb filmhez jutni. Itthon állami támogatásból készülnek a filmek, és ha nem néhány ember között osztanák szét a pénzt, akkor könnyebb lenne pályázni. Kisebb a piac is. Amerikában magánemberek magántőkéje vagy stúdiók állnak egy-egy film mögött. Óriási bizalom kell ahhoz, hogy valaki a saját pénzét rakja bele az ötletedbe. Ezzel együtt, a jelenlegi filmfinanszírozási helyzetben még így is nagyobb esély van nekem ott filmet csinálni, mint itthon.
Szimler Bálint, a Fekete pont című film rendezője és szerzőnk
Ajánlasz nekünk néhány filmet a kedvenceid közül?
Egyik kedvenc filmem az Oslo, augusztus 31. A nemrég látottak közül, ami a legnagyobb hatással volt rám, az Érdekvédelmi terület volt, és végül mondjuk könnyedebbnek egy örök klasszikust – az Annie Hall.
Mi lennél, ha nem filmes lennél?
Sosem gondoltam magamra csak filmrendezőként, mert sok minden érdekel. Szívesen hoznék létre egy kulturális teret, épületet vagy kávézót. Ki is építettünk egy animációs stúdiót a cégünkkel közösen dolgozó animációsoknak, a Boddanimot. Nagyon érdekel a zene, szövegeket írok a Laiho produkciónak, de más területeken is próbálom segíteni őt. Kitaláltam és csináltam már TV-s formátumot a Közgyűlés című műsorral. És most éppen a Budapest Nemzetközi Fesztivált, a BIFF-et csináljuk, ami most lesz októberben. Folyamatosan vannak új érdeklődési köreim, emiatt nem félek attól, hogy belekényszerülök egy helyzetbe.
Fotó: Szalontai Zoltán Szöveg: Bárdossy Adrienn
