Mindkét zenekar nagyon szép életműre tekinthet vissza -– a Parno Graszt 2023-ban 30. születésnapját ünnepelte a Budapest Parkban, míg a Bohemian Betyars tavaly a tizenötödiket ugyanezen a helyen. Mire vagytok a legbüszkébbek ebből az időszakból?
Mihályfi Máté (Bohemian Betyars): Az, hogy ilyen hosszú ideje itt vagyunk, önmagában is hatalmas büszkeség mindkét csapatnak. A Bohemian Betyarsnál különösen talán arra vagyunk büszkék, hogy az évek alatt meg tudtuk őrizni a zenénk frissességét, és még mindig ugyanakkora alázattal tudunk beállni a gyermekkori álommelónkba, mint az elején. Sok ezer koncert után is még mindig úgy érezzük, az talán a legnagyobb ajándék, hogy a mi lelkesedésünk és a közönségünké sem tört le és együtt nőhetünk fel velük, veletek, miközben folyamatosan új arcok is csatlakoznak. A Parno Graszttal és más zenekarokkal, zenészekkel való közös munka és az a barátság, ami ezalatt köztünk kialakult, szintén az egyik legszebb ajándék ebből az időszakból, amire büszkék lehetünk. Emellett, amit még nagy életművi sikernek tartunk, az pedig az, hogy bejártuk a Föld bolygót a zenénkkel.
Kondor Domonkos (Bohemian Betyars): Ha kicsit a két zenekarról egyszerre beszélünk, akkor az, hogy a Parno Graszt 30. születésnapján ott lehettünk a Parkban, egy jelentős mérföldkő volt. És ha már a jubileumoknál tartunk, nekünk a tavalyi 15. szülinapi parkos koncertünk is nagyon emlékezetes volt. És a java még csak most jön: azt hiszem, mindkét csapat karrierjének egyik meghatározó állomása lesz a most szombati első arénás koncertünk.

Oláh József (Parno Graszt) és a kisfia a színpadon
Oláh József (Parno Graszt): Én a kisfiam születésére vagyok a legbüszkébb. 2020-ban, a Covid idején jött, amikor minden a feje tetején állt. Engem vissza tudott billenteni a zenélésbe, az életbe. Visszahozott a földre, és a mai napig itt tart lent. És persze a Parno Grasztra is büszke vagyok – azt látom a zenekaron, hogy 30 év után se ment el a lelkesedés. Rajtam azért az évek hagynak nyomot, de hál’ Istennek, hogy ilyen fiatalokkal vagyok körbevéve, rugdossák a seggemet becsületesen, többek közt a Bohemian Betyars-os fiúk is. Amikor együtt vagyunk, én is újra nagyon fiatalnak érzem magam, és mindig jól érzem magam, legyen az egy kis klubban vagy az Arénában. Én büszke vagyok erre, hogy együtt tudunk zenélni.
Kondor Domonkos: Ezzel maximálisan egyetértünk!
Akár 15, akár 30 évről beszélünk, az nagyon sok idő. Hogyan éritek el azt, hogy a zenekar tagjai ennyi év után is szeretettel, barátsággal forduljanak egymáshoz?
Oláh József : Én szívatom a gyerekeket folyamatosan! (nevet) A Parno Graszt egy szűk családi zenekar, nekem nem kerül nagy erőfeszítésembe az, hogy szeretettel forduljunk egymás felé. Ha sikerül egy jó dalt írni, az elég mindenhez. Jók legyenek a zenék, és jókat zenéljünk együtt – onnantól kezdve működik minden.
Kondor Domonkos: Szerintem sem kell külön erőfeszítés ehhez. Eléggé önmagától értetődő és őszinte ez a kapcsolat, mind nálunk a zenekaron belül, mind a Parnóval. Józsival egyetértek, fontos a közös zenélés, de szerintem az is fontos, hogy emberileg minél többet tudjunk egymásról. Naprakészen tudom, hogy mi van a Józsi fiával vagy például nagyon jó volt, hogy nemrég végre személyesen is találkoztunk Breki (Németh István kannás – Parno Graszt) gyerekével, akiről már évek óta halljuk a sztorikat.
Oláh József : Így van, és azt is gondolom, hogy már a Bohemian Betyars tagjaival is szinte egy család vagyunk. Nem rejtünk véka alá semmit, ha együtt vagyunk, ugyanúgy szívatjuk őket is, mint egymást. Nincs olyan, hogy valaki megsértődik, mert ismernek minket.
Mihályfi Máté: Ez így van, de azért azt gondolom, hogy fontos, hogy minden évben találjunk valami új lökést, legyen az egy új zenei irány, kollaboráció, vagy akár egy olyan különleges nagyprojekt, mint most az Aréna-koncert. Emellett igyekszünk megőrizni az őszinte kommunikációt a zenekaron belül, koncerteken és próbákon kívül is gyakran összejövünk és lelkizünk kicsit. Néha kell, hogy kimossuk a szennyest egymásnak – ez sokat segít abban, hogy közös kalandnak éljük meg azt, amit csinálunk és új ihletet találjunk magunkban és egymásban.

Mihályfi Máté (Bohemian Betyars)
Január 18-án karrieretek eddigi legnagyobb koncertjére készültök, felléptek az Arénában, ahol a Parno Graszt és a Bohemian Betyars különleges kapcsolatát is ünneplitek. Mi volt az, ami megfogott Titeket annyira a másik bandában, hogy végül éveken át tartó barátság született belőle?
Mihályfi Máté: A Parno Grasztban az autentikusságuk ragadott meg minket leginkább. Az ő zenéjük annyira őszinte és tiszta érzelmekkel teli, hogy az első pillanattól kezdve, ahogy megismertük, mélyen rezonált velünk. Pár koncertjük után a backstage-ben meglátogattuk őket, és megismerkedtünk velük, majd felkértük őket egy közös dal írására (Ha menni akarok). A közös próbákon (és később turnékon) ráadásul kiderült, hogy emberileg is nagyon hasonló az értékrendünk, így természetes volt, hogy barátság lett belőle. A január 18-i arénás koncert pedig ezt a barátságot fogja végérvényesen összekötni hatalmas nagy násszal és őrületes lagzival.
Oláh József: Amikor először találkoztunk, mi azért kicsit tartottunk tőlük, nagyon bohémok voltak, össze-vissza volt festve a hajuk, taréjuk volt, de annyira lelkesek voltak, hogy találkoztak velünk, hogy engem már az magával ragadott. Ahogy Tuci is mondja, jött a felkérés, hogy csináljunk együtt dalt, és engem az fogott meg bennük a legjobban, hogy egy összetartó csapatot láttam akkor és most is. Odament egy öreg cigány ember hozzájuk, megcsinált egy dalt, amit elfogadtak, hogy jó lesz. Amikor dalokat csinálunk, nagyon hallgatnak rám, olyan vagyok, mint a keresztapa, hogy azt mondom, hogy „srácok, ez legyen így”, összegyűlünk tizenketten, kicsit polírozzuk a számot, és valami jó sül ki belőle. Amellett, hogy rettenetesen nagy energiáik vannak, emellé jött, hogy ennyire megbíznak bennem, és rögtön tudtam, hogy ez így jól fog működni.
Kondor Domonkos: Szerintem ti, mint Parno Graszt is sokszor alkottok így, hogy tőled jönnek az alapinstrukciók, és szépen leosztod mindenkinek a szerepkörét. Mi erre hamar ráéreztünk, és mindenki a saját kis dolgát bele tudja tenni ebbe. Tehát velünk együtt is úgy alkottok, ahogy ti külön is teszitek.
OJ: Jól látod, öcsém!
Az nem új keletű dolog, hogy két zenekar közös számot ad ki, viszont nem sok olyan eset van, amikor ez közös koncertekké, adott esetben turnévá növi ki magát. Ti hogy jutottatok arra, hogy nem csak a stúdiót, de a színpadot is megosszátok egymással?
Oláh József: Kaptunk felkérést azzal kapcsolatban, hogy játsszuk el élőben a Ha menni akarokot, és onnan jött az ötlet, hogy mi lenne, ha csinálnánk több dalt is. Összeültünk a fiúkkal, egyre több és több ötlet jött, és kialakult egy egész koncertrepertoár. Ez nem volt egy tudatos dolog, hogy csináljunk közös műsort, de nagyon gyorsan születtek meg ezek a dalok. A Kelen Shavot emlékszem, hogy mutattam a fiúknak, és pikk-pakk összeraktuk. Aztán egyszer csak ott voltunk, hogy van tíz dal, nem kéne ezt színpadra tenni?
Mihályfi Máté: Ehhez hozzájött az, hogy mindkét zenekar közönsége imád táncolni, és a személyes vibe-jaink is tökéletesen passzolnak. A közös turné nemcsak arról szól, hogy erősítsük egymás közönségét és új hallgatókhoz érjünk el, hanem arról is, hogy másfajta kihívást teremtsünk magunknak, ne csak a saját koncertünk legyen mindig műsoron, ezzel változatosabbá téve a muzsikálás élményét, így mi magunk is jobban élvezzük az együtt töltött időt. A köztünk létrejövő örömzenélés egészen különleges dolog, amit mindenképpen érdemes volt továbbvinni a stúdió falain túlra is.

Kondor Domonkos és Breki
Kondor Domonkos:: Ráadásul a tíz év alatt addig is eljutott a történet, hogy most már a hétvégén például egy egész „ráncfelvarrt” műsorral lépünk fel. Már annyi közös számunk van, hogy többre is azt mondtuk, hogy kicsit újítsuk meg, dolgozzuk át vagy akár hagyjuk ki. Szóval a mostani műsor abszolút megújulva tér vissza.
Sok-sok közös koncerten vagytok túl, mi a legkedvesebb közös emléketek ezek közül?
Mihályfi Máté: Hú! Elég sok kedves közös élményünk van, kezdve a spanyol, francia fellépésektől Budapest parkos nagykoncertekig, de hogy egyet kiragadjak: egy nyár eleji hajnalba nyúló közös jammelés Pálházán, a tűz mellett, ahol mindenki csak improvizált és énekelt. Azok a pillanatok, amikor nem kell semmit bizonyítani, és csak a zene marad, mindig a legértékesebbek.
Kondor Domonkos:: Nekem az jutott eszembe, amikor Franciaországban egy cigány fesztiválon játszottunk egy cirkuszi sátorban. Mi csak egy napot voltunk, ti pedig egész héten, és nagyon jó Armagnac-okat kaptunk a helyiektől. Jó volt kicsit kiszakadni a magyar fesztiválok sorából.
Oláh József: Nekem pedig a 15. születésnapi koncertetek az egyik kedvenc emlékem, amikor a Kakas (Palágyi Máté – a Bohemian Betyars egyik frontembere) egy nagy tojásba bújt bele. Nem tudtam elképzelni, mi lesz abból a nagy tojásból, az az idióta meg kirobbant belőle. Nagyon régen röhögtem annyit, mint akkor.
Nem csak zeneileg, de megjelenésben is nagyon más a két zenekar. Meg szoktátok előre beszélni a fellépőszettet, beszéltek arról, ki milyen ruhában lép fel az adott este, vagy ezt meg sem próbáljátok egyeztetni?
Mihályfi Máté: Nem szoktuk egyeztetni a szetteket – mindenki a saját stílóját hozza. Nem annyira tartjuk önazonosnak az egyező szetteket vagy uniformisszerű dolgokat. Ez a különbözőség is hozzájárul ahhoz, hogy a közös fellépések színesek és élettel teliek legyenek.
Oláh József: Mi a Parno Graszton belül igyekszünk egységesen öltözni, mostanában általában fehér cipő, fehér nadrág, fehér póló és valamilyen ing. A bohémok meg bohémosan öltöznek – vagy a Kakas van, hogy egy szál törölközőben megy a színpadra. Most azért a 18-i koncertre azt beszéltük meg, hogy „laza elegáns” öltözetben legyünk, de nekem halvány gőzöm nincs, hogy az mit takar. (nevet) Viszünk egy vagon ruhát, aztán meglátjuk, mi lesz – lehet majd ők öltöznek fel a mi ruháinkba, mi meg az övékbe. (nevet)
Visszatérve az arénás koncertre, azt ígéritek, hogy egy különleges műsorral készültök, aminek központi eleme lesz a néptánc. Nektek milyen kapcsolatotok van a néptánccal, vannak táncoslábúak a csapatban?
Mihályfi Máté: Szoros a kapcsolatunk, hiszen több táncoslábú fiú is akad a két csapatban, akik gyakran táncolnak a koncertjeinken, de most az Aréna műsorában az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes koprodukál, akik különleges koreográfiákat hoznak, hogy méltó módon ünnepeljük a hagyományokat, és hogy velük is színesítsük a műsort.
Oláh József: Nekem a néptánc és a népzene alap – hallgatok is népzenét és táncolnám is, ha tudnám. A lányom egyébként táncol, már majdnem hivatásszerűen. Pénteken lesz a főpróbánk a táncosokkal, és nagyon kíváncsi leszek rá. Azt el kell, hogy mondjam, hogy három olyan műfaj lesz a színpadon, ami elvileg nem fér meg egymás mellett. Nem fér meg a punk, a cigányzene és a rap meg aztán főleg, de lesz az is. Emellé még jön egy néptánccsoport, nem is kevesen – hogy erre mit fognak táncolni, arra én is kíváncsi vagyok!
Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, milyen is a Bohemian Betyars és a Parno Graszt barátsága, mi lenne az?
Mihályfi Máté: Ez a barátság a Parnóval egy olyan szívmelengető zenei utazás számunkra, ahol a különbségek nem szakadékot, hanem hidakat építettek közöttünk.
Oláh József: Egy vérből valók vagyunk!
Mik a terveitek az év további részében?
Oláh József: Mi megyünk zenélni alkonyattól pirkadatig. Egyelőre annyi a terv, hogy annyit megyünk, hogy a tüdőnket ki fogjuk hányni.
Mihályfi Máté: A mi idei évünk megint tele van izgalmas tervekkel és projektekkel. Új dalokon dolgozunk, amikhez videoklipek is készülnek, és egész évben rendszeresen jelentetünk meg single-öket, hogy folyamatosan friss zenével lepjük meg a közönségünket. Külföldön is sokat leszünk úton: turnézunk Kanadában, Kínában, Hollandiában, Franciaországban, Spanyolországban és Lengyelországban is idén. Emellett a nyár folyamán rengeteget játszunk itthon is, hiszen a hazai közönség és itthoni fesztiválok mindig különleges helyet foglalnak el a szívünkben.
Fotó: Sinco
