A testünk tényleg a miénk?
Teheránban virágzik a plasztikai sebészet. Miközben az iráni nők életét szigorú társadalmi és politikai szabályok határozzák meg, az orrplasztika, az arcfiatalítás és más szépészeti beavatkozások iránt óriási a kereslet. Megváltoztatni a külsőt egy olyan országban, ahol a nők önrendelkezése számos területen korlátozott?

Teherán a bőr alatt
Afsaneh Salari Teherán a bőr alatt című dokumentumfilmje a plasztikai sebészeti rendelők intim világába enged betekintést. A páciensek beszélgetéseiből lassan kirajzolódik, hogy a szépség kérdése mennyivel bonyolultabb annál, mint hogy valaki elégedett-e a tükörképével. Hol húzódik a határ a saját vágyaink és a környezetünk elvárásai között? Lehet-e egy beavatkozás az önkifejezés eszköze, miközben a megfelelési kényszer hajt bennünket? A 2026-os Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott alkotás közel enged azokhoz a nőkhöz, akik a testükön, megjelenésükön keresztül próbálnak valamivel nagyobb szabadságot teremteni maguknak.
Más élethelyzetből, de hasonló kérdésekhez jut el A menopauza rejtély. Louise Unmack Kjeldsen az ötvenes éveiben jár, amikor álmatlanság, koncentrációs nehézségek és hangulatingadozások kezdik megnehezíteni a mindennapjait. Sokáig nem érti, mi történik vele, aztán rájön, hogy tünetei összefügghetnek a menopauzával.

A menopauza rejtély
A rendező saját tapasztalataiból kiindulva kezd nyomozásba: orvosokat, kutatókat és más nőket kérdez arról, mi zajlik a szervezetben ebben az életszakaszban. Minél többet tud meg, annál meghökkentőbbnek tűnik, milyen kevés szó esik még mindig a menopauzáról, és mennyi bizonytalanság övezi a kezelését. A film nemcsak az ötvenes nőknek szól. Mindenkinek érdekes lehet, aki valaha azt tapasztalta, hogy a saját testével kapcsolatos kérdéseire nehéz választ kapnia.
Hallgatásból történet
Marta Duran Lozano kamaszkorában abortuszon esett át. Hét évig senkinek nem beszélt róla. Aztán úgy döntött, hogy nem akar tovább hallgatni, és arra is kíváncsi lett, hányan élnek hozzá hasonlóan.
A vétkesek című filmhez több mint száz anonim vallomást gyűjtött nőktől, akik abortuszon estek át. Történeteiket fiatal lányok segítségével kelti életre, így az egymástól különböző személyes tapasztalatokból fokozatosan közös történet bontakozik ki. Van, akinek a döntés volt nehéz, másnak az utána következő időszak, megint másnak az, hogy senkivel nem tudta megosztani, min ment keresztül.

A vétkesek
A film legfontosabb kérdése, hogy miért kapcsolódik még mindig ilyen erős szégyenérzet az abortuszhoz, és miért érezheti valaki úgy, hogy egyedül kell megbirkóznia vele.
Hasonlóan a hallgatás súlyáról, de még fájdalmasabb tapasztalaton keresztül beszél a Mailin. Marie Silvia Esteve filmjében egy anya esti mesét mond a kislányának. A mese azonban lassan átalakul, és egy olyan gyermekkorról kezd szólni, amelyet szexuális erőszak árnyékolt be.

Mailin
A film családi videók, archív felvételek, bírósági hanganyagok és álomszerű képek segítségével követi Mailin útját, aki felnőttként próbál szembenézni a vele történtekkel, miközben az igazságszolgáltatás kudarcával is meg kell küzdenie. A történet különös erejét az adja, ahogyan az anyaság és a gyermekkori emlékek összekapcsolódnak benne. Hogyan lehet megvédeni a következő generációt attól, amitől bennünket nem védtek meg? Hogyan lehet visszaszerezni a saját történetünket, ha egyszer valaki más erőszakkal beleszólt az életünkbe?
Nők, akik nem kérnek engedélyt
Stella Nyanzi nem az a nő, aki finoman fogalmaz, ha igazságtalanságot lát. Az ugandai akadémikus, költő és aktivista provokatív versekkel, meghökkentő performanszokkal és nyílt politikai kritikával fordult szembe hazája hatalmával. Tiltakozása miatt börtönbe került, később pedig száműzetésbe kényszerült.

A nő, aki ujjat húzott a leopárddal
Patience Nitumwesiga A nő, aki ujjat húzott a leopárddal című dokumentumfilmje éveken át követi ezt a rendkívüli személyiséget, aki számára a költészet és a saját test is a politikai ellenállás eszközévé válik. Nyanzi egyszerre harcos közéleti szereplő és anya, akinek a döntései a családja életére is súlyos következményekkel járnak. A film megmutatja, milyen bátorság kell a hatalommal való szembeszálláshoz, és azt is, milyen személyes ára van annak, ha valaki nem hajlandó elhallgatni a véleményét.
A szabadságért folytatott küzdelemnek azonban nem feltétlenül egy nagyváros utcáin vagy a politikai nyilvánosságban kell zajlania. A montenegrói Sinjajevina-fennsíkon élő Gara számára a világ egyik legfontosabb helye egy hegy, ahol tizenhárom éves lányával, Nadával minden nyáron állatokat legeltetnek, gyógynövényeket gyűjtenek, és őseik hagyományai szerint élnek.

Megtartani a hegyeket
Amikor a területen NATO-támogatású katonai gyakorlótér létrehozását tervezik, Gara a hegy megmentéséért szerveződő ellenállás egyik meghatározó alakjává válik. A Megtartani a hegyeket azonban sokkal több környezetvédelmi dokumentumfilmnél. Biljana Tutorov és Petar Glomazić érzékeny portréja egy anya és lánya kapcsolatán keresztül beszél a családi traumákról, az öröklött mintákról és arról, hogyan lehet másfajta jövőt teremteni a következő generációnak. A hét éven át forgatott film 2026-ban elnyerte a Sundance Filmfesztivál nemzetközi dokumentumfilmes versenyének zsűri-fődíját.
Gara a hegyéért küzd, Stella Nyanzi a szabad véleménynyilvánításért, Marta Duran Lozano azért, hogy a nők szégyen nélkül beszélhessenek a saját tapasztalataikról. Más eszközökkel és körülmények között, de mindannyian ugyanazt teszik: megpróbálják visszavenni az irányítást valami fölött, ami számukra alapvetően fontos.
A Verzió filmjei olyan életekbe engednek betekintést, amelyek első pillantásra távolinak tűnhetnek, mégis felismerhetjük bennük a saját kérdéseinket.
A 23. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált 2026. november 16–25. között rendezik meg Budapesten és nyolc vidéki városban. Részletes program és jegyek: verzio.org.hu