Az évek során változik az ízlésünk, az érdeklődésünk, a ruhatárunk, a baráti körünk, sőt, még a sejtjeink is lecserélődnek. Nem nehéz belátni, hogy alakulunk, formálódunk, – legtöbben szeretnénk azt hinni, folyamatosan valami jobb irányba – de ez nem jelenti azt, hogy más emberekké is leszünk? Egy friss kutatás szerint nagyon is.
A Psychology and Agingben publikált kutatás 1950-ig nyúlik vissza, amikor 1208 14 éves skót fiatal személyiségét vizsgálták. A dikákok válaszai mellett a tanároknak is értékelniük kellett a diákok személyiségjegyeit 6 szempont alapján, például, hogy mennyire magabiztosak, mennyire lelkesek a tanulás terén vagy mennyire ingadozó a hangulatuk. Több, mint 60 évvel később aztán sikerült megtalálni az alanyok közül 635-öt, akik közül 174 vállalkozónak újra megvizsgálták a személyiségét.
A most 77 éves résztvevők ezúttal is értékelték magukat a hat szempont alapján, és kiválaszthattak egy közeli rokont vagy családtagot, aki (a tanárokhoz hasonlóan) szintén megtette ezt. A végeredményen még a kutatók is meglepődtek, ugyanis míg korábbi hosszútávú személyiségkutatások mutattak konzisztenciát a gyerekkori és felnőtt személyiség vagy a felnőtt és idős személyiség között, ebben az intervallumban már szinte semmilyen korrelációt nem lehetett felfedezni.
A kutatók most úgy gondolják, minél több idő telik el két személyiségvizsgálat között, annál jobban változik a kísérleti alany személyisége, és úgy tűnik, az is megállapítható, hogy évtizedekkel később teljesen új személyiségre teszünk szert.
