Offline mode: ON

2017. december 24. |

Valószínűleg sokkolna, ha összeadnánk, mennyi időt töltünk telefonunk birizgálásával egyetlen nap. Ráadásul már észre sem vesszük. Rengeteg időt és produktivitást visszanyerhetünk az életünkből, ha megpróbálunk tudatosan elszakadni – legalább egy kis időre – a mobilunktól.

2017-ben biztonsággal kijelenthetjük, hogy az okostelefon-függőség az egyik legtöbb embert érintő probléma. Szemléletesebb, ha egyből a számokat nézzük: a friss felmérések szerint a legtöbb okostelefon-használó napi 150-szer ellenőrzi a készülékét, nagyjából minden hatodik percben, egy átlagos fiatal napi 110 üzenetet ír a mobiljáról, és az okostelefonok gazdáinak 46%-a érzi úgy, hogy „nem lenne képes a készüléke nélkül élni”. A New York Times idén márciusban publikált cikke már azt is megpendítette, hogy az (amerikai) fiatalok számára a mobiltelefon lehet „az új heroin”, ugyanis míg a rendszeres szerhasználat mértéke csökkenni látszik, a mobilfüggőség vészesen emelkedik – olyannyira, hogy már speciálisan képzett addiktológusok és külön intézmények foglalkoznak a „leszoktatással”.

A probléma nem csak abban áll, hogy gyakran ellenőrizgetjük az e-maileket, vagy sokszor pörgetjük végig a Facebook-falat, persze valljuk be, ez sem annyira jó dolog. Baj akkor van, amikor egy fokozott koncentrációt igénylő tevékenység – gondoljunk csak a vezetésre – közben sem tudunk ellenállni a vágynak, hogy megnézzünk egy üzenetet, vagy mikor hús-vér emberek társaságában is inkább a mobil kijelzőjét nyomkodjuk. Ez ugyanis már komoly érzelmi függőséget jelent.

Fotó: Profimedia – Red Dot

Kijelzőmentes percek

Kezdetnek létezik néhány egyszerűbb trükk, amelyet bevethetünk, ha szeretnénk kicsit lazítani a telefonunkhoz fűződő viszonyunkon. A legkézenfekvőbb például, ha ügyelünk rá, hogy a telefon ne legyen mindig a kezünk ügyében: ha szeretnénk elmerülni az olvasásban, a filmnézésben vagy egy jó beszélgetésben, mindenképpen helyezzük a mobilt karnyújtásnyi távolságon kívülre. Szintén jó ötlet lehet, ha kikapcsoljuk a mindenre kiterjedő értesítési funkciókat, hiszen talán tényleg nem olyan égető megtudni, hogy melyik ismerősünk melyik koncertre tervez elmenni. Ha új applikációt töltünk le, tiltsuk le az azonnali értesítéseket (push notifications) az automatikusan felugró ablakban, így nem fogja minden frissítés a kijelzőre vonzani a tekintetünket.

Az is problémás, hogy bizonyos helyzetekben már automatikusan az okostelefonunk után nyúlunk. Itt többnyire olyan szituációkra kell gondolni, amelyekben várakozni kell, mondjuk sorban állás közben, villamoson zötykölődve vagy a dugóban araszolva. Már az is segítség lehet, ha megpróbáljuk tudatosan nehezen elérhető helyekre, például egy rejtett zsebbe vagy a táskánk egyik elérhetetlen zugába tenni a telefont, hogy ne legyen annyira magától értetődő előkapni, de még jobb, ha a mobilunk háttérképével – mondjuk egy saját magunknak írt figyelmeztető mondattal – emlékeztetjük magunkat a rossz szokás kerülésére.

 

A cikk folytatását keresd a Marie Claire január-februári számában!

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek