2018. február 01. | KD

A társadalom az oka, hogy a nők nem segítenek egymásnak a munkahelyükön

Tényleg igaz, hogy a nők "méhkirálynőként" viselkedve tapossák meg egymást a munkahelyükön, hogy kicsinyes "cicaharcban" gátolják egymás előrejutását? A probléma sajnos valóban létezik, de egyáltalán nem azért, mert ez a viselkedés a nők génjeibe lenne kódolva.

Alapvetően kétféle kulturális berögződés létezik a nők munkahelyi szerepeiről. Egyrészt ott van az “igazságos asszonyok” elve, mely szerint a nőknek morális kötelességük segíteni egymást egyfajta közmegegyezéses “nővériségre” hivatkozva. A “Méhkirálynők” elképzelése ennek épp ellenkezőjét mondja, vagyis hogy a folyton rivalizáló nők egyszerűen nem tudnak kijönni egymással a munkahelyükön.

A Queen Bee syndrome, vagyis a Méhkirálynő szindróma jelenségét már az 1970-es években kutatták, és arra jutottak, hogy létezik egy olyan tipikus női attitűd a munkahelyeken, ami miatt egy nő nem a többi nő támogatására, hanem azok eltaposására használja hatalmi pozícióját. Azt is megállapították, hogy egy Méhkirálynő gyakran távolítja magától a tipikusan nőiesnek tartott tulajdonságokat, például hangoztathatja, hogy “a nők annyira pletykásak”, miközben magához inkább hagyományosan férfiasnak tartott értékeket rendel, például azt mondja, “szakmailag úgy gondolkodom, mint egy férfi”. A nemek közti egyenlőtlenségeket nem hajlandó elismerni, inkább úgy gondolja, egyes nők hibája, ha nem jutnak magasra a karrierlétrán.

A probléma mindkét sztereotípiával ugyanaz: azt állítja, hogy a férfiak gond nélkül tudnak egymás mellett létezni egy munkahelyi térben, de a nők (valamilyen módon) diszfunkcionálisak. Azt pedig nem nehéz belátni, milyen következményei lehetnek ennek a feltételezésnek: a nők nem képesek megférni egymás mellett az irodában, hátba szúrják egymást, ármánykodnak, szóval nem is tudják “rendesen” végezni a munkájukat. Egy tanulmány azt is bizonyította, hogy ha két kolléganő között konfliktus alakul ki, az emberek azt gondolják, hogy a következmények “hosszútávúak” és “negatívak” lesznek, míg a férfi kollégák kapcsolata egy konfliktus után is helyreállíthatónak tűnik.

A női csoportokon belüli viszonyrendszerek sztereotípiái ráadásul nem korlátozódnak a munkahelyekre, például már az óvodások is úgy hiszik, hogy a lányok sokkal hajlamosabbak egymás kiközösítésére, a rosszindulatú pletykákra és az indirekt agresszióra. Annak ellenére egyébként, hogy a valóság ennek épp az ellenkezőjét mutatja.

Be kell ismerni, hogy a “Méhkirálynő” sztereotípia néhány helyzetben valóban érvényesül. Megnézték például, hogy mit gondolnak egyetemi professzorok a Phd-hallgatóikról, és kiderült, hogy a női professzorok hajlamosak alábecsülni – például kevésbé elhivatottnak tekinteni – női hallgatóikat, mint a férfiakat. Fontos hozzátenni azonban, hogy ez az attitűd inkább idősebb nőkre volt érvényes. Ebből jól látszik, hogy ez a magatartásforma (ha jelentkezik) inkább abból fakad, hogy régebben a nőkbe is beletáplálták az elavult szexista mintákat. Gondoljunk csak bele, alig néhány évtizeddel ezelőtt mennyivel ritkábban fordult elő, hogy egy nő magas, vezető pozícióba jusson. A rivalizáló, egymáson áttaposó “Méhkirálynő”-viselkedés tehát nincs a génjeinkbe táplálva, egyszerűen arról van szó, hogy sajnos a nők is áldozatul estek a nemi sztereotípiákat éltető társadalmi konvencióknak.

Kutatások azt is bizonyították, hogy azok a nők, akiknek a nemük nem képezi az identitásuk elsődleges rétegét (tehát elsősorban nem a nemükön keresztül határozzák meg magukat), sokkal hajlamosabbak a “Méhkirálynő”-magatartásra, ha úgy érzik, a nemek közti egyenlőtlenség hátráltatja őket a karrierükben. Elég egyszerű belátni, mi ennek az oka: sok nőt zavarhat, hogy a nőkhöz társított negatív sztereotípiák hátráltatják őket a munkájukban, épp ezért megpróbálják eltávolítani ezeket maguktól, és nem elsődlegesen “nőies nőként” tekinteni saját magukra.

A legkézenfekvőbb megoldás a “Méhkirálynő”-viselkedés ellen, ha a nők előtérbe helyezik nőiségüket, anélkül, hogy ahhoz a meglévő, nőkkel kapcsolatos negatív sztereotípiákat hozzátársítanak. Persze ez egyáltalán nem könnyű… Hiába mutatta ki rengeteg kutatás, hogy a nők igenis képesek támogatni egymást a munkahelyeken, borzasztóan nehéz figyelmen kívül hagyni a kiskorunk óta belénk nevelt előítéleteket azokról a tipikus “csajbandákról”. Pedig ha megpróbálnánk saját nőiségünkre nem hátrányként tekinteni, nemcsak egyénként, hanem csoportban is könnyebben léphetnénk fel a nemek közti egyenlőtlenséggel szemben.

TheAtlantic

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek

Kipróbáltuk: egy hét vezetett meditáció YouTube-linkekkel agytorna

Kipróbáltuk: egy hét vezetett meditáció YouTube-linkekkel

Kicsinálom a gyerekemet vagy jót teszek vele? anya

Kicsinálom a gyerekemet vagy jót teszek vele?