„A stepfordi feleségek című film jutott eszembe, amikor az egyik páciensem az életéről kezdett beszélni – meséli Szepesi Andrea coach és tanácsadó. – A külvárosi feleségcsapat tökéletes mell- és csípőbőséggel főzött, sütött, takarított, amíg az egyik szőke csodáról ki nem derült, hogy túlterhelődtek az áramkörei és végzett vele egy hirtelen jött elektromos zárlat – mivel robot volt.
A hollywoodi tréfát félretéve ügyfelem teljesen hús-vér ember benyomását keltette, mégis mikor végighallgattam egy heti időbeosztását, arra gondoltam, egy valódi szupernő ül előttem: szuperanya, szuperfeleség és szuper munkaerő egy személyben. Sikeres vállalkozásban dolgozott kommunikációs trénerként. Ennek megfelelően minden alkalommal tökéletesen nézett ki. Nagyon jól tudta, hogy csak az A-vonalú ruhák állnak jól neki. Az elfoglalt férje helyett legtöbbször ő foglalkozott délután a gyerekekkel: értük ment az iskolába, hozta-vitte őket a különböző foglalkozásokra (sport, idegen nyelv), megírta velük a leckét, játszott velük. Elintézte a bevásárlást (na jó, néha netes házhoz szállítást vett igénybe – itt egy kicsit fellélegeztem), vacsorát főzött minden este, mosolyogva várta haza férjét és még hétvégi programokat is szervezett a családnak. Kissé félve kérdeztem, hogy legalább bejárónője van-e, aki rendben tartja a lakást. Erre mosolyogva azt válaszolta, a takarítás az egyik legjobb edzés, így emellett csak heti kétszer kell futni mennie, hogy karban tartsa az alakját.
Mivel nem igazán értettem, miért keresett fel, már arra gondoltam, hogy inkább én kérek tőle életvezetési tanácsokat, ha már minden olyan szuper és tökéletes az életében, ahogyan állítja. Csodálkoztam, hogy miként fér bele mindez 24 órába? Hogy csinálja?
Ahogyan beszélgettünk és kérdezgettem, csak kibukott belőle, hogy besokallt! Rettenetesen szégyelli magát emiatt, és én vagyok az egyetlen, akinek ezt be meri vallani. Nem bírja, és fogalma sincs, hogyan tovább. Hiába próbálja minden erejével kifelé azt sugározni, hogy ő boldog és kiegyensúlyozott, valójában legbelül nem az. De hol húzza meg a határt? Kire fordítson kevesebb időt? Időközben mindenki hozzászokott, hogy ő mindent el tud intézni és az ezzel járó elismerés jól is esett neki, de mit tegyen, ha úgy érzi, már nincs ott lélekben abban, amit csinál?
Szenvedése és elkeseredése nagyon megérintett. Örültem, hogy még időben eljött hozzám, még mielőtt belső frusztrációja és fokozódó kiégése komolyan kihatott volna az életére és a személyiségére.
Üléseink során sokat dolgoztunk azon, hogy miként tudja lejjebb adni a saját magával szemben támasztott túlzott elvárásait, illetve hogyan tarthatja kordában túlcsorduló maximalizmusát, meg kellett tanulnia, hogy ne akarjon minden körülmények között mindenkinek megfelelni. Lassan elhitte, hogy nem kell túlvállalnia magát ahhoz, hogy kivívja a környezete elismerését, így akár az sem bűn, ha bizonyos esetekben segítséget kér. A cél, hogy jól érezze magát a bőrében és képes legyen vállalni önmagát „szimplán jó anyaként”, „nem annyira tökéletes feleségként” és „kevésbé ambiciózus business womanként”. Végül el tudta fogadni, hogy nem lehet minden egyszerre, hanem fontossági sorrendet kell felállítania az életében és a magára vállalt szerepei között.
Számomra azért volt tanulságos ez a találkozás, mert ismét szembesültem azzal, hogy milyen romboló hatással lehet életünkre, ha olyan ideákat kergetünk, amelyeknek nem tudunk megfelelni.”
Minden nő számára nagy kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt ebben a felgyorsult, stresszes világban munka, párkapcsolat, család és magánélet között. Nem könnyű nap mint nap ennyi szereppel zsonglőrködni, de íme néhány hasznos tipp, amely segíthet jobban egyensúlyban tartani a dolgokat:
- Ne érdekeljen minket folyton-folyvást mások véleménye, bírálata, kritikája. Ne akarjunk feltétel nélkül megfelelni a külső elvárásoknak. Ha például már agyunkra megy a többi anyuka a játszótéren, akkor menjünk arrébb eggyel, minden csoda 3 napig tart és úgysem fognak keresni.
- Ne akarjunk mindig mindenben maximalisták lenni. Ha a négyfogásos vacsora végén a fondant nem úgy sikerül a tortán, ahogy a tévében láttuk, akkor sem dől össze a világ. Vállaljuk fel, hogy olykor hibázunk, elrontunk dolgokat és nem lesz mindig olyan tökéletes az eredmény, mint amire számítottunk. Ha a meseszép perzsa szőnyegekbe lehet direkt hibákat szőni, akkor a mi életünk sem dől romba egy szárítógépben véletlenül a felére zsugorított ruhadarabtól.
- Válasszuk ki a saját szerepeinket! Fogadjuk el azt a tényt, hogy lehetetlen mindenben egyformán tökéletesen helytállni. Minden ember más, mindenki más dologban tud igazán jól kiteljesedni. Van, aki az anyaságban és gyereknevelésben és van, aki a karrierjében vagy a párkapcsolatában. A kötelességből elvégzendő feladatokat is el kell persze látni, de fókuszáljuk legfőbb energiáinkat arra a területre, amely leginkább rólunk szól és örömet szerez nekünk.
- Ne legyünk mazochisták! Azaz feltétlenül szakítsunk időt saját magunkra is és ne vállaljuk túl magunkat feleslegesen. Attól még senki sem lesz jobb anya, ha belegebed a munkába! Ne féljünk több segítséget kérni: vonjuk be gyerekeinket, társunkat a háztartásba. Hagyjuk a férjünket is kibontakozni a konyhában, ha rájön az alkotókedv, aztán dicsérjük is meg sokszor, hogy legyen kedve megismételni az attrakciót! Heti egy-két alkalommal nyugodtan vállaljuk a kockázatot, hogy a nagyszülői kényeztetés megrengeti addigi összes nevelési eredményünket és engedjük, hogy ők hozzák el a gyerekeket a suliból. De akár külső segítséget is igénybe vehetünk, amennyiben megengedhetjük magunknak, hogy bébiszittert vagy takarítónőt alkalmazzunk.
Úgy gondolom, a legjobban akkor járunk, ha beérjük azzal, hogy szimplán „csak” jó anyák, jó társak vagyunk, és szem előtt tartjuk saját igényeinket, vágyainkat is. Végső soron csak akkor lesz harmónia és jó légkör, ha nem magányos hősként, hanem kiegyensúlyozottan, boldogan és szívvel-lélekkel tudunk jelen lenni a családunkban.
Infó: www.szepesiandrea.hu
Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!
