Ha a terveink megváltoztatásával járna.
Nem véletlenül alakítottuk úgy a napunkat, ahogy. Szóval ha éppen indulnánk a pilates óránkra, és a szomszédunk beugrik, hogy megkérjen rá, segítsünk felakasztani egy képet a falra, vagy valami hasonló apróságra, nyugodtan válaszoljuk: “Bocs, Juditkám. Épp elindultam az órámra. Miért nem kérdeztél meg hamarabb? De ha utána is ráér, akkor hazafelé beugrok”. És a probléma máris megoldva.
Ha kevesebb, mint 24 órával előtte szóltak csak.
Imádjuk a legjobb barátunkat, de ha még egyszer tíz perccel a nagy tárgyalása előtt kér meg lóhalálában, hogy segítsünk a prezentációját rendbe tenni, egyszerűen mondjuk neki, hogy épp valamilyen munka közepén vagyunk mi magunk is, és de örömmel átnézzük vele valamelyik este az anyagot és közben rendelünk egy pizzát. Jótanács és pizza? Ebbe nem köthet bele.
Ha kényelmetlenül érezzük magunkat a kéréstől.
Egy ismerősünk ismerőse, aki szeretné a gyerekét a mi gyerekünk iskolájába bejuttatni, ír egy üzenetet a semmiből, amiben azt kérdi, segítsünk neki, írjunk ajánlólevelet. Természetesen nem akarunk udvariatlannak tűnni, de gondoljuk végig. Ismerjük a gyereket? Nem, így nem is írhatunk róla se jót, se rosszat tiszta lelkiismerettel. Teljesen elfogadható, ha azt válaszoljuk ennek a személynek, hogy nem tudjuk teljesíteni a kérését így ismeretlenül. A levelünk végére írjunk oda lezárásként, hogy “köszönjük, hogy ránk gondolt”, és nyugodtan utasítsuk el a kérést.
Ha már eleve el vagyunk havazva.
Felnőttnek lenni nehéz dolog néha, és vannak napok, mikor az egyetlen dolog, amit tehetünk, ha hagyjuk, hogy maguktól történjenek az események. Ha épp alig látszunk ki a saját kötelezettségeink alól, nem a megfelelő időpont, hogy még valamit hozzáadjunk a listánkhoz. Bármelyik jóbarát tiszteletben tartja, ha őszintén elmondjuk, épp milyen szituációban vagyunk.
Ha neheztelést szül a megkeresés.
Csak saját magunknak ártunk, mikor belemegyünk egy szívesség teljesítésébe, aztán átkozzuk magunkat később, miért nem mondtunk nemet, forgatjuk a szemünket közben és morgunk a bajszunk alatt. Ha ilyen érzéseink vannak már akkor, mikor a kérés elhangzik, mindenki jobban jár, ha inkább elutasítjuk vagy ajánlunk valami számunkra elfogadhatóbb megoldást. Például a barátunknak, aki folyton minket kér meg, hogy gondoskodjunk a kutyájáról, miközben ő a világot járja, mondhatjuk, hogy “rendben, most még vigyázok Morzsira, de hallottam egy remek kutyahotelről rögtön itt az utca végén”. Érteni fogja a célzást.
Fotók: Unsplash
