Nem árt néha egyedül lenni

2019. március 29. |

A mai extrovertált világban a magányos farkas típusú emberek gyakran stigmákat kapnak, pedig az egyedüllét számukra valószínűleg semmilyen problémát nem jelent. Csupán tudják, mi a jó nekik.

A tinik, akik szeretnek egyedül lenni, valószínűleg csak tisztában vannak saját igényeikkel és tudják, mi a jó nekik, derül ki egy friss kutatásból. Az, hogy magányos farkas valaki, nem feltétlenül jelenti, hogy depressziós vagy elszigetelődött a többiektől.

Kulcsszó a szabad döntés
Amikor büntetésből vagy a szociális beilleszkedés miatti szorongásokból fakad a magány, biztosan probléma. De ha valaki szabad akaratából választja az egyedüllétet időnként, melynek célja -ha nem is tudatosan – az önelfogadás és az személyiség fejlesztése, semmi gond nincs vele. “A magánynak rossz a reklámja, főleg ha fiatalokról van szó. A magányos farkas típusú tinédzsereket gyakran szociálisan sérültnek vagy depressziósnak tüntetik fel” – mondja Margarita Azmitia, a Kalifornia Egyetem pszichológia professzora. “Pedig az egyedüllét gyakran hasznos. Egy fejlődési szakasz, hiszen az egyedüllét is egy képesség, melyet tanulni kell, és ami nagyon felszabadító és frissítő tud lenni.”
A korábbi tanulmányok erősítették az egyedülléttel kapcsolatos negatív felhangokat. “A mai társadalomban stigmatizálják azokat a gyerekeket, akik szívesen vannak egyedül. Pedig nagyon hasznos képesség, ha valaki fel tudja ismerni, mikor van szüksége a magányra, és mikor esik neki tényleg jól társaságban múlatni az időt. A mostani tanulmányunk számszerűsítette az egyedüllét előnyeit és megkülönbözteti a kóros magánytól vagy elszigeteltségtől” – magyarázta a pszichológia professzor.



Az egyedüllét előnyei

Mikor a fiatal felnőttek úgy döntenek, egyedül töltik az idejüket, az elvonulás lehetőséget ad számukra az önreflexióra, a kreatív önkifejezésre vagy lelki megújulásra. De a mai világban nagy kihívás lehet felvállalni az ilyen jellegű igényeket, hiszen meg kell küzdeni a társadalmi elvárásokkal, barátokkal, akik kvázi büntetik az ilyen jellegű igényeket, furának címkézik azt, aki nem vágyik a folytonos társasági nyüzsgésre. Mit mutatott erről a vizsgálat?
Hogy megvizsgálják, mi motiválja a fiatalokat arra, hogy magányos farkasként elvonuljanak időnként, összeállítottak egy tizennégy kérdéses kérdőívet. Ebből pedig kiderült, hogy azoknál, akiknél szempontként felmerültek a külső vélemények, és azért kerültek kirekesztett helyzetbe, mert úgy érezték, nem fogadják be őket társaik, tehát nem önként választották az egyedüllétet, gyakran szenvedtek depressziótól és lehangoltságtól. Viszont akik úgy nyilatkoztak, hogy az egyedüllét számukra fontos a saját szellemi fejlődésük miatt, és a nyugalmat, csendet keresik a magányos órákban, teljesen figyelmen kívül hagyják, mások mit gondolnak arról, hogy ez mennyire menő vagy nem menő dolog.

Nem mulasztunk semmit

Mindentkiben ott van az igény arra, hogy időnként egyedül legyen, az introvertált és az extrovertált típusú emberekben is. Az introvertáltaknak csak egy picikét több kell belőle. “A kérdés az, hogyan tudjuk megélni az egyedüllétet úgy, hogy ne érezzük, közben valamiről lemaradunk” – hívta fel rá a figyelmet Azmitia professzor. Jó hír, hogy az egyedüllét olyan, mint egy izom. Van, akinél edzett, és van, aki sosem használta, de mindenképpen fejleszthető. Tudatossággal, odafigyeléssel és következetesen használva bárki kiaknázhatja az előnyeit.

Forrás: UCSC
Fotó: Unsplash

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Lélek