Az Alberta Egyetem kutatói kíváncsiak voltak, vajon a nemzetiség határozza-e meg, hogyan meséljük a sztorikat, milyen gesztusokkal kísérjük, vagy épp a sztori határozza meg a gesztusokat? “A tanulmányunkban ugyanazt a történetet kellett a különböző nemzetiségű embereknek elmsélni, mi pedig megfigyeltük, hogyan hatnak a különböző tényezők a gesztusaikra” – mondta Elena Nicoladis pszichológus professzor, a kutatás vezetője.
Időrendben vagy zanzásítva?
A tanulmányban részt vett francia, spanyol, mandarin és hindi anyanyelvű alany, akik második nyelvként beszélték az angolt. Egy rajzfilmet kellett megnézniük, majd elmesélni a történetét a kutatóknak. A francia és spanyol anyanyelvű alanyok gesztikuláltak a legerőteljesebben a történet elmondanásakor, míg a hindi és mandarin nyelvűek szinte semennyire sem. Megnézték azt is, hogyan mesélték el a történetet. “A francia és spanyol beszélők kronológiai sorrendben adták vissza a történetet, az apró részleteket is felidézve, ezeket gesztusokkal illusztrálva. A hindi és mandarin alanyok viszont a történések helyett a mondanivalóra koncentráltak” – részletezte az eredményeket a kutatásvezető.
Nem abban van tehát a kulturális különbség, hogy milyen gyakran kísérik széles mozdulatokkal a mondandójukat az emberek, hanem abban, hogyan mesélik el az adott történeteket.
Forrás: Science Daily
Fotó: Unsplash
