A perfekcionizmus, vagyis a tökéletességre való folytonos törekvés rengeteg sikeres embert jellemez, ugyanakkor a tulajdonság kártékony gondolatok forrása is lehet. A perfekcionista emberek csak a tökéletes eredménnyel elégszenek meg, az általuk magasra állított lécet nehezen ugorják meg, ez pedig lehet a stressz, szorongás, depresszió és más mentális betegségek okozója. Bár jellemzően inkább pozitív tulajdonságként, mint problémaként tekintünk a rá, Brené Brown, a Houstoni Egyetem kutatója eltávolítja egymástól az egészséges viselkedés és a perfekcionizmus fogalmát: „A maximalizmus nem azt jelenti, hogy arra törekszünk, hogy a legjobbak legyünk, hanem azt, hogy olyan eredményt igyekszünk elérni, amit nem lehet egészséges fejlődési tempóval és befektetett munkával elérni”. Továbbá kifejti, hogy a maximalista szemléletet sokan pajzsként használják a másoktól érkező ítélettel, szégyennel, vádakkal szemben.
Mik a perfekcionizmus jelei?
A legtöbb emberen élete során, egy-egy időszakban mutatkoznak a perfekcionizmus tünetei. Az is gyakran előfordul, hogy csak az élet egyes területein állítunk magunkkal szemben irreális elvárásokat. A „főállású” perfekcionisták ugyanakkor az élet minden területén, a nap minden órájában kimagasló teljesítményt várnak el maguktól. Jellemzően csak akkor vágnak bele egy feladatba, ha úgy érzik, van esélyük a lehető legjobban kivitelezni azt. Emiatt sokszor halogatják teendőiket, illetve amikor belevágnak a feladatba, akkor is lassan haladnak – hiszen túl sok időt szánnak az elvégzett munka tökéletesítésére. Mivel a perfekcionisták sikerüket eredményekben mérik, jellemzően stresszeli őket a lassú, kevésbé látványos, de szükséges részfeladatok elvégzése. Ilyen feszültséget okozó feladat lehet a nyelvtanulás: a mindennapos gyakorlással elérhető eredmények, a lassú készségfejlődés kimagaslóan megviseli az érintetteket.
Példák a perfekcionista viselkedésre
Mindenki szeretne sikereket elérni, ha céljaink elérése érdekében keményen dolgozunk, az nem azt jelenti, hogy perfekcionisták vagyunk. A tökéletességre törekvők nem tudnak büszkék lenni eredményeikre, fejlődésükre, ugyanis folyamatosan összehasonlítják magukat másokkal, és azt érzik, körülöttük mindenki jobban végzi feladatát. Ha ők a legjobbak valamiben is örökké elégedetlenek: úgy gondolják, ha valóban tökéletesek lennének, akkor nem kellett volna annyira keményen megdolgozniuk az eredményért. A perfekcionistákra jellemző, hogy képesek 30 percet tölteni egy két mondatos e-mail megfogalmazásával, nem tudnak mások sikereinek örülni. Továbbá kerülik az új élményeket, kihívásokat, mert félnek attól, hogy a számukra ismeretlen területeken kudarcok érik őket. Gyakran lemondják programjaikat, kihagyják iskolai óráikat, nem jelennek meg a tesztek megírásakor, ha úgy érzik nem tudnának tökéletesen teljesíteni. A perfekcionizmus gyakran érinti a sportólókat, hiszen a gyakori megmérettetések, másokkal való folyamatos versengés mindennapjaik része.
A perfekcionizmus típusai
A tökéletességre való törekvés a perfekcionisták közös jellemzője, ugyanakkor ennek lecsapódása eltérő lehet. A „személyes sztenderddel” rendelkező érintettek néhány kitűzött célhoz köthető normát állítanak magukkal szemben. Ezen elvek mentén motiváltan és energikusan haladnak a kívánt eredmény felé. A perfekcionizmus ezen típusát tartják a legkevésbé károsnak a szakértők, mert bár sok elvárást rejt magában, hozzájárul a kiégés elkerüléséhez.
Az önkritikus perfekcionista mentalitás már jóval ártalmasabb: az így gondolkodók hajlamosak túlaggódni feladataikat, gyakran úgy érzik, reménytelen a helyzetük, soha nem fogják elérni céljukat. Kutatások szerint az önkritikus perfekcionisták legfőbb jellemzője a negatív gondolkodásmód, szorongás és a halogatás.
A harmadik kategóriába, vagyis a társadalmi perfekcionisták csoportjába tartozók annyira ragaszkodnak eredményeik mérhetőségéhez, hogy nagy precizitást igénylő munkákat vállalnak (például orvosok, ügyvédek, építészek lesznek). Ez a perfekcionizmus jellemzően a szülők által támasztott elvárásokból ered, az érintettek gyakran stresszesek, pánikrohamokkal küzdenek.
Lehetséges kezelési módok
A perfekcionizmus által okozott mentális tünetek között található a szorongás, kényszeres viselkedési mintázatok, stressz, állandó aggodalom, alkalmatlanságtól való rettegés, kiégés, étkezési rendellenességek, depresszió. Amennyiben valaki a perfekcionizmus tüneteit tapasztalja magán célszerű szakértőhöz fordulnia, aki segít a gondolatok átalakításában, a kudarctól való félelem leküzdésében. Ez leggyakrabban kognitív viselkedésterápia alkalmazásával sikerül, ami a téves hiedelmek, elfogult gondolatok leküzdését célozza. A terápia segít tudatosítani, hogy nem a tökéletes eredmény minden vállalkozásunk végcélja. A sok esetben nélkülözhetetlen szakértői segítség mellett néhány egyszerű praktikával támogathatjuk egészséges gondolkodásmódunk kialakítását:
- Eredménynapló vezetése: minden nap szánjunk pár percet arra, hogy összegyűjtsük milyen eredményeket értünk el aznap, milyen pozitív élményeket és eredményeket hozhat életünkbe az, amit a nap során tettünk. Ez segít tudatosítani a kis lépések fontosságát.
- Tudatosan vágjunk bele új dolgokba. Az, hogy kipróbálunk valami újat, gyakran azt jelenti, hogy kezdőként sok hibát vétünk, ami a perfekcionisták egyik legnagyobb félelme. Ezzel rendszeresen szembenézni, a tanulási folyamatok lassú sikereihez szoktatni magunkat hozzájárulhat a kezdeti stresszérzet leküzdéséhez.
- Rontsunk el valamit szándékosan! Válasszunk ki egy tevékenységet, amiben jellemző ránk a tökéletességre való törekvés, és ne fektessünk a feladat elvégzésébe 100%-ot. Miután megtapasztaljuk, hogy nem dől össze a világ, ha időnként könnyedebben vesszük a feladatokat, kevésbé fogunk stresszelni rajtuk a későbbiekben.
Forrás: goodtherapy.org
