Lélektükör: az önértékeléstől függ a boldogságunk?

2019. szeptember 09. |
Central Médiacsoport Zrt.

Egyre több a különbözőségét bátran felvállaló női példát látni, hallani arról, hogy miként fogadhatnánk el saját testünk tökéletlenségét - nőként ez különösen nagy kihívás. De mi a helyzet a lélekkel? Valóban az önértékeléstől függ a boldogságunk?

Életünk során megannyi nehézségbe, kihívásba, konfliktusba botlunk. Nemcsak ezek leküzdése kerül időbe és nem kevés energiába, hanem már az ezekkel való szembenézés is. Ha felismerjük, hogy fejlődésünk útjában legtöbbször önmagunk állunk, akkor elindulhatunk az önismeret soha véget nem érő útján. Végtelen utazás ez saját lelki és testi működésünk világába, hisz tökéletes önismeret nem létezik, mindig van hova fejlődni. Az önismeret segíthet feltérképezni lelki tökéletlenségeinket, és támpontot adhat a fejlődés, a változás útvonalának megtervezéséhez. Arra keressük a választ, hogy ha rájövünk mik a lelki tökéletlenségeink, mit kezdhetünk velük: erényt tudunk-e kovácsolni belőlük, esetleg fejlődünk-e általuk. Meskó Norbert pszichológus segítségét kértük, hogy megmutassuk, van lehetőség énünk tökéletlen részeit pozitívan szemlélni és rájuk személyes fejlődésként tekinteni.

Egy-egy érzelmileg megterhelőbb időszak tulajdonképpen fejlődési lehetőségeket ad számunkra, jelzi, hogy érdemes elgondolkodunk azon, hogy valamit máshogyan csináljunk a jövőben. A fejlődés fájdalmas, hiszen ahhoz tükörbe kell néznünk, sokszor viszont annyi is elegendő, hogy másként tekintsünk a lelki tökéletlenségeinkre.

„A lelki tökéletlenségeinkről való együttgondolkodáshoz először tisztázni kell, mi is számít lelki tökéletlenségnek, illetve tökéletességnek – mondja Dr. Meskó Norbert, a Pécsi Tudományegyetem, Pszichológia Intézet, Általános- és Evolúciós Pszichológia Tanszékének docense. – Nem csupán tökéletlenek lehetünk sokféleképpen, hanem tökéletesek is. A lelki tökéletességet értelmezhetjük akként is, hogy ha valaki jól tudja érezni magát a bőrében, és ellátni a (magánéleti, munkahelyi) szerepeinek megfelelő feladatait úgy, hogy közben másnak sem okoz traumatikus fájdalmat, sérülést, akkor az illető lelki készüléke jól működik, és bizonyos szempontból tökéletes. Azonban, ha ez a lelki készülék úgy működik, hogy az egyén tartósan pszichés és/vagy testi fájdalmat, szorongást él át, és/vagy a környezetében ilyet okoz másoknak, akkor bizony ennek a lelki működésnek a tökéletlenségéről beszélhetünk.”

"Rengetegszer átfutott az agyamon, hogy nekimegyek nullással a hajamnak"

"Rengetegszer átfutott az agyamon, hogy nekimegyek nullással a hajamnak"

Számos tökéletlenségünk állhat valamely hőn vágyott célunk útjában és Meskó Norbert szerint, ha ironikusak szeretnénk lenni, azt is mondhatnánk, hogy számtalan lehetőség közül választhatunk, hogy mitől  érezzük rosszul magunkat. Mindennek komoly hatása lehet egész életünkre, pálya- és párválasztásunkra, ezért egyáltalán nem mindegy, mit kezdünk vele. Az önértékelés egyik végletébe menekülnek a kudarckerülők, akik félnek a kihívásoktól, elszalasztják az élet kínálta – sokszor megismételhetetlen – lehetőségeket, a másik véglet pedig, akik hajszolják az anyagiakat, robotolnak, hogy önértékelési szükségletüket folyamatosan kielégítsék. A túlzott önmonitorozás legalább annyi nehézséggel járhat tehát együtt, mint az önreflexióra törekvés hiánya.

Túlzott megfelelési vágy

Az egyik legmeghatározóbb lelki tökéletlenségünk a túlzott megfelelési vágy a környezet elvárásainak, és a nők körében ennek nagyobb az aránya, mint a férfiak esetében. Ilyenkor általában arról van szó, hogy az egyén gyerekkori emlékeiben is meghatározó a szülői elvárásoknak való megfelelés, amelyet később a munkahelyi, szakmai kontextusban és a párkapcsolati partnerével, valamint a gyerekeivel is megél. Ők a „tökéletes”, minden területen magasan teljesítő emberek, akik szinte kényszeresen szoronganak attól, hogy miként néznének tükörbe, ha nem lennének tökéletesek. Paradox módon tehát a tökéletességre törekvés a (lelki) tökéletlenségük. Ez viszont az autonómia feladásához vezethet, amikor az embert már nem a saját belső céljai és értékei mozgatják, hanem mások elvárásai vagy előírásai szerint cselekszik, fél szemmel mindig azt lesi, honorálják-e mások a viselkedését és a teljesítményét.

Hol húzódik a határ?

A lelkiismeretesség olyan személyiségdimenzió, amely fontos és értékes építőköve az emberi kapcsolatoknak, ezért ezt csak az adott személy tudja megmondani. Amikor egy korábban sikerrel, örömmel kecsegtető lelki működés inkább kudarccal, teherrel és fokozott bizonytalansággal, szorongással jár együtt, akkor valószínűleg újratervezésre van szükség.

Ennek hátterében összetett okok állhatnak. Az origo egy olyan belső bizonytalanság, amely szerint az egyén csak akkor elfogadható (önmaga és mások számára is), ha tökéletes, azaz megfelel a vele kapcsolatban lévők elvárásainak. Alapos önelemzés, önismeret szükséges hozzá, hogy valaki szét tudja választani a teljesítménnyel kapcsolatos saját, valódi, belső igényeit és a külső elvárásoknak való megfelelés iránti igényét, amelyeket életében felépített. Ha tisztában vagyunk ezzel vagy bármely lelki tökéletlenségünkkel, azaz felismerjük, hogy egy működésünk több hátránnyal jár a számunkra, mint előnnyel, az valójában az első lépés ahhoz, hogy változzunk, változtassunk.

Ha rájövünk a tökéletlenségünkre, mit kezdjünk vele?

Attól függ, milyen tökéletlenségünkről van szó, és persze attól is, személyiségünk mennyire szoros részévé vált az a bizonyos lelki tökéletlenség. „Sokszor egy évekig, vagy évtizedekig használt frizurától is nagyon nehéz megválni, mert az identitásunk részévé vált, hiába sejtjük, vagy tudjuk, hogy valójában nem is előnyös a számunkra – mondja a szakértő. – Pláne így van ez a lelki működésünkkel: nem tudjuk kényünkre-kedvünkre váltogatni a működésünk mechanizmusát, ezért a változtatás lépésenként lehet igazán hatékony”. Egy pszichológus vagy pszicho-terapeuta bevonásával feltárhatók a lelki tökéletlenségek, azok az önismereti hiányosságok, amelyek esetleg oda vezetnek, hogy valaki nem érzi jól magát a bőrében, de nem tudja pontosan, hogy miért. Ha az egyénnek van elképzelése arról, hogy milyen lelki elakadásai vannak, egy professzionális segítőtől támpontot kaphat arra, hogy miként birkózzon meg a változás, változtatás kihívásaival. Összességében a szakember biztosítani tudja az intenzív lelki fejlődés kereteit. Igazából már az elfogadás is egy változás az elutasító beállítódáshoz képest. Az is okozhat elakadást, hogy nem tudom elfogadni egy belső vonásomat (ugyanúgy, mint amikor egy testrészemmel nem tudok megbékélni), ehhez képest az önelfogadás már egy változást jelent.

A modern világban tipikus lelki problémaforrás, hogy elveszítettük a kapcsolatot önmagunkkal, illetve a belső valónkkal. A külvilág elvárásaihoz való alkalmazkodás mind az életmódunkban, mind a társas kapcsolataink alakításában, valamint az önmagunkhoz és az univerzumhoz való viszonyunkban átformálódott az utóbbi évszázadokban. A pszichológia feladata napjainkban az is, hogy ezt a hiányt segítsen áthidalni az egyén számára önismereti, relaxációs és tudatos jelenlét (mindfulness) technikák elsajátításával. A cél tehát egy teljesebb élet lehet, amelyben harmóniába kerülhetünk saját magunkkal és a környezetünkkel. A pszichológiai tanácsadás, a terápia pedig egy lehetséges út, amelyen elindulhatunk ebbe az irányba.

Fotó: Getty Images

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek

Inspiráló Feldmár feldmár andrás

Inspiráló Feldmár