Bereczki Zoltán eljutott oda, hogy már nem csak a musicalműfaj ifjú tehetségeként, Szinetár Dóra volt férjeként, vagy különféle tévéműsorok üde színfoltjaként tekintünk rá, hanem mint elhivatott előadóművészre, aki a minőségből sosem enged.
A maximalizmusról:
A maximalizmusod messze földön híres.
Jaj, nem szeretem ezt a szót. A maximalizmus kényszer. Én inkább szenvedélynek nevezném.
A boldogságról:
Egy döntés, hogy a boldogságot meg tudod-e élni?
Hogy magad elé tudod-e engedni. Az egó csak megy előre, és habzsolja a javakat: pénzt, hírnevet, sikert. De ettől teljesen független a valódi lelkünk, ami akkor van jól, ha csönd van. Egyszerű gyakorlással elérhető, hogy ezt a csöndet megtaláljuk akkor is, amikor körülöttünk nagy a zaj. Meditáció, jóga vagy bármi más hozzásegíthet, de nehéz elmagyarázni, mert ez csak egy érzés: hogy saját magunkon belülre kerülünk.
A szerelemről:
Várod már, hogy újra szerelmes legyél?
Ki nem várja? Hát milyen jó dolog! Csak valamiért odafönt úgy gondolják, hogy még nem jött el az ideje. Nem hagyják, hogy beköszöntsön.
Bereczki mostanában inkább komolyabb arcát mutatja a közönségnek, jelenleg is próbál, méghozzá a Lepkegyűjtő című darabot. „Igen, szeretnék átevezni a könnyű, habos-babos műfajból a komolyabb prózai feladatok irányába” – mondta a vele készült interjúban, amelyet az áprilisi lapszám 46. oldalán találtok.
Most pedig következzen néhány fotó, amelyek már nem fértek be az újságba.
Fotó: Viszlay Márk
