2014. október 21. | mader-agi

Józan László: A közönség előtt dől el minden

A Vígszínház fiatal tehetsége 24 évesen megkapta a Junior Prima díjat, felkérték az ország legnézettebb sorozatába szereplőnek, július óta pedig Az Őrült Nők Ketrecében nyújtott alakításáért rajong a közönség.

Még csak 27 éves vagy. Könnyű utad volt idáig?

Alapvetően igen, de voltak nehéz pillanataim is. Tizennyolc évesen költöztem fel Budapestre Kárpátaljáról, és természetesnek tűnt, hogy elsőre felvettek a Színművészetire. Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában a négy év alatt jöttem rá, milyen szerencsés vagyok, amiért rögtön bekerültem ide. Az egyetem után volt, hogy nem játszottam annyira jó szerepeket, nem voltak nagyon jó feladataim, de az idő engem igazolt. Ma a Vígszínház mellett a Pinceszínházban és az Átrium Színházban is játszom, és a Barátok közt című sorozatban. Az egyik legérdekesebb munkám pedig a Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! című előadás volt, amelyet a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben csináltunk két éve Börcsök Enikővel Schwechtje Mihály rendező ötlete alapján. A darabban két amatőr, intézetis lány is játszott velünk.

Mitől volt számodra olyan érdekes ez a munka?

A két hónapos próbaidőszak alatt csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Jó volt látni, ahogy a két intézetis kislány lelkesedik a színházért és a színjátszásért, megküzdenek a feladattal és végül szuperül helyt állnak. A próbák során nagyon jó volt beszélgetni velük, megismerni az életüket, a sorsukat… A darabot egyébként az intézet nappalijában adtuk elő, ahová körülbelül negyvenen fértek be. Huszonöt előadást játszottunk összesen. Közben a lányok is kikerültek az intézetből, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Az Őrült Nők Ketrecében az inas-szobalányt, Jacobot játszod. Könnyen tudtál vele azonosulni?
Jacob hálás szerep, örültem, amikor Alföldi Róbert rám gondolt. A zenés darab eredetijét nem láttam, csak a filmet, de rémlett, hogy ez az a „tejföl” szerep, amit lehet nagyon jól, vagy nagyon rosszul is játszani. Nekem is és Robinak is volt véleményünk a karakterről, de a végén megtaláltuk a közös pontot. Úgyis a közönség előtt dől el minden…

A darabban sokszor vagy félmeztelen, láthatóan szeretsz sportolni.

A sport nagyon fontos része az életemnek. Heti kétszer-háromszor járok edzőterembe, ezenkívül rendszeresen futok a Margitszigeten. Hat éve kezdtem el komolyan foglalkozni a testemmel, amikor a Pesti Színházban átvettem a Dzsungel könyvében Maugli szerepét. Mivel abban a darabban is félmeztelen vagyok a színpadon, úgy gondoltam, kéne rám némi izom is, mert úgy esztétikusabb lehet az előadás. Nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem, sok zöldség, hús és hal kerül a tányéromra. A Vígszínházban azért is szeretek dolgozni, mert hasonlóan sportos kollégák vesznek körül. Októberben például indulunk a Fut a Színház váltó futóversenyen, ahol tavaly is az első helyen végeztünk.

Az egyik jelenetben tűsarkú cipőben kapod fel a partnered, és még táncra is perdülsz vele. Mennyit gyakoroltál?

A karakterhez hozzáadtunk mindent, amit a testi adottságaim miatt elbírok. Még spárgázom is. Az első próbák óta szoktattam magam a tűsarkúhoz, nehéz volt megtanulni, hogy máshova kell helyeznem a testsúlyomat. Amikor egyhuzamban nyolc előadást játszunk, úgy kelek fel reggelente, hogy nagyon fáj a lábam…

Kerestek már meg film- vagy reklámszereppel csak a testi adottságaid miatt?

Nem. Nem is értem, miért nem (nevet). A filmszerepeimet tekintve is szerencsés vagyok, dolgozhattam például Makk Károly utolsó filmjében, ami felejthetetlen élmény volt. Egy ilyen nagy rendezőből kapni egy szeletet… Egészen más jellegű tapasztalat az életemben a Barátok közt című sorozat. Változatosságot jelent és sokat tanulok az ottani kollégáktól is, hiszen teljesen másként kell játszania egy színésznek színpadon és másként egy filmben.

Szerinted minek köszönheted a népszerűséged?

Nagyon sok darabban játszom, sokat vagyok színpadon, olyan feladataim vannak, amik számomra nagybetűs feladatok. Játszom többek között Mauglit, a Túl a maszat hegyen című darabban a náthás angol költőt, vagy a Hegedűs a háztetőnben Motelt. Huszonhét évesen eljátszhatom – Frenkó Zsoltnak köszönhetően- Tartuffe-öt, ami hihetetlen lehetőség, mert általában tíz évvel idősebb kollégák kapják ezt a szerepet. Jó feladatokban láthatnak a nézők, amiket meg tudok ugrani. A Barátok közt pedig népszerűséget ad, hiszen estéről estére milliók néznek. Jó érzés, ha megismernek az emberek az utcán. Vagyis az én életemben televízió és színház összejátszik.

Kit tartasz keményebb rendezőnek Eszenyi Enikőt vagy Alföldi Róbertet?

Robival ez volt a negyedik közös munkánk, Enikő pedig a mindennapjaim része (nevet). Mindkettőjükkel nagyon szeretek dolgozni, nagyon jó szakemberek. Határozott elképzelésük van mindenről, sajátos munkamódszerrel párosítva. Sokszor kemény velük együtt dolgozni, de tudják, hogy mit akarnak és melyik próbán mit szeretnének elérni, ami nagyon fontos a cél érdekében.

Vannak rendezői ambícióid?

Igen, de eddig idő hiányában nem tudtam komolyan foglalkozni ezzel. Főleg a fiatalok érdekelnek, a modern kortárs művek. Remélem, hamarosan színpadra állíthatok egy jó előadást.

Ennyi munka mellett, mi az, ami kikapcsol?

Főleg az edzés, és van egy kutyám, akivel imádok nagyokat sétálni.

Fotó: Dömölky Dániel, Dudás Ernő, Mészáros Csaba

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Férfitest, a maga valójában a Frankofón Filmnapokon film

Férfitest, a maga valójában a Frankofón Filmnapokon