Az egész úgy kezdődött, hogy a buddhista centrumban (ahová 12 éve járok, és ahol 7 éve dolgozom önkéntes könyvtárosként) megürült egy tetőtéri lakás egy rövid időre, és én óriási izgalommal vetettem bele magam a demo-bennlakásba…
A néhány hónapra gondosan összeválogatott, 1 kis bőröndnyi + 1 Ikeás táskányi ruhatáramat Eszter, a vezető szerkesztőnk költöztette be velem együtt a Rózsák terén álló gyémánt utas komplexumba. Korábban nem beszéltem a szerkesztőségben a buddhizmusomról, mert az évek alatt azt tapasztaltam, hogy az emberek ilyenkor indokolatlan elvárásokat támasztanak velünk szemben, prekoncepciókkal terhelten reagálnak ránk és várnak el dolgokat, de a beköltözéskor végre megnyíltam, és útközben ömlött belőlem a lelkesedés és információ-áradat. Az i-re a pontot az tette fel, amikor Eszter belépett utánam a centrum udvarára az Ikeás zsákommal a kezében, és elcsodálkozott, hogy hogyan kerülhetett a város közepére, a Keleti Pályaudvar közelébe, a Rózsák terére egy hiper-modern, méreteit tekintve is óriási, a tradíciókat csak érintőlegesen láttató, gyönyörű buddhista centrum. Abban a percben megfogalmazódott benne, hogy ebből anyagot kell készítenünk a Marie Claire-be. Az ideiglenes demo-bennlakásom végül 2 hónapig tartott, és a lap, amiben az elkészült riport látható és olvasható aznap jött ki a nyomdából, amikor én kiköltöztem onnan, ‘mission completed’.
A riportanyag készítői, Kertész Anna (szöveg) és Kurucz Árpád (képek) nagyon sok időt és energiát szántak erre a cikkre, a tervezett oldalszámot pedig folyamatosan emelnünk kellett, mert annyira sok volt az értékes szöveg és a kihagyhatatlan fotó.
Nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt a 6 oldalt, és remélem, hogy a cikk olvasása közben, a kollégáimhoz hasonlóan ti is elcsodálkoztok és elgondolkodtok majd azon, hogy egy kis csapat idealista egy hatalmas áldás-adaggal megtámogatva milyen csodákra képes…
Nézd meg galériánkat!
Fotó: Kurucz Árpád
