Eltelt az első hét, hogy a Marie Claire szerkesztősége elhagyta az irodát, és mindenki otthonról végzi a munkáját. Nem volt könnyű megszokni az új helyzetet, a bezártságot, a mindennapos családi kötelezettségeket, az online kommunikáció előnyeit és buktatóit. Büszkén jelentjük, hét végére sikerült kialakítani a lapkészítés és az online híradás új rendszerét. A gyerekek örülnek az állandó szülői jelenlétnek, a háziállatok boldogan bújnak hozzá a gazdikhoz munka közben, mi pedig lelkesen készítjük a májusi lapszámunkat, mely remélhetőleg biztos pont lesz olvasóink fenekestől felforgatott életében.
A májusi lapszámunkkal a 13. születésnapunkat ünnepeljük. Ez alkalomból eddig minden évben valamilyen meglepetéssel készültünk olvasóinknak, idén sem lesz másképp, akkor sem, ha a koronavírus járvány felülírta az elképzeléseinket. Most az online tér világát éljük, felértékelődött a közösségi média, a digitális kommunikáció szerepe. A magyar Marie Claire évek óta egyre nagyobb energiákat mozgósít azért, hogy a magazin szellemisége ezeken a platformokon is hangsúlyosan megjelenjen. A Marie Claire – minden országban, ahol jelen van – a kezdetektől fogva nemcsak egy szórakoztató újság akar lenni, hanem egy összetartó női közösség, amelyben mindenki elmondhatja a saját véleményét, megoszthatja érzéseit, kétségeit. A válságos időkben szeretnénk ezt még jobban éreztetni: mi nem ítélkezünk, nem akarjuk senkire sem ráerőltetni a véleményünket. Tanulságos, érzelmes vagy éppen szórakoztató történeteket mutatunk be és a véleményformálást rábízzuk az olvasóra.
A marieclaire.hu-n most olyan tartalmakra fókuszálunk, amelyek megváltozott valóságunkban pozitív érzéseket, olvasmányélményt nyújtanak. Hiszünk benne, hogy nagy szükség van rájuk, mi a szavak erejével tudunk most leginkább segíteni. Elindítottuk Nyugimese podcast sorozatunkat, amelyhez rengeteg színész csatlakozott, hogy esténként kedvenc történeteiket, verseiket olvassák fel kicsiknek és nagyoknak.
László Krisztina főszerkesztő
Éveken keresztül törekedtem arra, hogy szigorúan különválasszam a munkát és magánéletemet, igyekeztem az irodából nem hazavinni a feladatokat és a munkahelyemen nem a családi problémákon gondolkodni. Az elmúlt egy hét felülírta ezt a jól bevált egyensúlyt, nem könnyű az új élethelyzetet megszokni. Az új irodámat otthon a nagyobbik fiam szobájába rendeztem be, aki már nem lakik velünk, itt viszonylag nyugodtan tudok koncentrálni a munkára. Sajnos napközben sokszor történnek olyan emberi dolgok, amelyek elvonják a figyelmemet. Nagy a családom, segíteni kell az időseket. Este nyolc után szinte minden kollégám, még a francia főnökeim is fenn vannak a neten, ekkor tudjuk bepótolni a napközbeni lemaradást. Mindenki szuperül végzi otthonról is a munkáját, tudja mi a dolga, időre teljesíti a feladatokat. Hetente többször konferenciabeszélgetéseket tartunk, ugyanúgy értekezünk, mint az irodában. Nagyon várom ezeket az alkalmakat, olyan jólesik hallani a munkatársaim hangját. Nagyon hiányoznak nekem!
Békefi Eszter művészeti vezető
Mi hárman dolgozunk az office-ban, plusz Lujzi, a szibériai tigris, aki semmi hasznosat nem csinál, egész nap csak lustálkodik. Később ébredünk, mint normális esetben, és csak a kényelmes reggelizés után kezdődik a nap. Ezt követően az egyik senior kolléga szorgalmasan megy is a gépéhez dolgozni, de a junior kolleginát még fel kell szólítanom, hogy ideje a munkájára koncentrálnia. A nap folyamán többször mellé kell, hogy üljek, segítem a munkájában, gyakran elkalandozik. Azért haladunk: napról napra egyre jobban kezd beállni a napirendünk. Irodánk közvetlen kertkapcsolatának köszönhetően jut idő egy kis kertészkedésre is.
Tiefenthaler Eszter vezető szerkesztő
Máskor is dolgozom otthonról, vagy akár külföldről is, de ez a home office most egész más. Az aggódás és az otthoni teendők – leginkább a számomra elég idegen terep, a főzés – terén elért sikerélmények váltogatják egymást. És közben egy távkapcsolat vált egyik napról a másikra már két hete tartó nonstop együttlétté, másra se vágytam, csak bár ne ilyen okok miatt következett volna be.
Réti Attila tervezőszerkesztő
Mi öten vagyunk home office-ban, mindenki szoros napirendet tart. A reggeli felkelés után a kávét a teraszon isszuk meg, élvezzük a simogató napsugarak éltető erejét. Ruby és Pötyi, a két cicánk tovább maradnak kint, egy kicsit szundikálnak még, és süttetik a hasukat. Kávézás után irány a gép, a párom megelőz engem, mire én elkezdek dolgozni, ő már nagyban nyomja az e-maileket. Nekem a kosárban pihenő kutya is segít a feladatok értelmezésében. Mimi őriz, hogy el ne mozduljak a gép mellől. Jobb, mint főnököm.
Reiser Zsuzsa nemzetközi koordinátor
Mi még szokjuk az új helyzetet, de dolgozunk – ezen is. Bőven vannak még zökkenők, de a mindennapok tapasztalatát igyekszünk hasznosítani. Szerencsére az online térben nagyon sok hasznos program van, így óvodás kisfiúnknak találtunk már tornát, logopédiai gyakorlatot, iskolaelőkészítő foglalkozást, rajzolást és színezést fejlesztő órákat – ezek mind olyan kezdeményezések, amelyekért hálásak vagyunk. Bár többnyire ezek is igényelnek szülői felügyeletet, de a gyerekünk számára nagyon is fontosak, ezért nem hanyagolhatjuk el. Így irányítottan sokkal könnyebb nekünk, szülőknek is. Közben apával mi is dolgozunk, szerencsére sok feladatot itthonról is el tudunk látni, de tény, egyelőre nagyon sok alkalmazkodást igényel az új helyzet.
A nap fénypontja mindig a délutáni családi séta, természetesen kerülve az embereket, amikor csak egymásra figyelünk, önfeledten, kiszabadulva a lakásból. Sosem értettem, hogy a kutyák miért várják annyira izgatottan, hogy sétálni mehessenek – most már tökéletesen együttérzek velük.
Tóth-Szántó Krisztina online vezetőszerkesztő
Hol van már a karantén első napjainak könnyed ritmusa! Amikor álmokat szőttem arról, hogy mindent rendbe teszek, kitakarítok, fátyolmaszkokkal kényeztetem majd magad, ne adj isten Netflix-maratont tartok. Elindult az online oktatás, és az első napokban romjaira hullottunk mi ketten. Főleg én a sok régi és új szereptől, és ezer feladattól. A helyzeten való aggódásra éjjel 1 és 2 között azért marad időm. Most így állunk: az asztalon laptop, ami a gyereknek is kell a tanuláshoz, a Kréta program nyitva (ami minden házi elolvasása után lefagy egyszer-kétszer), a Barcás tolltartó sem az enyém, de a kávé igen. Most ebéd után picit dolgozhatok én is, fél óra szünetet rendeltem el házi tanítóként. Hát így dolgozunk mi! De megéri, mert szuper dolgok születnek!
Lukács Zsolt, szöveges anyagok
Mivel több home office-os is van a lakásban, nincs állandó munkaállomásom, hol az író-, hol az ebédlőasztalon rendezkedem be, de olyan is volt már, hogy a napfényes konyhához volt kedvem. Nincs kialakult karantén-filozófiám, úgy tűnik, hogy borotválkozás és fésülködés nélkül is zavartalanul eltelnek a napok, és egyelőre a szokásosnál több szabadidőről sem tudok beszámolni, amit ezzel-azzal ki kellene töltenem. Otthon mindig összegyűlik egy rahedli magazin, minden nap át szoktam nézni néhányat. Most nekiülhetek a tornyoknak – sajnos többször észrevettem a napokban, hogy cikkírás és -fordítás helyett is belefeledkeztem az elfeledett lapokba. Mindent megteszünk azért, hogy ti is egy ilyen belefeledkezésre érdemes, az aggodalmainkat oldó laphoz juthassatok április elején.
Molnár Anikó, divatanyagok
Az íróasztalom előtt két szék áll, egy állandóan vívott csata mementójaként – persze csak mióta Benjamin belépett az életembe. Van ugye az extrakényelmes, még plusz takaróval is ellátott karfás irodai forgószék, illetve egy régi, párna nélküli Thonet szék. Beni a legjobban időzíti délelőtti vagy délutáni szunyáját a „kényelmesben”, biztosan külön radarja van arra, hogy mikor kéne leülnöm és dolgoznom – így általában a Thonetre szorulva kell az aznapi feladatokat megoldanom. Tudom, elpuhult gazdi vagyok, de ez van. Ha pedig esetleg én kaparintanám meg először az irodait, válogatott módszerei vannak arra, hogy kicsaljon a székből – a siker (és a győzedelmes megvetés) édes íze azt hiszem, látszik is rajta.
Dóczy Júlia, szépséganyagok
Korábban a napjaim sokszor rohanással teltek, amikor tudtam, bekaptam valamit enni, de nem volt igazán rendszer az étkezéseimben – hacsak azt nem nevezzük rendszernek, hogy napközben sokszor alig ettem. Amit a legjobban szeretek a home office-ban, hogy reggel, délben és este is szánok időt arra, hogy főzzek, vagy legalábbis készítsek magamnak valami finom, a kedvemhez illő fogást. Szuper kis rendszert kezdek kialakítani, blokkokban dolgozom, így sokkal hatékonyabb vagyok, és nem aprózódik el a figyelmem a sok külső inger miatt. Persze jó lenne többet a levegőn lenni, de próbálom a legjobbat kihozni a helyzetből. Hisz most az a fontos, hogy #maradjunkotthon.
Békefi Dóra, fotók
Napközben kettesben vagyunk itthon a kisfiammal, reggelente pontkesztyűzünk egyet, majd a délelőtt nagy részét az iskolai tennivalók teszik ki. Bár szerencsére ehhez szuper videókat, nagy segítséget és sok önállóan is végezhető feladatot kapunk, egyelőre elég kaotikusak a napjaink, még nem álltunk át az új napirendre, meg kell teremtenünk az egyensúlyt. Délután próbálok nagyon koncentráltan dolgozni, hogy aztán még legyen lehetőségünk arra is, hogy este egy kicsit azt csináljuk, amihez kedvünk van.
Kecskés Kala, fotók
Döcögősen, de lassan kezd beindulni a napirendünk, amit napról-napra újratervezünk, mert minden nap tanulunk az előző nap hibáiból. Korán kelünk, mintha igaziból suliba, oviba járnának a gyerekek, mert így jobban belefér minden a napunkba. Zenés ébredés, kényelmes reggeli, nyúletetés, majd jöhet a tanulás, főzés, munka, játszás, olvasás, edzés különböző formákban és rendekben. A nap fénypontja a késő délutáni erdőjárás, nagyon szerencsések vagyunk, hogy a focizásra alkalmas kert mellett erre is van lehetőségünk. Három gyerekkel azért elég nagy kihívás teljes értékű munkát végezni. Komoly tanulság, hogy öt nyugodt percbe rengeteg feladatot bele lehet sűríteni, ha szükséges. Szeretném azt hinni, hogy ez egyszer valóban gördülékenyen működni fog, de ehhez egyenrangú partnereknek kell tekintetnünk a gyerekeket is. Úgy kell mintát és példát adnunk számukra, hogy még soha nem volt részünk hasonlóban, ezért mi is velük együtt tanuljuk ezt az új életet.
Nemes Péter, grafikai tervezés
Amikor a szerkesztőségben készül a magazin, hajlamosak vagyunk órákig, felállás nélkül a gép előtt ülni, annyira beletemetkezünk egy-egy anyag szerkesztésébe, tördelésébe. Most, hogy házi karanténban készül a lap, módomban áll jobban odafigyelni arra, hogy gyakrabban mozgassam át a testem. A leghatékonyabb eszközöm ehhez a fejenállás. Ezzel a képpel bíztatok ezúton mindenkit, hogy többet mozogjon, ha teheti, egy kicsit napozzon is, mert sokkal jobban megy majd a munka. Ja és nyugi, a magazin nem fejjel lefelé lesz tördelve!
Tamás Anita, szöveggondozás
Olvasószerkesztőként eddig is sokat dolgozhattam home office-ban, de most, hogy ez nem egyéni preferencia kérdése, egészen más a hangulata. A bázisom jelenleg Balatonalmádi, mert itt valahogy még most is nyugodtabb a légkör, és mert két szöveg javítása között, egy Balaton-parton tett gyors kutyasétáltatásért van értelme lecserélni a pizsamát – és ez mostanság szinte felér egy Disneylandben tett látogatással.
Botás Enikő, online újságírás
Két túlragaszkodó macska mellett nemhogy dolgozni, élni sem mindig könnyű. Imádják a laptop melegét, úgyhogy hiába is próbálnék elhúzódni, hogy nyugodtan dolgozhassak, pár perc múlva ott teremnek, ahol éppen vagyok. Ők vannak a fotón: Hókifli és Hógolyó.
Lampért Zsófi, online újságírás
Az én home office-omat az óvó nénik mentik meg, akik digitális óvodát alakítottak ki az ovisaiknak. Minden nap készítenek kézműveskedős, éneklős videókat, felolvasnak meséket, amiért nem tudok eléggé hálás lenni nekik. Nagyon fontos ez a gyerekek számára is, nem szakadnak el teljesen a normális hétköznapoktól a rendkívüli helyzetben sem, ráadásul nagyon hiányoznak az óvó nénik és az ovis társak nekik. Nekem pedig ezek a bejelentkezések némi – nagyjából zavartalan – időt adnak a munkához. (A képen a víz világnapja alkalmából akváriumot készítenek éppen.)
Bobák Szilvia, online újságírás
Ha elegem van az ülésből, akkor ezen a kanapén elnyúlva szoktam dolgozni. Felettem a hal, Iggy, akit a karantén alatt mi szittelünk. Mellettem a könyvek, amikre most sincs időm, mert szakirodalmat kell olvasnom helyettük.
