Azt már régóta lehet tudni, hogy a szicíliai Notóban volt a leánykérésed. Érdekelne, hogy emlékszel-e valamire az olasz településből ezen kívül.
Mindig emberekre emlékszem. Ervin gyakran idéz fel tájat, fákat, és ilyenkor mindig megrémülök, hogy úristen, vajon ennyire nem figyelek a világra, a természetre, a környezetre, ami körülvesz. De én tényleg mindig az embereket figyelem. Ez szakmai ártalom is. A főiskolán Máté Gábor már első évben megmondta nekünk, hogy mindig az embert figyeljük, a karaktereket, hogy később felhasználhassuk a mozdulataikat, vagy bármit belőlük. Mondjuk most egyáltalán nem a kérdésedre válaszolok.
Nem baj, így még jobb, folytasd!
A nászutunkon például esténként, amikor a szállodában vacsoráztunk, a körülöttünk lévő embereket figyeltem, és próbáltam kitalálni, mi lehet a történetük. Bárcsak író lennék! Akkor bárhol élhetnék.
Most tényleg eléggé elkanyarodtunk a leánykéréstől. Szóval hogy is volt Notóban?
Arra emlékszem, hogy Ervin a templom lépcsőjének a tetején kérte meg a kezemet, én pedig lefutottam a lépcsőn, és az akkor még zsenge kis olaszommal elújságoltam a bácsiknak, akiken látszott, hogy minden nap reggeltől estig ott ülnek, hogy „eljegyeztek, eljegyeztek!”. A bácsik nagyon lelkesek voltak, bólogattak és gratuláltak. Erre emlékszem Notóból. És hogy utána megittunk egy pohár pezsgőt egy kávézóban, és gyönyörűek voltak a fények.
Kislánykorodban álmodoztál erről a pillanatról, vagy elképzelted magad menyasszonyként?
Nem, sőt mindenkinek azt mondtam, hogy soha nem fogok férjhez menni. Utólag látom, hogy nem volt erre semmi okom, nem láttam rossz példát. Nem az volt, hogy nem hittem a házasságban, hanem volt egy olyan korszakom, amikor mindennek ellent akartam mondani. Nagyjából szerintem azért, hogy érdekesebbnek tűnjek.
Az interjú folytatását megtalálod a Marie Claire 2022/1-es lapszámában, amelyben Alexandrával felnőtt válaszokról, elköteleződésről, bátorságról, nemzetközi babérokról, a kecskefejésről – és persze újdonsült férjéről, Nagy Ervinről beszélgettünk.
Nézd meg videónkat!
Szerző: Lami Juli Fotó: Ajkai Dávid Styling: Molnár Anikó Smink: Tégely Laura Haj: Károlyi Márk