Még csak 25 éves, de már tíz éve az énekesi pályán van – 2014-es dalát, a We Allt aligha van ember itthon, aki ne hallotta volna –, és közben a közösségi médiában is komoly szereplővé vált. Idén részt vett a Sztárban sztárban, tavaly láthattuk évtizedeket öregedni – férjével, Puskás-Dallos Petivel együtt – Friderikusz Sándor műsorában, 2019-ben ő vezette A Dalt és ugyanebben az évben mentorkodott az X-Faktorban is. A tévés műsorvezetéssel még további tervei vannak, és készül az új nagylemeze is.
A beszélgetésünkre készülve belehallgattam a számaidba, műsoraidba, és meglepett, hogy ennyire sok videókliped van.
Mindig vannak dalok, amelyek szélesebb réteghez érnek el, és vannak olyanok is, amelyek kevésbé. De szerintem nem a nézettségért kell dalokat megjelentetni, hanem a folytonosság miatt: az alkotó embernek szinten kell tartania magát, megosztani az új gondolatait, inspirációit. Ezért is gondolom, hogy szükség van erre a folyamatosságra.
Melyik a legfrissebb számod?
Az Egyedül című dalom a legutóbbi, amely decemberben jelent meg, de a YouTube-csatornámon vannak más, frissebb tartalmak is, például egy interjúsorozat. Törekszem rá, hogy két-három havonta megjelenjen új dal és videóklip, ez elég feszített munkatempót igényel. Korábban – akár csak öt-tíz évvel ezelőtt is – egy sláger kitartott egy évig, vagy akár még tovább is. Mára viszont annyira felgyorsult a zeneipar, és mert a közösségi média révén folyamatosan új tartalmak kerülnek a szemünk elé, ha mondjuk négy hónapig nem jönne ki új dalom, az olyan hatású lenne, mintha eltűnnék egy évre.
Az influenszerlétnek is alapja lett a gyakori posztolás, folyamatosan tartalmakat kell gyártani. Ha mindkettő ennyire intenzív, a kettő együtt ki is tölti az életed.
Igen, az énekesnői teendők és a közösségimédia-jelenlét együtt tulajdonképpen egy főállás. Az elmúlt években sikerült egy jó rendszert kialakítanom: van egy fotós barátnőm, Magyar Sári, akivel az oldalaimra készítünk tartalmakat, előre betárazunk, és így lehetnek olyan napjaim, amikor alig kell elővennem a telefonomat. Fontos, hogy időnként teljes figyelemmel jelen lehessek a pillanatokban, a helyzetekben, amelyek történnek velem.
Énekesnek vagy influenszernek tartod magad inkább?
Influenszernek sosem szoktam definiálni magam. A férjemnek van erre egy nagyon jó válasza, azt szokta mondani magáról, hogy ő feltaláló – ez alatt azt érti, hogy feltalálja magát a legkülönfélébb helyzetekben is. Magamban is érzek valami ilyesmit, de azt hiszem, hogy én leginkább egy érdeklődő énekesnő vagyok. Talán pont a sokrétű érdeklődésemnek köszönhető, hogy tévés munkák is megjelentek az életemben. Az éneklés már tíz éve folyamatos, a televíziózás pedig időszakos feladat.
15 évesen mi motivált leginkább? Szerettél szerepelni, vagy volt ebben megfelelési vágy is?
Akkor indult ez a karrier, amikor még suliba jártam. Az a fajta kislány voltam, aki imád énekelni, bezárkózik a szobájába, és folyton a kedvenc női előadóinak a dalait utánozza. A szüleim nem zenészek, de nagy művészetrajongók, rengeteget vittek színházba, koncertekre. Kilencévesen már ott voltam a Szigeten és a Volt Fesztiválon is. Bëlga, Quimby, Európa Kiadó, The Rolling Stones – ezeken a koncerteken mind velük voltam, de néztem rengeteg musicalelőadást is a Győri Nemzeti Színházban. Középiskolában elküldtek énekversenyre, apukám levideózta, feltöltötte YouTube-ra – ezt találta meg egy zenei menedzser, Bognár Tibor, vele kezdtünk el együtt dolgozni. Lényegében ő fedezett fel engem. A zene számomra hobbiként indult, de aztán elkezdtek megtalálni lehetőségek, és én abban hiszek, hogy akkor van az ember jó úton, ha közben megtalálják lehetőségek, mert ezek visszaigazolások, hogy ezen az úton kell továbbhaladni.
A szüleid egyszerre féltettek és támogattak?
Féltettek, de nem akadályoztak, és velem voltak. 18 éves koromig anyukám minden egyes forgatásra elkísért, és bele is szólt a dolgokba. A szüleimnek fontos volt az is, hogy tanuljak, járjak egyetemre. A Budapesti Metropolitan Egyetem PR-marketing szakára jártam, médiakommunikációból diplomáztam – ez erősen kapcsolódik is ahhoz, amit csinálok. A tanulás még most is nagyon fontos nekem, nemrég jelentkeztem pszichológia szakra.
Fotó: Zsólyomi Norbert Styling: Molnár Anikó
Az interjú folytatását megtalálod a friss Marie Claire-ben!
