Egészségturizmus, kalandvágy és nosztalgia – ezek az idei év kiemelkedő utazási trendjei a booking.com 24 ezres közvélemény-kutatása szerint. „A globális bizonytalanság miatt az utazók olyan helyszíneket és élményeket keresnek, amelyek kimozdítják őket a saját valóságukból” – állítja Arjan Dijk, az említett szálláskereső portál vezető alelnöke és marketingigazgatója. De a Google-keresések alapján erőteljesen körvonalazódni látszik egy másik, a szóló utazások trendje is. A magunkban megélt kikapcsolódás iránti igény a pandémia óta a négyszeresére nőtt. Az MMGY Travel Intelligence kutatta is a témát, szerintük idén már minden negyedik turista egyedül indulhat útnak – kortól és nemtől teljesen függetlenül.
Tervek vs. sodródás
Czvitkovits Judit szerint tévhit, hogy aki szívesen utazik egyedül, az szükségszerűen magányos. A negyvenes évei legelején járó újságírónak sok barátja van, mégis rendszeresen indul útnak egyedül. Számára az ideális utazás alapja mindössze az, hogy bármikor beleférjen egy kávé vagy épp egy pohár bor a napi kiadásokba, és hogy ne kelljen másokhoz alkalmazkodnia. „Nem szeretem a merev forgatókönyveket, inkább sodródom az eseményekkel – vág bele. – Legfeljebb azt térképezem fel, hogy hol fogok lakni, milyen a környék, és hogyan tudok autót bérelni.”
Tizennyolc éves volt, amikor a szülei meglepték egy ötnapos párizsi úttal. „Foglaltak egy hotelszobát a Szajna partján, majd feltettek a gépre – idézi fel. – Életemben nem voltam annyira izgatott, napi nyolc-tíz órát gyalogoltam, hogy mindent megnézzek. Az élmény pedig örökre bevésődött az emlékeimbe.” Olyannyira, hogy amikor a harmincas éveiben Judit a kiégés jeleit tapasztalta, gondolkodás nélkül megfogadta a pszichiátere tanácsát, és elutazott egy hónapra egy dél-európai szigetre – egyedül. „Bár nem vagyok tervező alkat, utazás előtt tudatosan felépítettem mindent, a jógától az étkezésig. Ahogy ültem az óceánparton és bámultam a hullámokat, rengeteg felkavaró érzés tört elő belőlem. Szép lassan a helyére került sok minden, a munkahelyi dilemmáktól az egyéb belső vívódásokig.”
Legyünk önmagunk jó társai
Ennek az útnak a konkrét célja volt az elvonulás és az egyedüllét. Azóta Judit utazásaiban a hangsúly inkább az új impulzusokon van. „Gyakran látogatom meg a barátaimat külföldön, ilyenkor boldogan a nyakamba veszem a környéket, amíg ők dolgoznak. Biciklit vagy autót bérlek, felkapom a fényképezőgépem, és elindulok valamelyik égtáj irányába. Lehet, hogy ez nekem azért könnyű, mert mindig is imádtam egyedül túrázni, kiállításra, moziba menni vagy épp beülni egy étterembe. Előfordult olyan is, hogy bepattantam a kocsiba, és megnéztem egy vidéki települést, egy gyógyfürdőt. Valahol olvastam, mennyire fontos, hogy az ember jó társa legyen önmagának. Azt hiszem, én ezt bátran kijelenthetem magamról.”
A kérdésre, hogy mennyire van mindez összhangban a személyiségével, ezt válaszolja: „Bár introvertált ember vagyok, a legjobb barátaimmal nagyon szeretek együtt lenni. Velük a világ végére is gondolkodás nélkül elutaznék. Tény, hogy ilyenkor is el-elmegyek egyedül sétálni, fotózni vagy meditálni. Lételemem a tengerparton ücsörgés, a zenehallgatás, ilyenkor teljesen kiszellőztetem a fejem. Az utazásokat valószínűleg a figyelemzavarom is nagyban meghatározza: hamar megunok dolgokat, kifejezetten szükségem van új látnivalókra, új ismeretségekre. Szeretek letérni a kitaposott útról, másokhoz odacsapódni – ennek eddig csak jó fogadtatása volt, én pedig megnyugszom tőle.” Judit úgy látja, sokan vágynak arra, hogy néha kicsit egyedül legyenek, mégis félnek útnak indulni. Talán mert bennük van a magánytól való szorongás, ami ilyenkor felerősödhet. Vagy azért, mert nehezükre esik kapcsolatot teremteni. Pedig ha az ember elindul, az élet tálcán kínálja a kalandokat, köztük az új barátságokat is.
Véletlenekből szóló kalandok
Török Bea háromgyerekes szülőként indult útnak családtagok és barátok nélkül, bár első utazását még a véletlennek köszönhette. „Sokáig főként a gyereknevelés-munka körforgásában léteztem, ezért az ideális nyaralás számomra az volt, ha egy gyönyörű tengerparton végre elővehettem a könyveimet – meséli a MAC earned media felelős marketingese. – Amikor a legkisebb gyerekem is óvodás lett, a barátnőimmel bejelentkeztünk egy néhány napos elvonulásra, amit ők az utolsó percben lemondtak. Én pedig vettem egy mély levegőt, és elutaztam nélkülük a vidéki jógatáborba.” Az a hosszú hétvége gyökeresen megváltoztatta az életét, a jóga, a csend, a digitális detox és a női kör tagjaival folytatott beszélgetések után más emberként tért haza. És az út egyik legfőbb tanulsága épp az volt, hogy igenis merni kell belevágni egy ilyen kalandba, még ha szervezési fronton komoly erőfeszítéseket is igényel.
Szöveg: Bakóczy Szilvia, Fotó: Getty Images
A cikk folytatását elolvashatod a Marie Claire 2023/3-as lapszámában.
