Kedd van, hajnali 5:50, én pedig a laptopom előtt ülök, készen arra, hogy Charlize Theronnal társalogjak. Theron a hollywoodi szupersztárok sorában is igazi nagyágyúnak számít, ezért mindent tökéletesnek akarok tudni a hatórási hívás idejére.
Percre pontosan 5:59-kor két dolog történik. Az egyik, hogy Theron csapata közli velem: „Charlize 5 percet késni fog.” (Nyilvánvalóan teljesen elfogadható részemről.) A másik, hogy a hároméves kisfiam felriad álmából és szívszaggatóan sírni kezd utánam a folyosó túlsó végén. Ez is csak egy újabb olyan pillanata az életemnek, amikor tudom, hogy azonnal cselekednem kell, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy bármit teszek, annak minden bizonnyal káosz lesz a vége. Fogytán az időm, ezért kikapom a fiamat az ágyból, kapkodva a kanapéra ültetem, és adok neki egy kis tejet. Épp, hogy visszaérek a gép elé, amikor Theron bejelentkezik. Minden rendben lesz – mantrázom, de én magam sem hiszek benne.
Erre Theron rögtön azzal indít, hogy felajánlja, nyugodtan kapcsoljam ki a kamerámat, ha szeretném. Borzasztóan korán van még. Én mégis inkább azt akarom, hogy bekapcsolva legyen. Charlize Theron gyönyörű arcát épp olyan jól ismerem, mint bárki más a világon, úgyhogy illetlen dolog volna nem megmutatni neki cserébe az enyémet.
Alig, hogy üdvözöljük egymást, a fiam gondol egyet, idetotyog hozzám és könyörögve kérlel, hogy vegyem az ölembe. Leül a számítógép elé, belekukucskál a hívásba. „Bocsánat, épp most ébredt fel a fiam – magyarázkodom. – Nagyon korán van még nálunk. Annyira, de annyira sajnálom.” Mosolygok, de szívem szerint inkább elásnám magamat.
Theron viszont rögvest feloldoz. „Dehogy, jó ég, annyira jó, hogy ezt mondod, ugyanis én meg épp azért késtem, mert megéhezett a lányom – mondja. – Gyorsan szereznem kellett neki valamit. Szóval ugyanabban a hajóban evezünk.”
És aztán még meg is kérdezi, hogy várjon-e egy kicsit, amíg rendbe szedem magunkat. Na, ezt képzeljék el: Charlize Theron rám vár. Már maga a gondolat is teljesen szürreális, viszont ennek a végtelenül őszinte pillanatnak a hevében szinte megfeledkezem róla, hogy Hollywood egyik legjobban fizetett filmsztárjához beszélek. Ebben a minutumban szimplán egy édesanya vagyok, aki egy másik édesanyával társalog. „Néha olyan magányos tud lenni az anyaság – szakad ki Theronból. – Például most is, eszembe sem jutott bárkinek elmagyarázni, hogy azért fogok késni, mert éhes a gyerekem.”
Tökéletesen értem. És ő is engem. Így hát, ahogyan azt minden dolgozó szülő megteszi nap mint nap: továbblendülünk.
Theron, aki lányait, Jacksont és Augustot 2012-ben és 2015-ben fogadta örökbe, úgy fogalmaz, szülőnek lenni a leghálásabb feladat, egyben a legnagyobb kihívás az életében. „A gyerekek tényleg megváltoztatják az embert – kezdi, és olyan eszmecserébe bonyolódunk, amilyeneket általában a barátnőimmel folytatok egy tejeskávé felett. – A gyerekek új nézőpontot hoznak az ember életébe. Olyan irányba mozdítanak el, amilyenbe senki más. És azért is érkeznek az életünkbe, hogy kimondják azokat a dolgokat, amikről egyébként hallani sem akarnánk. Nagyon szeretem, hogy ez az életem a kamerákon túl.”
Szerző: Sally Hunwick Fotó: Josh Olins – Parfums Christian Dior Smink: Christian Dior Parfüm: Dior L’Or de J’adore Ruha: Christian Dior
A friss Marie Claire-ben elolvashatod a teljes interjút!
Charlize Theron Marie Claire 2023/7 címlap
