Korábban küzdöttél egy belső konfliktussal amiatt, hogy te jobb körülmények közül érkeztél, mint más rapperek, és így a te szövegeid sem fegyverekről, erőszakról szólnak. Azóta sikerült ezt letenned?
Abszolút. Ha őszinte vagy, akkor igazából bármiről lehet beszélni. A magyar rapet, undergroundot, utcai stílust tekintve a nagy átlag nem vidám vagy nem feltétlenül egészséges mederből inspirálódik. Én a hátteremből ugyanúgy tudok dolgozni és megvannak a saját inspirációs forrásaim, csak meg kellett találnom a saját utamat. Ezen szerintem már rajta vagyok. Már nem azon jár az eszem, hogy miről oké beszélni, mert tudom, hogy az is valid, amiről én írok.
Szerinted mi az oka annak, hogy az újgenerációs rapperekre már kevésbé jellemző, hogy az erőszakról szóljanak a szövegeik?
A szeretet az igazság, az üzenet, a zene pedig az út, amin keresztül közvetíted. Szerintem ez a generáció már eggyel közelebb van a megvilágosodáshoz és folyamatosan tisztul le, amit az emberek hallani akarnak, vagy amire vágynak. Ez egy tök jó dolog. Emellett szerintem az is benne van, hogy a magyar könnyűzene a reneszánszát éli és átalakul: jönnek az új arcok, igények, trendek. Az esszencia kezd a felszínre törni, az embereknek egyre nagyobb igénye van a mélységre, és nem csak ahhoz tudnak kapcsolódni, ami a felszínen lubickol.
Bécsben jártál középiskolába és modellkedtél is, sokat utaztál a világban. Hogyan hatott ez a művészetedre?
Szélesítette a perspektívámat. Sok helyen voltam a világban, multikulti közegekben mozogtam, sokfajta emberrel, vibe-bal találkoztam. Nyilván ezzel mások is így vannak, de az új dolgok rettentően inspirálnak. A modellkedésben is az utazást szerettem a legjobban. Nyilván a pénz is jó flash volt, de olyan helyekre jutottam el, ahová önerőből nehezen sikerült volna.
Több számod alapja jazzes, de a legújabb lemezeden, a Programon már népdal-feldolgozás is van. A Vates Instagram-oldalán Pilinszkyt szavalsz, a szövegedet hallgatva pedig gyakran az jár a fejemben, hogy nagyon versszerűek. A klasszikus műveltség fontos a művészetedben?
Benne van, de nem tudatosan. Sok emberrel találkoztam és rám ragadtak dolgok, amiket aztán vittem tovább magammal. Nem gondolom, hogy műveltség kell ahhoz, hogy valaki jó szöveget írjon. Lehet barbár módon is jót írni. Szerintem az én szövegeim az értelmiségi kategóriába esnek, de ez nem olyan fontos számomra, csak mégis valami ilyesmi közegben mozgok.
Artistaképzőben tanultál, bohócnak készültél. Az első albumod, a Cirque de L’Homme után a következő, június 1-i margitszigeti koncerted, a Cirque de Margaret is a cirkusz tematikájára épül. Mennyire képezi az identitásod részét ez a világ?
Mielőtt találkoztam a cirkuszművészettel és azzal a lehetőséggel, hogy ezt tanulhatom, én úgy gondoltam a bohócokra, hogy nagy cipőjük van, színes a hajuk és viccesek. De valójában ez egy nagyon komoly filozófiájú, gyakorlati művészeti ág. Sok olyan elméleti része van, amivel kapcsolatban úgy éreztem, a mindennapjaimban szükségem van rá. Nem azért kellett, mert cirkuszban vagy bohócként akartam dolgozni valaha is, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy gyógyít engem. Kétszer is jártam artistaképzőbe, de egyszer sem fejeztem be. Viszont úgy érzem, hogy így is megkaptam azt, amiért odamentem. Beépült a személyembe. Kívülről átlagos ember vagyok, de belül egy bolond bohóc ugrál bennem naphosszat. Néha a felszínen van, máskor háttérbe kerül, de bennem van és csinálja a dolgát.
Mire számítson, aki megy a margitszigeti koncertedre?
Ez lesz az eddigi legnagyobb koncertünk, ötvözzük a rapkoncertet a cirkusszal és a színházzal. Lesz öt előfellépő, érkeznek DJ-k napközbeni szettekkel is, készülünk Co Lee- és cirkusztörténeti kiállítással, klipvetítésekkel, és mindemellett hozunk artistákat a Magyar Nemzetközi Utazó Nagycirkuszból, akiket a koncert részeként beiktatunk a show-ba. Lesz késdobáló zsonglőr, bűvész és minden, ami a csövön kifér.
Fotó: Fábián Soma
