Dél-Koreában az egy négyzetméterre eső cuki dolgok száma olyan magas, hogy a szürke épületeken és visszafogott színű cégéreken szocializálódott ember mindjárt megérkezéskor úgy érzi, mintha egy jópofa videójátékba vagy rajzfilmbe csöppent volna. Fontos megjegyezni, hogy élményeim Szöulban és a főváros környékén értek, ahová egy sajtóút keretében jutottam el, és ahol szűk egy hetet kaptam arra, hogy minél többet magamba szívjak a lenyűgözően izgalmas helyi kultúrából. Itt nemcsak a helyiek viselkedéséből árad valami csilingelő hangú kedvesség, hanem a szemünk elé is lépten-nyomon már-már kibírhatatlanul édes dolgok kerülnek. A szivárvány (neon)színeiben pompázó nagykönyvtári alagsor, a rajz a metrójegyen, a csupaszín szabadtéri alkotások, a furcsa formájú épületek, a rendőrőrs, amelynek kapuőre két műanyag figura, és a tény, hogy errefelé még a piacnak is van kabalaállata, hamar egyértelművé teszik, hogy a cuki errefelé valami önmagán túlmutató jelenség lehet.
CUKISÁG elvitelre
Hiszen csak kell, hogy legyen valami mélyebb oka annak, ahogy a dolgok Szöulban megjelennek. A legkülönbözőbb hétköznapi dísz- és használati tárgyak, ruhadarabok és épületek jó része úgy fest, mintha szándékosan kisgyerekek szórakoztatására tervezték volna: színesek, kedvesek, és még az apró kukás kocsinak is mosolygós arca van. A huszonévesek gyerekes oversized pulóverekben tűnnek el, a felnőtt nők odavannak a lágy, pasztellszínű ruhákért, az aranyos kiegészítőket pedig kivétel nélkül minden korosztály imádja. Csakúgy, mint azokat az édesen csomagolt szépségápolási és sminkholmikat, amelyektől aztán használójuk megjelenése is olyan kedves lesz: kerekre sminkelt szem, áttetsző bababőr és cseresznyeszáj, hogy csak néhány alapmotívumot említsünk. Ezeket pedig az óriásplakátokról ránk mosolygó K-pop sztárok járatják csúcsra. És akkor még nem beszéltünk az aegyóról, azaz a cuki módon viselkedés kultúrájáról, amely szintén része mindannak, amelyet Dél-Korea az utóbbi években a koreai hullám jegyében világszerte exportált. De vajon miért élik a mindennapjaikat ilyen keretek között? Kifejez vagy elfed valamit a sok-sok cukiság? És milyen hatása van annak, ha az ember 0–24-ben cute dolgok között él?
Szerzőnk, Balázs Barbi Dél-Koreában
Eszképizmus és CUKISÁG
A cukiságkultúráról landoláskor még nem sok fogalmam volt, azt viszont hamar megtudtam, hogy van mit a mókás díszletek között levezetni. Már a repülőtéri, lelkes taxis arról magyarázott, hogy a koreai társadalom igen magas elvárásokat támaszt a tagjaival szemben. Miközben én fél szemmel a főváros izgalmas építészeti megoldásait lestem, a sofőr azt mesélte, hogy errefelé is mindennek ára van, tanulásnak, munkának vagy az emberi kapcsolatoknak. A verseny és a nyomás olyan nagy, mondta, hogy az emberek épp csak nem gebednek bele: az első pillanatra nettó cuki ország élen jár az öngyilkosságok számát tekintve. Sokan épp ehhez kötik a mindenütt megjelenő cukiságot. Eszközt vélnek benne felfedezni, amely oldhatja a stresszt, és ha csak pillanatokra is, de gyerekes gondtalansággal ajándékozza meg az embereket. A gyerekkor világának az idealizálása egyébként is fontos része a koreai kultúrának: az ártatlanság, a naivitás, a játékosság olyan érték, amelyet a társadalom magasra taksál, és amely így a modern vizuális kultúrában is meghatározó szerephez jut.
Importált CUKI
Japán úgynevezett kavaii kultúrája jelentős hatást gyakorolt a dél-koreai hétköznapokra, különösen a popkultúra és a dizájn területén. A kavaii egy esztétikai és viselkedési irányzat, amely az aranyos, gyermeki és ártatlan dolgok iránti vonzalmat fejezi ki. „Fellángolása a hatvanas-hetvenes évekre tehető, a társadalmi és gazdasági átalakulás, az új fogyasztói szokások kialakulásának időszakára, és nagyban összefüggött a mangák, majd később az ezekből készült animék elterjedésével, amelyek karakterei általában hangsúlyozottan fiatalok, ártatlanok és aranyosak voltak – nyugati képregénytársaikhoz viszonyítva feltétlenül – fejti ki Tóth Veronika nemzetközi kapcsolatok szakértő, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Adattárának munkatársa. – Napjainkban a cukiságkultúra részben a japán nemzeti identitás része. A globalizációnak köszönhetően a kavaii eljutott a szomszédos országokba, Dél-Koreába, Kínába, majd az animék, illetve egyéb médiumok révén betört a nyugati államokba is.” És ma már Korea is jelentős szerepet vállal a cuteness culture terjesztésében.
Fotó: Getty Images
