Gyerekdivat? A nagy márkák számára sokáig ismeretlen terület volt. A fashion system csak 2010 körül figyelt fel a gyerekekre, amikor a Marni, a Gucci, a Fendi és a Lanvin a felnőtteknek szánt készruhákkal párhuzamosan gyerekkollekciókkal is előrukkoltak. Az első gyerekdivathetet 2013-ban rendezték meg Londonban, de a szakértők nem voltak különösebben derűlátók. Pedig a gyerekeket öltöztető hagyományos márkák stílusa nagyon távol állt a modern elképzelésektől, a szülők műcsipkéket és gépi hímzéseket, olcsó kék és rózsaszín anyagokat, divatosnak nehezen nevezhető fazonokat találtak a boltokban. Fejlődni volt tehát hová.
Míg korábban a tervezők igyekeztek a gyerekeknek is a felnőttekéhez hasonló esztétikai élményt kínálni (néha anélkül, hogy figyelembe vettek volna bizonyos sajátosságokat), ma már egyértelműen a vásárlók igényeire összpontosítanak. Sokasodnak is a márkák és a szempontok is, amelyek alapján ökológiailag és társadalmilag fenntarthatóbb és egészségesebb termékek születhetnek. A gyakran Észak-Európából induló niche márkák közül (Minimalisma, Lillelam) nem egyet kisgyerekek szülei alapítottak, és figyelmesen felügyelik a gyerekruhák előállítását, ami különösen összetett feladat. Sok méret van, nehezen csoportosíthatóak és kevésbé szabványosíthatóak a darabok, de nem engedélyezett például bizonyos festékek használata sem. Minderről a fast fashion tervezők időnként elfeledkeznek…
Gyerekeknek szánt kollekciók
A tudatos tervezés ellenére máig létező jelenség az is, hogy egy divatház a felnőtt szezonális kollekcióját kicsit leegyszerűsített formákkal, de például hasonló mintákkal átülteti a gyerekeknek szánt kollekcióba. A szürreális, úgynevezett „mini me” irányzat, amikor a gyerekeknek a szüleikével megegyező ruhákat, fürdőruhákat, kabátokat kínálnak, a közösségi médiában is virágzik, olyan hírességek népszerűsítik a saját lányaikkal, mint Beyoncé vagy Victoria Beckham.
A gonosz a gyerekdivat tündérmeséjéből sem hiányozhat, ez a rém pedig az ár. A gyerekeknek szánt dizájnerruhákhoz, kiegészítőkhöz és luxuscipőkhöz magas összegekért lehet hozzájutni, egyes brandeknél, például a Diornál, amely 2013 óta készít gyerek haute couture-t, az árak a csillagos egekig repülnek, egy-egy ruháért akár tízezer eurónál többet is elkérnek. A rém elleni küzdelemhez a fegyvert talán épp maguk a kicsik őrzik: nekik ugyanis a felnőttekkel ellentétben a fantáziájuk szárnyal az egekig, az árakra fütyülnek. Az ösztöneikre hallgatnak, szabadságra vágynak és játszani szeretnek. Ha megkérdeznék őket, biztosan azt mondanák, hogy sem méregdrága öltözékekre nincs szükségük, sem olyanra, ami ugyanolyan, mint anyué vagy apué, ők kényelmes ruhákat kérnek. És tényleg ez a legfontosabb: érezzék bennük jól magukat és ne akadályozza őket az önkifejezésben. Olyan prioritások ezek, amelyeket a felnőttek sajnos már nagyrészt elfelejtettek.
Szerző: Mario Cossu Fotó: Dior
