Mindegy, hogy egy macska láttán lesz-e jókedvünk, egy kapibara dobja fel a napunkat, vagy egy varánusz látványa tölt el pillanatnyi jóérzéssel – a lényeg, hogy ott legyen mellettünk egy élőlény, amelyre ha rápillantunk, egy kicsit jobb lesz tőle a világ.
Nekem könnyű dolgom van, gyerekkorom óta állatok vesznek körül. A kutyák és a macskák után jöttek a tyúkok, majd a birkák. Ha zaklatott vagyok, elég csak leülni, és nézni őket: a tyúkok kapirgálnak, a birkák legelnek, látszólag semmi nem történik, de a látványuk mégis olyan megnyugtató, hogy a legidegesítőbbnek tűnő dolgok is hirtelen nevetségesnek hatnak.
Egy barátnőm a kecskéiről meséli ugyanezt: beül hozzájuk, simogatja őket, és állítása szerint minden baja elmúlik. Egy másik barátom, aki egyébként költő, méhészkedik. Létrehozott egy apiterápiás házat, ahová befekhetünk, és hallgathatjuk a méhek zümmögését – anélkül, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnénk velük. Ellazít, megnyugtat, bizonyítottan pozitívan hat az emberre.
Szőrös vagy tollas, gyönyörű vagy csúnyácska, kicsi vagy nagy – szinte lényegtelen, milyen, csak állat legyen
Ahogy a macska dorombolása is kisimítja az idegrendszert. Emlékszem, amikor a nagymamám haldoklott, Micu macskánk – egy terebélyes, fekete félperzsa – egy pillanatra sem mozdult el mellőle. Meggyőződésem, hogy segített neki könnyebbé tenni az átlépést.
Meglepő, de már a 18. században is feltűntek állatok a betegek körül. 1792-ben az angliai York Retreat intézetben jegyezték fel az első állatterápiás foglalkozást. A dolog mind elfogadottabbá vált, 1867-ben egy németországi, epilepsziásokat kezelő kórházban már előírás volt az állatok társasága a terápiában.
Herr Freudról pedig úgy tudni, az elsők között értette meg, milyen hatékony lehet egy kutya bevonása a pszichoterápia folyamatába, különösen kiskorú és idős pácienseknél. Az egyéni, hogy ki mit lát „cukinak”, az azonban bizonyos, hogy a cuki látványa aktiválja a dopamin- és oxitocintermelésünket, így a számunkra kedves állatok közelében boldogabbnak és nyugodtabbnak érezzük magunkat. Csökkenhet a kortizolszintünk, lelassulhat a pulzusunk, ellazulhatunk.
Mi másért lenne tele a net macskás videókkal…?
A teljes cikket a Marie Claire legfrissebb számában olvashatod el, és a magazint már házhoz is rendelheted egy kattintással!
Fotó: Földi Ádám
Styling: Balogh Viktória
Smink: Pataky Ágnes
Haj: Baráth László
Retus: Hudák Katalin
Fotóasszisztens: Lotz Barnabás
Műszőrme kabát: Max Mara
Szerző: Zimre Zsuzsa
