Április 27-én van a vakvezetőkutyák világnapja. Hogyan készültetek az eseményre?
Schiff Mónika (Momó): Április 30-án kutyás bemutatóval, szakmai előadással, vakvezetőkutyás csapatversennyel várjuk az érdeklődőket. A program nyilvános, aki kedvet érez, szívesen látjuk az említetteken kívül zsíros kenyérre és limonádéra.
Mi a feladata a vakvezetőkutyának?
Momó: Azt szoktam mondani, hogy a vakvezető kutya nem taxi. Ez azt jelenti pontosan, hogy a gazdinak pontosan kell tudnia fejben, hová megy, de az útjába kerülő akadályokat a kutya oldja meg a lehető legbiztonságosabb módon, kerüléssel. Ezen kívül egy felbecsülhetetlen társ a vak ember életében.
Kering egy téveszme a vakvezetőkutyákról: szomorúnak tűnik a tekintetük. Pontosan mit látunk az arcukon?
Mészáros Darinka (Dari): Ez ugyanúgy működik, mint a gyerekekkel az iskolapadban: az órán koncentráltan figyelnek, de szünetben önfeledten szaladgálnak az udvaron. Amikor valaki ránéz a kutyára vakvezetés közben, akkor az a szomorúság valójában összpontosítás. Feladata van, amit el kell végeznie, de amint lekerül róla a hám, akkor boldogan csahol újra.
Van egy közös projektetek a szirmabesenyői Fiatalkorúak Regionális Büntetésvégrehajtási Intézetével: az elítéltek kölyökkutyákat nevelnek. Hogyan kezdődött az együttműködés?
Momó: Néhány éve láttam egy dokumentumfilmet, ami bemutatta az Amerikában akkor már bevett gyakorlatot. Megismerkedtem Pap Bélával, a szirmabesenyői börtön kutyás részleg vezetőjével, aki lehetőséget látott az ötletben. Mi adtuk a labrador kölyköket, a parancsnok és a pszichológus kiválasztottak néhány fiút, akit alkalmasnak láttak egy gazda feladatainak ellátására.
Pozitív sikernek könyvelhető el mindkét oldalon az együttműködés: az ott nevelkedett állatokból azóta kiváló vakvezetők lettek, az elítéltek között akadt olyan, aki szabadulás után visszajárt gondoskodni a kutyájáról, és volt olyan is, akinél elmélyült a kötődés közte és a családja között.
Ivett: A börtönből visszajött kutyáknál megfigyelhető volt, hogy tudatosabbak a családnál nevelkedő társaikhoz képest, viszont az érzelemviláguk lényegesen szegényebb volt. Utógondozásnál ezt tudtuk orvosolni.
Dari
Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki jó kiképző legyen?
Dari: Alap a türelem, az indulatkezelés, a kutyák szeretete, és fel kell tudni ismerni hogyan legyünk helyesen következetesek. Fontos a „színészkedés”: a kutya viselkedését befolyásolja a kiképző hangulata. Ezért amikor hibázik, el kell tudnom játszani, hogy mérges vagyok rá, még akkor is, ha épp jókedvem van.
Mi a különbség a férfi és női kutyakiképző között?
Dari: A férfi kiképző rendszerben tud gondolkodni a kiképzés során, nem veszik el a részletekben, szemben velünk, akik a legkisebb mozzanatokat is tökéletesre akarjuk csiszolni. A fogyatékosság iránti érzékenységben is mások vagyunk. A kutyák között meg lehet különböztetni azt, hogy melyiket képezte férfi, melyiket nő. Az előbbi önállósága kicsit lazább, de annál bátrabban oldja meg a problémás helyzeteket. Utóbbi rendkívül fegyelmezett, ám váratlan helyzetben könnyen leblokkol.
Momó: Kevés férfi kiképző van Magyarországon, pedig szükség lenne rájuk, pont az előbb említett különbségek miatt. Ennek a munkának számos előnye van, például nem kell napi nyolc órát az íróasztal mellett ülni, járjuk az országot a bemutatókkal, nemcsak kutyákkal, emberekkel is foglalkozunk. Ugyanakkor az előny egyben hátrány is: akár esik a hó, akár tűz a nap, a kiképzés nem állhat meg, a kutyának és a kiképzőnek terepen kell lenni. A hazai és a külföldi bérezés még nagyon messze van egymástól, talán ez is lehet az egyik oka, hogy a férfiak száma kevés a szakmában.
Momó, te vagy az iskola vezetője, végigmentél a szamárlétra minden fokán, majd az egykori kollégáid főnöke lettél. Nehéz volt az elismerést kivívnod?
-Igen. Azt figyeltem meg, hogy egy kívülállót sokkal hamarabb elismernek vezetőnek, mint aki a munkatársakból növi ki magát. Egyáltalán nem volt könnyű az utóbbi pár évem: a növekvő felelősség súlya, a lányok irányítása, az iskola hírnevének jó megőrzése komoly feladat a mai napig. A szakmai és jellemfejlődést tudok a hátam mögött: megtanultam egységben gondolkodni. Szerintem nem elég csak részfeladatokban jónak lenni. Mindig az alapvető célon tartom a szemem, arra építem rá a feladatot.
Tapasztaltál bármit a női vezetőkről keringő sztereotípiákból?
-Hátrányom az autószerelők esetében volt. Elismerem, hogy nem értek az autókhoz, de ez nem azt jelenti, hogy nem járok utána a kérdéses problémáknak. Így szembesültem azzal, hogy néhány esetben rászedtek. Viszont van pozitív tapasztalatom is: az emberek fejében a segítés tényét valamiért a nőkhöz társítják. Ez gyakran megkönnyíti a dolgomat egy tárgyalás során.
Hatan dolgoztok itt nők, férfi kolléga híján a legemberesebb munkát is magatok végzitek el, legyen szó zsákpakolásról, vagy kennel takarításról. Befolyásolja ez a nőiességeteket bármilyen irányban?
Ivett: Személy szerint nem érzek változást. A feladatokat nem kategorizálom nemek alapján, mindegy, hogy kazánkezelésről vagy főzésről van szó, számomra egyszerűen egy kihívás, amit meg akarok oldani.
Momó: Magánemberként nem érzem, hogy elférfiasodtam volna, iskolavezetőként viszont féltem a lányok egészségét a fizikai megterhelés miatt. Ivett viszont egy csodabogár közöttünk, mert neki mindig minden fúrás faragáshoz van otthon eszköze, amit használni is tud.
Hogyan fejeznétek be a következő mondatot? Jó lenne egy férfi köztünk, mert…
Momó: Előtérbe kerülnének azok a tulajdonságok, mint például lágyság, kedvesség, amelyekről egymás között sajnos megfeledkezünk. Ezt tapasztalattal is alá tudom támasztani: ha néha megfordult egy férfikolléga nálunk, ösztönösen másképp kezdtünk viselkedni.
Dari: Problémakezelésnél mindenképp jól jönne. A szó legjobb értelmében ők képesek egyszerűen működnek hozzánk képest.
Ivett: Kevesebb lenne a konfliktus. Többségében pasik között dolgoztam eddig, és azt láttam, hogy ritka a belső súrlódás, ha mégis adódik, akkor azt hamar rövidre zárják. Határvonalat tudnak húzni a magánélet és a munkahely között.
A munkaruhátok stílusa sportos, de mi a helyzet a magánéletben?
Momó: A kutyaiskolán kívül jellemzően csinosan öltözködöm, ezért nekem kifejezetten jól esik farmert, pólót és sportcipőt húzni. Viccesen azt szoktam mondani, hogy tűsarkúban nem lehet kutyát kiképezni, de azért lélekben minden reggel felveszem.
Dari: Alapvetően sportos vagyok, mégis az utóbbi időben többször nyúlok a nőies darabok után. Ez egy olyan változás, ami belülről indult el, és nem a társadalmi elvárásoknak akarok megfelelni.
Ha nem kutyakiképzők lennétek, akkor mivel foglalkoznátok?
Dari: Mindig is érdekelt a folyók egymáshoz viszonyulása, ezért biztosan a potamológia (folyótan) területén dolgoznék.
Ivett: Lenne egy tanyám, ahol kutyakozmetikával foglalkoznék.
Momó: Anya és szülői munkaközösségi tag lennék.
