Hol kezdődik az erőszak? – Lelki bántalmazók

„Amikor benne voltam, olyan volt, mintha leeresztették volna a függönyt a szemem előtt, semmi sem tűnt fel. A barátaim folyton mondták, hogy nem vagyok normális, hát nem látom, mi történik velem? De nekem sokáig nem állt össze a kép” – kezdi Edina, aki ma már bűntudat nélkül tud mesélni az elmúlt hat évről. Kívülről álompárnak tűntek tehetséges, jóképű, érzékeny barátjával. Csak ő tudta, hogy a szelíd tekintet mögött egy lelki bántalmazó áll lesben, aki Edina egész életét kézben akarta tartani. És ez a legkisebb mozzanatokban is tetten érhető volt. „Ha például megbeszéltem egy találkozót a barátnőimmel, felajánlotta, hogy értem jön 8-ra. Majd fél 7-kor megjelent, és közölte, hogy azonnal indulunk. Én pedig felálltam mondat közben, és mentem. Azzal győzködtem magam, hogy de jó fej, hogy a szabad idejét arra áldozza, hogy nekem ne kelljen buszoznom. Csak utólag ismertem fel, hogy ez semmi másról nem szólt, csak a teljes kontrollról.”
A barátok rögtön küldtek figyelmeztető jeleket, de Edina nem figyelt rájuk, inkább ritkábban találkozott velük, és egyre kevesebbet mesélt magáról. Ha valaki bántalmazói kapcsolatban él, annak az egyik biztos jele éppen ez: lassan leépülnek a társas kapcsolatai. Vagy azért, mert az illető tart a barátok véleményétől, vagy azért, mert a bántalmazó – aki lehet férfi, de akár nő is – szándékosan elidegeníti tőlük. Mint például Zsófi esetében. „Attila még öngyilkossággal is fenyegetőzött, ha magára mertem hagyni pár órára, mondván, hogy szerinte nekem fontosabbak a barátaim. A következő lépés a családom volt. Bebeszélte nekem, hogy nem normális, ahogy hozzájuk ragaszkodom, hogy a szülők csak megkeserítik az életünket.” Zsófi fiatal volt, könnyen befolyásolható, és vonzotta Attila intellektusa. Önkéntelenül hagyta magát bevonni egy súlyos bántalmazói viszonyba. Ezt ő is csak azzal tudja magyarázni, amivel Edina: „Olyan volt, mintha hipnózisban lettem volna.”

Segítő szervezetek Ma már nálunk is több női alapítvány foglalkozik a lelki erőszak áldozataival. Könyvekkel, tanácsokkal, esetleg jogi képviselettel segítenek azokon, akik egyedül nem találják a kiutat. Az első lépést azonban az áldozatnak kell megtennie: fel kell ismernie, hogy bajban van. A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület honlapján bárki kitöltheti azt a tesztet, amely segít megállapítani, bántalmazói kapcsolatban él-e. (www.nane.hu) [1]

Nem lányregény, ami annak látszik
Persze ennek meg kell ágyazni az elején. Az érzelmi erőszak áldozatai először úgy érzik magukat, mint a mesében. Jön egy férfi, aki nem fél kimutatni az érzelmeit, és nem tart az elköteleződéstől. Sőt még sürgeti is – csak később derül ki, hogy birtoklási vágyból. Beteljesíti az álmokat, amelyeket kislányként belénk tápláltak a mesékkel, a hagyományokkal. Gyorsan jön az összeköltözés, a házassági ajánlat. Olyan romantikus az egész, hogy bárki belesétálna. Edina is úgy érezte az elején, hogy az álmai válnak éppen valóra. „Varázslatos pasi volt: a magányos farkas, aki engem választott. Az utak vándora, és közben egy árva kisfiú, akit oltalmazni kell. Gyere, anya, ments meg! – üzente a szemével. Aztán ez kiegészült azzal, hogy »művész vagyok, nem fizetek gázszámlát«.” Edina keresetéből éltek, mégsem ő határozta meg – és nem is közösen –, hogy mire költsenek. „Évek teltek el úgy, hogy soha nem vehettem magamnak semmit, mert nem engedte, neki viszont mindenből a legjobb, a legdrágább kellett. De ez akkor teljesen természetesnek tűnt… Akkor fogtam csak gyanút, amikor szerettem volna leselejtezni a konyhaszekrényben sorakozó megkopott bögréinket. Mondtam neki, hogy menjünk ki egy áruházba, vegyünk párat. Azt válaszolta, hogy ez baromság, nincs rá szükségünk. Egy mondattal elintézte a dolgot. Én pedig meggyőztem magam arról, hogy igaza van.” Edina története itt fordulóponthoz érkezett, de előbb lássuk, törvényszerűen jutott-e ide.
„Ahhoz, hogy valakiből bántalmazó vagy bántalmazott legyen, általában szükséges az úgynevezett intergenerációs átörökítés, vagyis gyerekkorában valamilyen formában találkozott ezzel, és megszokta, hogy a párkapcsolat résztvevői aszimmetrikus viszonyban vannak egymással – mondja Soltész Krisztina pszichológus. – Előfordulhat az is, hogy a szerepek felcserélődnek – aki az egyik kapcsolatban bántalmazó volt, a következőben bántalmazott lehet. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, és az illető szimmetrikus kapcsolatban is tudjon létezni, terápia, önismeret, fejlődés szükséges.” Csakhogy ahhoz előbb fel kell ismerni a problémát. És a legtöbb áldozat még önmaga előtt sem meri felvállalni, mekkora bajban van. „Ha valaki azt érzi, hogy amióta a kapcsolata fennáll, az önbizalma gyengült, az önértékelése sérült, akkor nagy valószínűséggel bántalmazottként él a kapcsolatban. Ugyanakkor nem szabad azt hinni, hogy minden veszekedés, konfliktus bántalmazást jelent.”

Szöveg: Gyárfás Dorka
Fotó: Europress
Az érintett megszólalók nevét saját kérésükre megváltoztattuk.

A folytatást keresd a 2012. júniusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2012. június]

References

1. ^{^} www.nane.hu (www.nane.hu)