A szerencse esete a tehetséggel

2013. július 22. |

Januári „keresztanyánk”, Udvaros Dorottya a pályakezdők egyik leglelkesebb támogatója. Szerinte pályakezdés előtt a szülők felelőssége is óriási, de a sikerhez a tehetségen túl szerencse és türelem is szükséges. A beérkezett pályázatok közül a színház- és filmművészet kategória nyertesét Udvaros Dorottya támogatja majd.


Udvaros Dorottya színésznő
„A tehetség mellé nagyon sok szerencse kell” – vallja Udvaros Dorottya, aki szerint a szerencse előbb-utóbb felzárkózik az olyan fiatalok mellé, akik nem szállnak el maguktól és az adottságaiktól, hanem beismerik, ha valami egyszer nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna. Ebből a felismerésből erőt merítve aztán újra neki lehet gyürkőzni a feladatnak, bízva abban, hogy legközelebb jobb lesz. Dorottya szerint ez a fajta hozzáállás az embert csak előre tudja lökni. „Tudni kell, hogy mi a cél, és akkor nincs akadály” – foglalja össze a fiatal tehetségeknek szánt üzenetét a színésznő.
„Annak idején én sem tudtam, hogy mikor történik meg a nagy áttörés, amelyre vártam. Amikor az Elektrát próbáltam Szolnokon, csak annyit tudtam, hogy a drámairodalom egyik legnagyobb-legnehezebb szerepével küzdök, miközben Sándor Palival éjjel filmet készítettünk. A forgatások miatt egyáltalán nem aludtam, ebből kifolyólag fáradtan, felkészületlenül érkeztem meg a színházba. A kollégáim és a munkatársaim, Margittai Ágival az élen, mégis türelmesek, segítőkészek voltak velem, hogy ezen a korszakon átküzdjem magam – szeretettel és odafigyeléssel fordultak felém, én pedig azóta is azt gondolom, minden pályakezdőnek meg kell adni az esélyt. Én például a saját korábbi tapasztalataim miatt vagyok maximálisan türelmes a fiatal kollégákkal.”
A színésznő szerint nem feltétlenül kötődik korhoz a hivatás megválasztása. „Anyám már kislányként pontosan tudta, mit szeretne. Egy fotóművésszel tüllfátyolba burkolózva lefotóztatta magát, és közben azt mondogatta: Greta Garbo vagyok! Ötéves volt ekkor. Egy tizenöt éves lány is ugyanígy tudhatja már, mit akar, azt, hogy később miben lesz jó, de ez szerintem egyéntől függ.” Udvaros Dorottya még gimnazista korában sem volt biztos benne, hogy színésznő szeretne lenni, bár minden napja a színházról szólt. „Minden vakációm a színházban zajlott, a kelléktárban rendetlenkedtem, a színház varrodájában játszadoztam. Egyáltalán nem értettem, hogy ez a szakma hogyan lehet komoly, amikor nekem csak játszótér.” A kislány Dorottya ettől függetlenül odavolt, ha sminkelni látta az édesanyját, szerette az öltöző szagát és a jó illatú, festett díszleteket. „A szülők felelőssége a pályaválasztásban óriási, a színészek általában le is szokták beszélni a gyerekeiket erről a szakmáról. Én nem így tettem a fiammal, csak épp nem vittem magammal forgatásokra, előadásokra, hogy ne ez legyen a természetes közege. Gondoltam, majd érett ésszel eldönti, hogy vonzó-e neki ez a pálya. A tanárai szerint sokat bohóckodott, de csak azért még nem kell valakinek színésznek menni.”

Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Hajdu András
Styling: Laczkó Mónika
Smink: Tombor Aarolta
Haj: Herczeg Csaba
Ruha: Intimissimi, Chloé, ékszer: Swarovski

[Marie Claire, 2010. január]

‘),

Még több Riporter