2013. augusztus 08. | marieclaire.hu

Schell Judit és Schmied Zoltán – Budán élni életforma

Három gyerekkel és sok közös baráttal idén már a tizedik közös karácsonyukat várják. Közös produkcióban is forgattak nemrég, de sem a szerepük szerint, sem a forgatáson nem találkoztak. A meghitt pillanatokat Budán – és közösen – élik meg.

A hamarosan látható Nejem, nőm, csajom című filmben Judité a főszerep, egy magánéleti problémákkal küzdő tévés műsorvezetőt alakít. A párja, Schmied Zoltán egy olyan férjet játszik, aki szvingerklubba jár a feleségével. A szerepeik szerint sem találkoznak a produkcióban, de szerencsére a forgatási napjaik is annyira távol estek egymástól, hogy mindig volt, aki vigyázzon a gyerekekre, ha a nagymamák közül nem lehetett valakit ugrasztani. A közös interjúra sem együtt érkeznek, pedig késő esti órát és a házukhoz legközelebb eső budai éttermet választjuk a találkozónkhoz.
„Tudod, alföldi lány vagyok, egész életemben a hegyek közé vágytam, úgy képzeltem, hogy majd Budán élek. Így is lett, soha nem is éltem máshol.” Judittal kilenckor ülünk le, Zoli egy órával később, tízre ígérkezik. Várakozás és vacsora helyett bort rendelünk. A diktafonomon már alig van hely, „na, akkor nincs mellébeszélés”, máris nevetünk, alig tudjuk elkezdeni az interjút, pedig még ki sem hozták az italunkat. „Amúgy szinte soha nem szoktam inni, csak ünnepnapokon.” Már nagyon várják a karácsonyt. A téli ünnepeket Judit és Zoli mindig családi körben, barátokkal és közös utazásokkal ünnepli, „olyan olaszosan”. Mindketten hétévesek voltak, amikor a szüleik elváltak. Zolinak eleinte felfoghatatlan volt, hogy a szülők az új partnereikkel együtt is jól érezték magukat egy-egy közös eseményen, de már az ő szeme sem rebben. „Természetes lett, hogy mindenki, akinek köze van a családhoz, magától értetődően és őszintén együtt tud örülni az unokáknak.”
Ma este ki vigyáz a gyerekekre?
Az előző házasságomból született – legidősebb – fiam, Lackó, aki, mivel már elmúlt 18 éves, tudja, mit kell csinálni. Nemrég jött haza Olaszországból, ahol az életét tervezi, de most velünk él. Ha az az útja, hogy kint folytassa, majd visszamegy, nem tarthatom vissza, inkább örülök annak, hogy most itthon van. Korábban azt hittem, hogy majd én döntök a fiam jövőjéről, de már régóta tudom, hogy ez nem így van. Büszke vagyok arra, hogy tudja, mit akar. Meg arra is, hogy tökéletesen megtanult olaszul, ahogyan tervezte.
A most készülő új filmedben már megint egy párkapcsolati válsággal küszködő szingli nőt játszol.
Lehet, hogy azt gondolták a készítők, hogy ez a figura nekem már elég jól megy. (Nevet.) Én sem tudom, mi lehet az oka, de tény, hogy a színpadi szerepekkel ellentétben a filmesek főleg vígjátékokkal találnak meg.
Valószínűleg a humorod miatt.
Jó, de azért tudok szomorúan is nézni a kamerába.
Szeretnél a vásznon is drámai szerepeket játszani?
Mindig azt szeretem játszani, ami éppen jön – bár vígjátékot százszor nehezebb, ezt muszáj hozzátenni. Minél komolyabban adod a figurát, annál viccesebb lesz a vásznon. Vagy nem. (Nevet.)   
Valószínűleg a mostani szingli szereplő sem ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint a Csak szex… hősnője.
Ezúttal is reményteljesnek indul a kapcsolat, de a férfi valamiért nem akarja felvinni a nőt a lakásába. Többet nem mondhatok.
Érdekes felütés.
Amikor elolvastam a forgatókönyvet, egyből Rudolf Peti ugrott be, hogy ő milyen jó lenne erre a szerepre.
Egy színésznő is képes befolyásolni a szereposztást és hatással lenni a rendezőre?
Ha van még erre idő, és nincsenek visszavonhatatlanul leosztva a szerepek, akkor igen, akár számíthat is a rendezőnek a partnerek véleménye. A Csak szex és más semminél például én már korábban megvoltam a rendezőnek, Goda Krisztának – Csányi Sándornak első körben még egy másik szerepet szánt.  
Eszedbe sem jutott, hogy a férjed, Zoli játszhatná a partneredet az új filmben?
Túl fiatal lett volna. Két évvel vagyok idősebb nála.
Zoli a szerepe szerint szvingerklubba jár. Tíz éve vagytok együtt, szerinted elképzelhető, hogy egyszer majd ti is nyitottak lesztek a partnercserés együttlétre?
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem. A mi kapcsolatunk egészen más alapokra épül. Szerintem Zolival erről is egyformán gondolkodunk.

Szerző: Szűcs Péter
Fotó: Viszlay Márk
Styling: Skyba Iryna
Fotóasszisztens: Várfi István
Smink: Véger Fibi
Haj: Tóth István
Köszönet a helyszínért a Szép Ilona vendéglőnek, www.szepilonavendeglo.hu
Ruha: Patrizia Pepe, Scotch & Soda, Max Mara Weekend

A folytatást keresd a 2012. decemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2012. december]

‘),

Még több Riporter