Igaz, hogy eleinte musical énekesnőnek készültél?
Valójában egyáltalán nem készültem énekesnőnek. Általános iskolás koromban zenetagozatra jártam, ahol minden csak a zenélésről szólt, így a nyolcadik osztály végére eldöntöttem: semmiképpen sem fogok ezzel foglalkozni. Könyvelő szerettem volna lenni, mint a mamám. A középiskolában azonban elkezdett hiányozni az éneklés. Egyik volt osztálytársam unszolására elmentem Pintér Tibor musicalstúdiójába Szigetszentmiklósra. Azt gondoltam: egy héten egyszer van, az időmből kitelik, és ez majd pótolja a zene hiányát.
Ezek voltak az első lépések az operett felé?
Igen, bár ekkor ezt még nem tudtam. Sok műfajban kipróbáltam magam, imádtam a musical szerepeimet is. A musicalstúdióval – amely közben színházzá alakult -, bejártuk az országot, utazhattam, világot láthattam. Mindeközben a konzervatóriumban tanultam, és persze meghallgatásokra is jártam. Az egyik ilyen meghallgatásnak köszönhetően felvettek az Operett Akadémiára. Ezután kissé felgyorsultak az események: egy évvel később leszerződtettek az Operettszínházhoz.
Milyen érzés volt 24 évesen a világot jelentő deszkákon állni?
Izgalmas és borzasztóan ijesztő. Önmagában már az a tudat is elég félelmetes volt, hogy bekerültem egy ilyen nagy múltú színházba. Ez a tipikus „most vagy soha” pillanat, amikor meg kell mutatnod, hogy mire vagy képes, mese nincs. Különböző feladatokat kapsz, ahol folyamatosan ellenőrzik a terhelhetőségedet, a hangodat, a mozgáskoordinációdat. Ezt a nyomasztó érzést nem egyszerű feloldani. A legjobb ellenszer rá a tapasztalatszerzés. Ahogy nőtt a szerepeim száma, én is egyre magabiztosabb lettem.
Mi lesz a legközelebbi nagy próbatételed?
27 éves vagyok, azt hiszem , itt az idő, hogy a megszerzett tudást új területeken is hasznosítsam. Talán most jött el nálam az önvizsgálat időszaka. Kezd megfogalmazódni bennem, hogy az operett mellett szeretnék komolyabb műfajok, az opera felé is nyitni. Persze ez nem azt jelenti, hogy az operettet abba szeretném hagyni. A két műfaj tökéletesen megférne az életemben egymás mellett.
Nagyon sokat dolgozol. Hogyan tudod fenntartani a munka és a magánélet egyensúlyát?
A munkám mellett nehéz harmonikus párkapcsolatot kialakítani. Ezt csak tovább nehezítené, ha a szerelmem nem a színház világából jönne, hiszen az emberek többsége teljesen más időbeosztásban éli a mindennapjait, mint én. Szerencsés vagyok, mert az én párom szintén színházban dolgozik. Így persze még zaklatottabb a napirendünk, hol ő, hol én próbálok. De azért egy csókra mindig van időnk.
