A Damjanich utcai speciális fejlesztőközpont folyosóján egy barátságos kutya pihen, mintha ő érkezett volna elsőként a foglalkozásra. Aztán feltűnik a gazdája és a gyógypedagógus, aki az órát vezeti. Már jócskán benne vagyunk a délutánban, de elgyötörtségnek nyoma sincs, mintha a kutya játékossága a felnőttekre is jó hatással lenne. A howavart fajtájú Heidi – mint a gazdájától, Kővári Hajnalkától megtudjuk – pici korától kezdve speciális képzést kapott, és Tetra 2002 terápiás kutya vizsgával rendelkezik. „Sok pozitív megerősítést kellett kapnia, hogy szívesen forduljon az emberekhez” – mondja Hajnalka, aki már tíz éve „mentőkutyázik”, terápiás és személykereső kutyákkal foglalkozik. Heidi valóban nagyon lelkes, jól tűri az új emberek érdeklődését is, de fél szemét mindig a gazdáján tartja, tőle várja a jelet a következő tennivalóra.
További fotókért kattints ide vagy a nagy képre!
Mindenkire ösztönzőleg hat
Az érkező gyerekek nem tudják nem észrevenni a csaholó kutyát a teremben, van, aki tárt karokkal szalad felé, az arcát a kutya fejéhez érinti, persze nem mindenki ilyen bátor, ők inkább egy lépéssel közelebb húzódnak az őket kísérő anyukákhoz, nagymamákhoz. A gyerekek nagyon különbözőek korban és értelmi fejlettségben is, néhányan lemaradtak a beszédfejlődésben, de minden esélyük megvan rá, hogy behozzák a társaikat, és akadnak a csoportban értelmileg akadályozott gyerekek is. „Volt olyan gyerek, aki eleinte csak ült a sarokban, most meg minden feladatot megcsinál a kutyával együtt. A legvisszahúzódóbb gyerek is bevonható a feladathelyzetbe” – mondja Lakos Judit gyógypedagógus. A kutya minden gyerekre ösztönzőleg hat, elősegíti a kapcsolatfelvételt és a kooperációt, fejlődik a gyerek mozgáskoordinációja és nyelvi kifejezőkészsége is, teszi hozzá.
Az órán a gyerekek különböző feladatokat kapnak, amelyek a kutyával való kapcsolaton alapulnak. Ahogy rámutatnak a saját testrészeikre, úgy megkeresik a kutya orrát, fülét, szemét is. Sokan rögtön nevetve bújnak át a hasa alatt, de lassacskán a tartózkodóbb gyerekek is felbátorodnak. Pórázon vezetik Heidit a rögtönzött akadálypályán, amelyen – nem mellesleg – nekik is végig kell menniük. Színeket és formákat keresnek, de csak akkor állhatnak rá a megfelelő mezőre, amikor a kutya vakkantását hallják. A foglalkozás végén egyesével elköszönnek a kutyától. „Szia Heidi, gyere máskor is” – mondja az egyik kislány.
További fotókért kattints ide vagy a nagy képre!
Komoly érdeklődés
Szakemberek szerint a legszembetűnőbb fejlődés a pszichés hatások területén észlelhető. Az állat jelenléte nyugtatóan hat, oldja a stresszt, a gyerekek megközelíthetőbbé válnak. A túlmozgásos gyerekek nyugodtabbak lesznek, a visszahúzódók pedig aktívabbak. Jók az eredmények a tanulási folyamatok és a beszédfejlesztés, valamint a mozgáskoordináció terén is.
„Nyitottak vagyunk az új módszerekre, keressük a hatékony terápiás lehetőségeket” – mondja Rosta Katalin, az ELTE Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ igazgatója. A foglalkozásra óriási igény van, a szülők is szívesen vesznek részt ezeken. Az intézmény ebben az évben ingyenesen tudja biztosítani a terápiát, mert egy évre elnyerte a MOL Gyermekgyógyító Program támogatását. „A kutyaterápiás foglalkozás figyelmet igényel a gyerekek részéről, de nem direkt módon. Szinte észre sem veszik, hogy feladatokat teljesítenek, mert a kutya jelenléte örömteli érzelmeket vált ki belőlük. A fejlődés pedig nagyon látványos, már két-három alkalomnak is pozitív hatása van.”
Fotó: Pályi Zsófia
