Nem tudni, hogy vajon Kirsten Dunst az életben is ennyire kedves és közvetlen-e a rajongókkal, mindenesetre ebben a filmben szinte kétségbeesetten próbál barátkozni két fiatal lánnyal, akik felismerik őt autókázás közben. A lányok persze rögtön közös selfiet akarnak a hírességgel, amit azonnal posztolnak Facebookra, Twitterre, Instagramra és még ki tudja hová, miközben egy szót sem akarnak váltani az előttük álló, hús-vér színésznővel.
A jelenséget nem kell hosszasan elemezni, hiszen a mindennapi életből is láthatjuk, hogy a szociális életben a hangsúly napjainkban áttevődött a valóságból a virtuális világba. Posztoljuk az ebédünket, a vacsorát, a gyerekszülést, a nagymama temetését, miközben nem is éljük meg az adott pillanatokat az itt és mostban, hiszen olyankor inkább a tökéletes filter kiválasztásával majd a lájkok és megosztások figyelésével vagyunk elfoglalva. Pedig el kell fogadni, hogy a kettő nem működik együtt: vagy megélünk egy pillanatot úgy, hogy elfogadjuk, hogy az élmény csak bennünk, csak nekünk marad meg, vagy konzerváljuk azt az örökkévalóságnak anélkül, hogy bármit is elraktároztunk volna magunknak belőle.
ASPIRATIONAL from Matthew Frost on Vimeo.
