Van valami bizarr, mazochista öröm abban, amikor egy forró nyári napon mohón, teljes tüdőből nekifeszülve kezdjük szervezetünkbe juttatni az édes-hűvös jégkását egy szívószálon át. Mindezt azért, hogy előidézzük azt a bizonyos érzést, köznapi, és távolról sem tudományos néven az agyfagyást. Ez tulajdonképpen egy hideg okozta fejfájás, amit kisebb koromban nem tudtam másképp körülírni, mint hogy: „rossz, de mégis jó”. Most azonban tudományos válaszok is vannak az agyfagyás körüli aggasztó kérdésekre.
Többször próbálták már megfejteni a hideg hatására fellépő fájdalom okát, de sokáig sikertelenek voltak a próbálkozások. Ez az éles, nyilalló fájdalom a homlok közepének tájékán jelentkezik, általában olyankor, ha összetört jeget (például jégkását) fogyasztunk. A fájdalom oka a Harvard munkatársai szerint valójában az érhálózat hirtelen tágulása, ugyanis a szervezet így reagál, hogy megvédje az agyat a csökkenő hőmérséklettől. A kitáguló erek miatt azonban a koponyán belül hirtelen megnő a nyomás, ez okozza a jellegzetes fejfájást. Erre egyébként a migrén okainak tanulmányozása közben jöttek rá, mivel elvileg az is hasonló folyamatok mentén lép fel. Más elméletek szerint egy bizonyos neuron felelős az érzésért, de az agyfagyás körül még mindig rengeteg a vita.
Az is kiderült, hogy a migrénben szenvedők gyakrabban eshetnek agyfagyás áldozatául, és ezen még az sem segít, ha lassaban fogyasztjuk a hideg ételeket. Sajnos a szomorú hír, hogy az agyfagyásnak egyedül az vethet véget, ha nem fogyasztunk többet az azt kiváltó ételből, vagy italból. De az is beválhat, ha nyelvünkkel próbáljuk felmelegíteni szájpadlásunkat, vagy meleg vízzel próbáljuk visszaállítani a szájüreg hőmérsékletét. Kisebb eséllyel jelentkezik a fejfájás akkor is, ha egyszerre csak kis mennyiséget viszünk be a hideg ételből, vagy italból, így mindig hagyunk időt a torkunknak, hogy felmelegedjen a hűvös falatok és kortyok között. Már ha tényleg el akarjuk kerülni a bizarr érzést…
