A maratonfutó szerzetesek futástól világosodnak meg

2015. május 11. |

Nincs mit tenni, ez is csak egy újabb érv a futócipő mellett.

Valahol a Kiotó közelében található hegyekben különös szerzetesek csoportja tengeti mindennapjait. A legenda szerint ugyanis, a Hiei-hegy szerzetesei 1000 maratont futnak le 1000 nap alatt, annak érdekében, hogy így megvilágosodásra leljenek. Ha valaki teljesíti a lehetetlennek tűnő sportkihívást, az utána élő szentként járhat kelhet a világban, sőt, magához Buddhához válik hasonlatossá. Érthető okokból, elég kevés szerzetes vág neki a kihívásnak, – gondolván, biztosan vannak a megvilágosodásnak járhatóbb, és kevésbé embertpróbáló útjai is – és az indulók közül még kevesebben képesek teljesíteni a kegyetlen távot. Egészen pontosan azt mondják, az elmúlt 130 évben mindössze 46 személynek sikerült.  

Ha a számok nem voltak elég meghökkentőek, tovább hüledezhetünk, mikor megtudjuk, hogy a szerzetesek ráadásul nem a legújabb Nike Air Maxet koptatják az út porában, hanem ócska szalmapapucsban vágnak neki az őrjítő kilómétereknek. De van még tovább! Ha valaki esetleg teljesítette volna a kínzó kihívást, az út végén még kénytelen lesz eltölteni kilenc kínkeserves napot egy sötét szobában étel, ital vagy alvás nélkül. Ennek az egésznek a lényege, hogy a testet olyan közel taszítsák a halál határaihoz, amennyire csak lehetséhes. Korábban Japánban, ha valaki mindezeket teljesítette, olyan magas titulust kapott, ami külön helyet garantált neki a bírósági testületben, sőt, ők voltak az egyetlenek, akik cipőt viselhettek az uralkodó jelenlétében. Manapság a távot teljesítőknek más díjazás jár: újságírók és kamerák éhes hada veszi körül a szerzeteseket, hogy a halálközeli futásról faggassák őket. 

És hogy miért éppen a futás? A szerzetesek szerint ez a folyamatos, monoton mozgás annyira kimeríti a testet, és a szellemet, hogy lassan elérhetünk abba az állapotba, mikor minden érzet, minden gondolat megszűnik létezni. Az úton egyébként 250 oltárnál és templomnál kell megállni, de persze a szerzetesek szerint már maga a mozgás is a meditáció egy formájának fogható fel. Állítólag ezt a kihívást olyan komolyan vették régebben, hogy aki feladta, utána azonnal véget is vetett éltének. De persze ki tudja, mennyi igaz ebből, hiszen rengeteg a homályos részlet a titokzatos maratonfutó szerzetesek élete körül. Annyi mindenesetre biztos, hogy már egy szigetkör is képes lecsillapítani háborgó gondolatainkat, szóval nem nehéz belátni, hogy a futásnak meditatív ereje van.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Riporter

Szolgálatban a véradók covid-19

Szolgálatban a véradók

Hétköznapi hősök: Tápai Mónika, a Hulladékkommandó társalapítója és elnöke hétköznapi hősök

Hétköznapi hősök: Tápai Mónika, a Hulladékkommandó társalapítója és elnöke