Honnan jött az ötlet, hogy készítesz egy saját, hazai gyártású színezőt?
Gyerekeknek kezdtem el először kavicsot festeni három éve, ebből nőtte ki magát a Mesekavics projekt, és ekkor született meg a Pandala-szigetek univerzuma (mesekavics.blog.hu). Amikor a kavicsfestő workshopok elején, ráhangolódásképpen a meglevő figuráimról készült színezőket szétosztottam, mindenki kapva kapott rajta. Ennek a népszerűsége, a visszajelzések tereltek afelé, hogy színezőkönyvön kezdjek el gondolkodni, először gyerekeknek, majd ahogy elkezdtem a figurákat kidolgozni, cizellálni, a tinédzser lányok és a felnőtt nők, a barátnőim körének is. Külföldön találkoztam már évekkel ezelőtt Johanna Basford könyvével és más szép kiadványokkal, de amikor tavasszal Brüsszelben vettem is a lányomnak, akkor lettem biztos benne, hogy én is szeretnék ilyet készíteni. Ez még azelőtt volt, hogy a Titkos kert őrült nagy siker lett. Úgy látszik, benne volt a levegőben.
Mikor kezdtél el rajzolni?
Rajzoltam már gimnazistaként is részletgazdag ábrákat, majd később a főiskolai felvételi időszakában, aztán tíz éve a Beszélő folyóiratban jelentek meg illusztrációim. Építészmérnök édesapám a 70-es években karikaturista is volt, az ő rajzai, zseniális képi humora biztosan erősen hatott a rajzstílusomra.
Te is kipróbáltad felnőtt fejjel a színezést?
Igen, sőt én felnőtt fejjel szerettem bele újra a színekbe. Igaz, én ecsettel és festékkel színezek, és főleg kavicsokat, de a lényeg ugyanaz: kis egységeket töltök meg színekkel. Ilyenkor beindul a fantáziám, és azon morfondírozok, milyen színekkel kísérletezzek, melyik után mi következzen, teljesen kikapcsol és feltölt. Naponta sok órát töltök a számítógép előtt, és munka után sokszor csak ez kapcsol ki, a konkrét manuális tevékenység kézzel fogható eszközökkel. Teljesen lenyűgöz egyébként, hogy milyen csodaszép megoldások érkeztek már a színezővel kapcsolatban. Készül is belőlük egy galéria.
Szerinted milyen minták a leginkább felnőtteknek való minták, és mi különbözteti meg a gyerekszínezőt a felnőttszínezőtől?
Mindig is imádtam az ornamentikát, úgyhogy amint megláttam évekkel ezelőtt az első japán témájú színezőket, teljesen lázba jöttem. Azóta láttam szecessziós és mandalás színezőket, azok is tetszettek. Ez az egyik vonal, az absztrakt vagy valamilyen művészettörténeti irányzatot idéző mintázatok. Vannak még nagyon szép mandalás színezők, ezt már tudatosabban is lehet meditációra használni, például a konkrét színválasztással, tudatos ráhangolódással, az elme lecsendesítésével. A Titkos kert és az állatos színezők szerintem átjárót jelentenek a felnőtt- és gyerekszínezők között, ahogy az én színezőmről is érkezett már pozitív visszajelzés nyugdíjas nénitől és hatéves kislánytól is. Vannak még extrém hajtások is, mint a rajongói színezők, pl. a Trónok harca témájú vagy a Tom Hiddleston- és Benedict Cumberbatch-rajongóké. A gyerekszínezők nyilván témaválasztásukban is tükrözik a célcsoportot, másrészt kevésbé részletgazdag a kidolgozásuk, hiszen a 4-5 éves gyerekek kézügyessége még nincs azon a szinten.
Mit gondolsz, mitől lettek ennyire sikeresek világszerte a felnőttszínezők?
Egyfelől visszaidéz egy paradicsomi állapotot a gyerekkorból, hiszen szinte mindenki színez kiskorában, ami egy biztonságos játszóteret jelent. A színes ceruza mindig kéznél van, nem nyomaszt a fehér papír. Sikerélményt ad, fejleszti az esztétikai érzéket, és ami nagyon fontos: az eszközigény sem nagy, és bármikor abbahagyható. Sokakban ez adhatja meg a kezdő lökést, hogy megpróbálkozzanak valamilyen más médiummal és saját alkotásokat hozzanak létre. Valamiképpen társszerzővé is válik aki színező a teljesen egyedi színkombináció által, mert nincs két egyforma végeredmény. Amit aztán kivághatunk, bekeretezhetünk, ajándékba is adhatunk.
Aztán ott a pszichére gyakorolt terápiás hatása: ez a tevékenység meditatív, lelassít, kikapcsol a mókuskerékből már 10 perc után is. Ha mandalaszemű baglyot színezünk, egyszerre meditálhatunk a természet csodái és a világegyetem működése felett. Az eddigi visszajelzések alapján sok gyerekes anyuka találja meg ebben a privát magánidejét, aztán persze jönnek a gyerekek, és ők is kérik a jussukat. Általános tapasztalat, hogy színezés közben könnyebb önfeledten beszélgetni, így minőségi időtöltés lehet akár egy problémás kamaszlány-anya kapcsolatban. Remélem, hogy az általam belevitt humorfaktor képes hozzáadni még egy réteget.
Van még más dolog, amit visszahoznál a gyerekkorból, mert jót tenne nekünk, felnőtteknek?
Nagyon örülök neki, hogy a diafilm visszatért és egyre népszerűbb. Sose felejtem el gyerekkorom emlékei közül a közös diafilmnézéseket. A filmtekercs porszagát, a fénycsóvában lebegő apró pihéket, a sötétben összebújást, a remek grafikákat. Intimitást hoz a családok életébe.
A gyerekeknek minden adandó alkalommal igyekszem tágítani a tudatát, környezettudatosság, élőlények védelme, a Föld bolygó ügyében. Amíg ezt játékosan, nem sulykolva teszem, vevők is az üzenetre. A felnőttekre sokkal nehezebb már hatni. Én a magam eszközeivel igyekszem a gyermeki lélekrészt célba venni, mert ez az egyetlen esély. Aki maga is elmosolyodik egy vigyorgó bálna vagy béka láttán, az még nem elveszett ügy. Most egyébként is óriási szükség van olyan mesékre, történetekre, filmekre, amik a toleranciával, együttérzéssel foglalkoznak. Hallgatom a híreket, és nem hiszem el, hogy az emberiség újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el, hogy képtelenek vagyunk együtt érezni a szerencsétlen menekült családokkal, akik mi is lehetnénk.
A Pandala-szigetek felnőttszínező kapható a könyvesboltokban, a Marie Claire számára készült színezőt pedig megtaláljátok a normál méretű októberi Marie Claire magazinban.
