A 33 éves Liz Jacksont 2002-ben diagnosztizálták izomgyengeséggel és izomsorvadással járó betegséggel, melynek következtében hamarosan szüksége lett rá, hogy egy bot legyen a legnagyobb támasza. Rövid időn belül elindított egy blogot is „The girl with the purple cane” (A lány a lila bottal) címen, amiben barátaival és családtagjaival osztotta meg a betegség elleni harctól terhelt mindennapjait, nem sokára pedig Jackson betegségét idiopátiás neuropátia hívják. Az idiopátiás lényegében annyit tesz, hogy a betegség okai ismeretlenek, a tünetek között pedig izomgyengeség és látási zavarok szerepelnek. Ahogy Liz elmagyarázta, a betegség sokban hasonlít a szklerózis multiplexhez, annyi különbséggel, hogy et az agy és a gerinc helyett a perifériás idegrendszert támadja.
Liz számára mindig is fontos volt a divat, és az, hogy öltözködésén keresztül kifejezhesse önmagát. Mikor először kellett szembesülnie vele, hogy a ezentúl a bot is outfitjének állandó eleme lesz, úgy érezte, ez a jellegtelen, kórházszagú tárgy nem illik bele a képbe: „Imádom az ötletes és kreatív termékeket. Az a bot, amit a kórházban kaptam egyáltalán nem volt ilyen.” – magyarázza. „Mikor meg kell barátkoznod az új testeddel, próbálsz alkalmazkodni. Az én botom egyáltalán nem tükrözte azt, amit belül éreztem, és mit kívül látni akartam.” Ezért jutott eszébe, hogy felkérje a J.Crew-t a divatosabb, színes botok gyártására. Jackson petíciója már több, mint 2000 támogatónál jár, és bár a cég biztosította Lizt afelől, hogy nagyra értékelik kezdeményezését, döntések és lépések egyelőre még nem születtek.
Jackson szeretne rávilágítani arra, hogy egy ilyen apró részlet is nagyon fontos lehet a betegség feldolgozásában. Mikor lila botját kezdte el használni, az emberek gyakran megjegyezték, milyen vidám és mutatós, a gyerekek játszani szerettek volna vele. Ebből a botból sikerült újra felépítenie megerősödött identitását.Jackson tehát továbbra is keresi azokat a cégeket, akik hajlandóak lennének új, különleges botokat gyártani, amik egészen más formán irányítják majd a figyelmet a fogyatékkal élőkre: „A társadalmunkat régóta arra tanítják, hogy fordítsuk el a fejünket. Ne bámuljunk, mert az udvariatlanság. De már más idők járnak. A fogyatékkal élők látszódni szeretnének. És már csak rövid idő kérdése, hogy mi is piacképes vásárlók lehessünk!”
