Grossmann Gabriella – Feel like a model!
Gabi korábban közgazdászként, közép- és felsővezetői pozícióban dolgozott az üzleti életben. A fotózás hobbiból a második kisfia születése után vált hivatásává. Úgy érezte, két gyerek mellett üzletasszonyként nem tudna annyi időt tölteni gyermekeivel, amennyit valóban szeretne, ezért hat éve szakmát váltott.
A fotózáson belül mindig is a női portrék és a divatfotók készítése állt hozzá a legközelebb. A divat, a pszichológia és a fotográfia hármasával állt össze a „Feel like a model!” – sorozatok koncepciója. A nők, akik jelentkeznek a fotózásra, a sminken, a stylingon és a gyönyörű fotón túl egy önismereti élménnyel is gazdagabbak lesznek: felfedezhetik a bennük rejlő szépséget, érzékiséget, nőiességet.
„Csak pozitív visszajelzést kaptam eddig a hölgyektől, akiket fotózhattam. Sokan rácsodálkoztak egy megörökített mozdulatra, pillantásra, azt mondták, nem is gondolták volna, hogy tudnak ilyenek is lenni. Volt, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy nőiessége kibontakoztatására elegendő időt szánjon, volt, akinek a négy gyereke mellett egyszerűen nem jutott rá energiája. A fotózás előtti egyeztetés során, illetve a fotózás közben viszont volt idő beszélgetni, ellazulni, sminktrükköket ellesni, felfedezni, hogy egy színárnyalat, amelyet addig elutasítottak milyen jól áll nekik. Aki úgy jön el, hogy pontosan tudja, mit szeretne, annak is mindig tudunk újat mutatni önmagáról – természetesen semmit nem ráerőszakolva, ez a fotózás nem az átváltoztatásról szól. A végeredmény sokkal több, mint pár szép fotó.”
Török Rita
Rita életében néhány éve következett be, hogy gyerekkora óta űzött hobbija hivatássá vált. Rita egy speciális területen dolgozik, hiszen a sima portréfotózáson túl lovas portrék elkészítésére és lovak fotózására specializálódott. Rita számára ezért például az is fontos volt, hogy az alapvető fotográfiai ismereteken túl a lovak testbeszédét és viselkedését is behatóan tanulmányozza. Azóta pedig a lovak fotózása igazi szenvedélyévé vált.
„Szenvedély, hobbi, munka – szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen mindhárom dolog egyet jelent nálam. Imádok lovakat fotózni, a természetes közegükben, a természetes valójukban szeretem őket megörökíteni. Kihívás, hiszen itt tényleg igaz, hogy minden pillanat megismételhetetlen- nem tudod tőlük újra pontosan ugyanazt a mozdulatot, nézést, testhelyzetet kérni, mint egy modelltől. A lovas portréfotózás is hasonló kihívásokkal jár, hiszen a legtöbb modellem nem profi lovas. Meg kell szokniuk a lovak társaságát, közelségét, nekem pedig fel kell tudnom oldani az esetleges feszélyezettségüket és el kell kapnom azokat a pillanatokat, amik az ők- és a lovak szempontjából is előnyösek, tökéletesek, amikor a tartás elmúlik és elkezdenek egységet alkotni.”
Rita egyébként időnként maga is lóra ül, bár sokkal jobban szereti őket nézni, amint a legelőn poroszkálnak. „Szerintem az egyik legjobb relaxáció: köztük lenni és a neszezésüket hallgatni- nem mellesleg a köztük töltött idő alatt rengeteget lehet róluk tanulni.”
Sás Benedek
Benedek lenyűgöző esküvői fotói szinte önmagukban konzerválják a nagy nap varázslatos pillanatait. A kreatív munka során a fotós megismeri a házaspár tagjait, hogy aztán közösen találhassák meg a pár számára leginkább megfelelő, mégis egyedi, személyre szabott koncepciót. A rengeteg boldog pillanat megörökítése mellett persze már kevés idő marad a saját élmények rögzítésére, de Benedek – ahogy honlapján írja – azért igyekszik.
„2013 októberében házasodtunk össze feleségemmel, Mártival, tavaly szeptember óta pedig Gergő kisfiúnk teszi boldogabbá és néha gyűröttebbé az arcunkat.A családi fotóink, mint a suszter cipője, bár talán annyira nem rossz a helyzet, igyekszem azért a saját családi albumban is örkökérvényűt alkotni.”
Vass Nóra – Appleheart Photography
Nóra munkájáról korábban már beszámoltunk, ő igazi bensőséges hangulatú családi fotókat készít kolléganőjével, Belánszky Edittel. Esküvői képek és tüneményes babafotók készülnek általuk, és Nóra is elismerte, hogy neki van az egyik legvidámabb munkája a világon.
„Nyilván mindenki sejti, hogy általában az emberek életének vidámabb eseményeire hívnak minket, így ott az örömkönnyeken kívül más nem szokott hullani. Ha pedig például egy családi fotózást nézünk, ott sincs ám sok szomorkodás, az biztos. A fotózások célja, hogy kötetlen, felszabadult, jó hangulat legyen. Szerencsére ezt el is szoktuk érni. Persze van, amikor ez nem túl könnyű feladat, hisz például egy stúdiófotózás alkalmával egy kétéves kis örökmozgó vagy egy kiskamasz esetében, ők épp mindent szeretnének, csak nem ott maradni a díszlet és a lámpák kereszttüzében. Mégis megoldjuk, és a végén önfeledt kacajok és édes mosolyok néznek vissza ránk az elkészült képekről. Tehát a munka izzasztóbb, nehezebb része inkább az előkészületekben mutatkozik meg, vagy egy-egy váratlanabb szituáció fotózás alatti megoldásakor. Ám a folyamat vége minden esetben a közösen megélt és megörökített vidám pillanatok.”
