“Allahért meg is halunk, ha kell”

2016. március 11. |

Miért csatlakoznak nyugat-európai nők százai az Iszlám Államhoz? Hogyan változnak mosolygós tinilányból a dzsihád fekete burkás menyasszonyaivá? Jóképű terroristák tévesztik meg őket, vagy saját elhatározásukból utaznak egy háborús övezetbe, hogy géppuskás oroszlánként harcoljanak a hitetlenek ellen?

Az ISIS számára a nők jelentősége sokkal nagyobb, mint gondolnánk. A szír városok romjain virágzó terrorizmus nemcsak nyíratlan szakállú, ördögien kegyetlen arab férfiak vállalkozása, hanem fekete burkába burkolózó, a világ minden tájáról érkező nőké is. És a terrorizmus elleni harcban sem csak férfiak kockáztatják az életüket, hanem kivételesen bátor nők is. Például a brit Poppy Begum és a barátnője, Aisha. A két újságírónőnek egyéves munkával sikerült beférkőznie az ISIS toborzóköreibe. Megdöbbentő dokumentumfilmjüket tavaly év végén, nem sokkal a párizsi terrortámadás után vetítette le a Channel 4.

Teázgatós tanulókör

Aisha, aki csak álnéven szerepel, és mindig fekete nikábban mutatkozik a filmben, azóta is halálos fenyegetéseket kap. „Allah pusztítson el, és alázzon porig benneteket ezen a földön, hitetlenek” – hangzik például az egyik. A két nő a közösségi oldalakon kezdte: három londoni asszonyt sikerült azonosítaniuk, akik civilben polgári foglalkozással rendelkező, többgyerekes családanyák, titokban viszont fanatikusok, akik szerint a muszlim nők hitbéli kötelessége Szíriába utazni, harcosokhoz feleségül menni és az életüket az Iszlám Állam szolgálatába állítani. „Szalám nővérem… az anyám nem akarja, hogy nikábot viseljek, azt mondja az túl radikális… Gyűlölök itt élni!!! Nem tudom, mit tegyek” – szólította meg az egyik asszonyt a Twitteren Aisha. Kapott is választ: készülj a hidzsrára, kezdj el titokban gyűjteni repülőjegyre, ha kell, használd az anyád bankkártyáját. Szmájli. (Az ISIS-hez tartozók a közösségi oldalakon nyílt propagandát folytatnak, online kapcsolatba lépni velük nem igazán bonyolult, éppen ettől olyan veszélyesek.) A gyámoltalan fiatal lány bőrébe bújó Aishát kilenc hónap online ismerkedés után meghívták egy londoni művelődési házba, egy teázgatós tanulókörnek álcázott női dzsihádista találkozóra.

A lány rejtett kamerája rögzítette, amint a szaladgáló gyerekektől körülvett nők az ultraradikális propagandaszövegeket hallgatják. Megdöbbentően sok volt a gyerek – vajon ők mit tanulnak meg ezeken a találkozókon? Aisha többször is részt vett rajtuk, mígnem elég ijesztő körülmények között lebukott. Az utolsó alkalommal az egyik fekete ruhás asszonyság beterelte a lányt egy mellékszobába, elállta az ajtót, és azzal vádolta, hogy kémkedik. Követelte tőle, hogy mutassa meg, mi van a táskájában. „Nővér, miért nem bízol bennem? Hadd hívjam fel az anyukámat! Engedj el, kérlek!” – rimánkodott remegő hangon Aisha. Az egész hátborzongató jelenetet rögzítette a rejtett kamera, még nézni is csak gyomorgörccsel lehet. Végül a lány megúszta annyival, hogy egyszerűen kizavarták az épületből, és utána kiabáltak, hogy soha többé nem jöhet vissza.

Mi vitte rá a két újságírónőt, hogy ennyi kockázatot vállaljanak? „Nem tudtuk felfogni, hogy mi vonz modern lányokat egy olyan fanatikus közegbe, amely a nőket nyíltan alárendeltnek tekinti. A dzsihád menyasszonyai az ISIS propagandájának a sikerét jelzik. A nyugati lányokért harc folyik, és az ISIS éppen nyerésre áll. A nőknek a dzsihádista propagandában betöltött szerepét eddig csúnyán alábecsültük” – nyilatkozta Poppy Begum a filmjük megjelenése után.

Allahért meghalni mentem

Az ISIS kötelékében nagyjából 20–22 ezer külföldi harcos vagy egyéb támogató lehet, közülük úgy négyezren a nyugati demokráciákból (Ausztráliából, Észak-Amerikából, Nyugat-Európából) érkeztek Szíriába, és egyre többen vannak. A Franciaországból távozó dzsihádisták nagyjából harmada nő. Nagy-Britanniát a mai napig körülbelül hétszáz brit állampolgár hagyta el, közülük körülbelül százan nők – és több tucat nő csak azért nem került bele ebbe az ijesztő statisztikába, mert még a kiutazása előtt lebukott.

A leghíresebb távozó talán az egykori skót orvostanhallgató, a mosolygós arcú Aksza Mahmúd, aki a terrorszervezet egyik legveszélyesebb propagandistája lett. Az ISIS-hez csatlakozása után sokáig emojikkal tarkított mikroblogot vezetett az életről, ami a nőkre vár a Kalifátusban (az ISIS által egyoldalúan kikiáltott, „ideális” iszlám államban).

A világ szíve szorult el, amikor látta, hogy a tisztes londoni gimnáziumba, a Bethnal Green Schoolba járó három jó tanuló, tizenéves lány utazott Szíriába. Shamima, Amira és Kadiza egy tavaly februári reggelen sétált ki addigi életéből. Titokban összepakolt bőröndjeikkel – vittek magukkal fehérneműket, sminktermékeket, epilátort – iskola helyett egyenesen a reptérre mentek, felszálltak egy Törökországba tartó gépre. Soha többé nem jöhetnek vissza. Mindhármukat rögtön férjhez adták, ketten már meg is özvegyültek.

Magyarokról nem tudni

Magyar lányokkal (és fiúkkal) ilyesmi még nem történt – mint azt a Terrorelhárítási Központ megerősítette a Marie Claire-nek –, de nemcsak a gazdag nyugat-európai lányok őrületéről van szó: tőlünk nincs messze Koszovó, Macedónia és Bosznia, ahol a fiatal radikális muszlimok egész sora biztosítja az ISIS utánpótlását, köztük nem kevesen lányok. Koszovóból szökik meg a legtöbb lány (egy főre vetítve). Az ő szüleik éppoly kevéssé értik, hogy mi történik ezekkel a radikalizálódó tinédzserekkel, mint egy keresztény családban nevelkedett francia fiatal szülei.

Vagy Sabina Selimovic és Samra Kesinovic szülei, a két osztrák tinédzseré, akik 2014 áprilisában hagyták el a hazájukat. „Ne keressetek. Allahot fogjuk szolgálni, és meg is halunk érte” – írták a szüleiknek a búcsúüzenetükben. A két bécsi lány sorsa szomorú. A dzsihád szolgálatába álltak, és csecsen harcosokhoz adták hozzá őket. Burkát öltöttek, és sorozatlövő fegyverekkel pózoltak Twitter-fotóikon. Gyakorlatilag az ISIS poszterlányai lettek. A háborús Rakkából kiszivárgó – megerősíthetetlen – információk szerint ezzel egy időben a dzsihádisták szexrabszolgaként kezdték használni őket: az újonnan csatlakozó harcosokkal kellett lefeküdniük. Miután egyikük ellenállt, egy kalapáccsal agyonverték. A másik lány is meghalt egy bombatámadásban.

Csajos lazulás a Kalifátusban

Ennek fényében miféle élet vár Szíriában a fiatal nyugati nőkre? Egy olyan „államban”, amely az ellenséges népek leigázásának eszközévé tette a nők elleni válogatott erőszakot – a csoportos nemi erőszaktól a tömeges kivégzéseken át a rabszolgaság bevezetéséig? A propaganda fontos eleme az ígéret, hogy a Kalifátusban az igaz muszlim nőket – mint feleségeket, anyákat, özvegyeket – nagy becsben tartják majd, szeretettel és tisztelettel bánnak velük.. A társadalom pedig gondoskodik róluk azután is, hogy a férjük távozott az élők sorából. „U dnt hav 2 pay 4 anything if u r wife of a shaheed” – tweetelte büszkén egy amerikai lány Szíriából a Guardian egyik újságírójának a kérdéseire. Azaz: egy mártír feleségének minden ingyen van.

Az Iszlám Állam területén állítólag kaland az élet: aki oda kerül, megtapasztalhatja, mi a hősiesség, az áldozatvállalás, részt vehet egy új világ építésében. Az idejük jó részét online elütő dzsihádista feleségek szívecskéket és más emojikat posztolnak, jóképű mártírok fotóit osztják meg, valamint a saját burkás fotóikat: tipikusan a barátnőikkel lógnak valahol egy rakkai utcán, kezükben AK–47-esek. „Chillin in the khilafah, lovin life” – posztolta egy ausztrál lány egy híres fotó mellé, amelyen féltucat burkás nő látszik egy hófehér BMW-n ülve, állig felfegyverezve. Az ilyen fotók arra utalnak, hogy az Iszlám Államért a nők is fegyvert ragadhatnak, aktív szerepet játszva az országépítésben. Készült olyan videó is, amelyen egy rakkai anyuka a jtászótérre kíséri a kisfiát, a vállán egy gépfegyver fityeg. Rakkában alakult egy felfegyverzett nyugati nőkből álló csoport is, az al-Khansaa-brigád (egyik vezetője a már említett híres Akszaa Mahmúd), amely az utcákat járva afféle női ízlésrendőrségként vigyáz a nyugalomra, és felügyeli az erkölcsök betartását.

Mindezek ellenére nyilvánvaló, hogy az ISIS nem harcosokként tekint a nőkre, hanem szinte kizárólag feleségekként, akinek a dolga a szülés és a gyereknevelés, az otthon rendben tartása és a harcosok kiszolgálása. (Bár a ’80-as évek óta sok terrorszervezetben harcoltak asszonyok – tucatnyi női öngyilkos merénylő robbantotta fel magát például az al-Kaida kedvéért is –, az Iszlám Állam szigorúbban veszi a nemek elválasztását.) A saría ISIS által alkalmazott szabályai szerint a nők csak tetőtől talpig lefátyolozva, kesztyűt viselve mutatkozhatnak nyilvánosan, és kizárólag férfi kíséretében. A legjobb azonban, ha ki sem mennek az utcára, hanem otthon maradnak. Az al-Khansaa-brigád (al-Khansza) nyilvánosságra került szabályzata szerint a kislányokat már akár kilencéves korukban férjhez lehet adni a harcosokhoz. Tilos a plasztikai műtét, a túl erős smink, a piercing, a fülbevaló és a szőrtelenítés.

Bár az ISIS-területeken folyó valódi életről kevés biztosat lehet tudni, vannak azért árulkodó beszámolók arról, hogy a régi élet mégiscsak hiányzik: Aksza Mahmúd a kikutazása után például sokáig a magával vitt Disney-mesékkel, Naruto mangákkal és Jane Austin-regényekkel vigasztalódott.

A MEMRI Jihad and Terrorism Monitor nevű terrorizmust kutató amerikai szervezet novemberben gyűjteményt készített azokból a Facebook- és Twitter-üzenetekből, amelyeket nyugatról származó ISIS-tagok tettek közzé – még mielőtt a terrorszervezet progpagandistái észrevették volna. Arról a csalódásról árulkodnak ezek a szövegek, amely fokozatosan eluralkodik a nyugatról Szíriába érkezőkön. „Tudom, hogy bűn, de néha nagyon hiányzik a Starbucks. Az itteni kávé rettentően hitvány” – írta egy angol lány a Twitteren. Egy ausztrál nő így panaszkodott: „A hőség a Shamban (Szíriában) annyira durva, hogy néha eszembe jut, hogy felveszem az Umm Izzadság nevet.” Van, aki a helyi szépségszalonok kritikán aluli szolgáltatásain kesereg, mások szerint nagyon rossz az étel, modortalanok és ellenségesek a helyiek, egy belga nő pedig a sávszélességet fitymálja. „Az internet lassabb Irán atomprogramjánál is… Még egy avi fájlt sem vagyok képes feltölteni” – írja. Ezeknél jóval komolyabb problémára mutat rá viszont egy svéd nő tavaly augusztusi panasza. Kifakadása és az azt követő párbeszéd csupán néhány percig volt fent tavaly augusztusban a Twitteren, utána törölték. Íme:

– Komolyan elegem van egy csomó itteni férfiből. Rengeteget piszkálnak. Hogy a nők nem viselkedhetnek így vagy úgy. Mi ennek az értelme? Egy rakás férfi kötelességének érzi, hogy rendre utasítsa a nővéreit az utcán.
– Mi a baj, nővérem?
– Az nem a saría része, hogy a férfiaknak bunkó módon kell kiabálniuk velünk az utcán. Egyre szomorúbb vagyok itt. Olyan kevéssé tisztelnek bennünket errefelé.
– Hol?
– Itt, Rakkában, nővérem, és nem csak velem történik ez.
– Mire gondolsz, nővérem? Mi történik?
– Az, hogy kiábrándító, hogy elhagytuk a Nyugatot, és nagy részben azért, hogy többé senki ne gorombáskodjon velünk.

Egy utópia vonzereje

A sok figyelmeztető jel ellenére mégis egy sor olyan tényező van, amely sok nőt úgy vonz a dzsihádisták felé, mint legyet a légypapír. Az ISIS-hez csatlakozó nők sokfélék, de azért van néhány jellemző vonásuk. Ezeket Simon Bonnet, a Francia Geopolitikai Intézet kutatója összesítette. Többségük 25 év alatti, gyakran még kiskorú. Messze nem mindegyikük bevándorlók gyermeke, és egyáltalán nem csak muszlim családokból valók. A többség a nyugati társadalomban nőtt fel, és a jövő nyitva áll előtte. Intelligens, jól tanuló lányok, akik nem érzik magukat otthon a világukban. Gondolkodnak: arról, hogy mit is jelent a nyugati világban nőnek, különösen muszlim nőnek lenni. Kapkodják a fejüket, amikor körülöttük és helyettük döntenek arról, hogy szabad-e fejkendőt viselniük az utcán. Érdekli őket a politika. Kérdéseket tesznek fel a körülöttük lévő világról – és a rossz válaszok találják meg őket.

Nem akarják például elhinni, amit a nyugati világban sulykolnak a radikális iszlámról: hogy a nők foglyai és áldozatai ezeknek a rendszereknek, akik lefátyolozva, bezárva, jogok nélkül élik le az életüket. Sokkal meggyőzőbbnek tűnik a számukra a dzsihádista nézőpont, amely éppen az emancipációt, a szexuális forradalmat és az egyenjogúságot kárhoztatja: eszerint a nyugati szabadság valójában szabadosság, amely megalázza a nőket, külön megbélyegzi a hithű muszlim nőket, akiket igazán csak az „igazi iszlám” tart tiszteletben. A dzsihádista mozgalom így a női jogok védelmezőjének szerepében tetszeleg. Azt mondja: Nyugaton a karriert kell választanod a gyerekek helyett. Mi viszont nem szégyenítünk meg téged azért, mert családanya akarsz lenni. Ez az álfeminista hozzáállás a maga kicsavart módján akár még vonzó is lehet egy önmagát kereső lánynak.

„Magányos vagy, senki nem ért meg? Ne élj tovább a bűnben!” – íme egy felhívás az ISIS propagandagépezetéből. A szöveg telitalálat: az önbizalomhiány, a meg nem értettség érzése és a magány az átlag tizenévesen időről időre eluralkodik. És akkor a Facebookon jönnek valakik, akik valami teljesen újat kínálnak neki: egy szoros női közösséget, egy harcedzett, erős férfi szerelmét és a társadalom tiszteletét. Az új nővérek a legjobb barátnőkké, a harcos férfiak a popsztárokhoz hasonló karizmájú hősökké válnak.

Átgondolt döntés

A Nyugaton élő muszlim nőket – vagy az iszlámra áttérteket – arról is meggyőzi az ISIS, hogy a hidzsra (ami ez esetben a Szíriába utazást jelenti) a vallásukból fakadó kötelességük is. Akkor, amikor az igazi iszlám ellen globális háború folyik, egy mélyen vallásos nőnek a férfitársaihoz hasonlóan kutyakötelessége elhagyni a hitetlenek világát és helyette Szíria szent földjét védeni.

„Ezek a fiatalok úgy érzik, hogy a saját életüket végre valamilyen fontos cél szolgálatába állíthatják azzal, hogy szent háborúba mennek” – véli Nikita Malik, a már említett Quiliam Alapítvány kutatója. Egy ideális iszlám világhatalom megszületésénél bábáskodhatnak ahelyett, hogy az idejüket vesztegetnék az erkölcstelen Nyugaton. Az ISIS által kínált utópia éppúgy vonzza a lányokat, mint a fiúkat. Sőt vannak olyan kutatók, akik szerint ez a legfontosabb húzóerő a nőknél is, akik előbb átgondolt politikai döntést hoznak, mielőtt felszállnának egy Törökországba tartó gépre.

E magyarázat szerint ősrégi hibába esünk akkor, amikor a nők radikalizálódását pusztán azzal magyarázzuk, hogy valakik gonosz módon kihasználták az ártatlan naivitásukat. Nem szabad a nőket egyszerű áldozatnak tekinteni, sőt ideje felismerni a bennük rejlő erőt. Ezt ugyanis az ISIS már régen észrevette. Érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy nők is válhatnak erőszakossá. A párizsi terrortámadásokban is aktív szerepet vállalt egy terroristanő, és az elmúlt évtizedekben Srí Lankától Csecsenföldig sokszor tömegesen ragadtak fegyvert a nők. Nem szabad elfelejteni annak a burkás asszonynak a fotóját sem, aki büszkén emel magasba egy levágott fejet, vagy azt a kitörő lelkesedést, amellyel az ISIS-barát nők reagáltak a Twitteren egy dél-franciaországi merényletre, amelyben kislányok haltak meg. Ugyanígy örültek, amikor a terrorszervezet élve elégetett egy elfogott jordániai pilótát.

A dzsihádista nők – legyenek szírek, szaúdiak, franciák vagy akár koszovóiak – éppen most nevelnek fel egy új generációt. Ezeknek a kicsiknek a háborús körülmények és nyugati társadalom gyűlölete határozza majd meg a gyerekkorát.

 

Alsónadrág, parfüm, dzsihád

Hogy hogyan veti be a csáberejét egy dzsihádista, amikor feleséget akar szerezni, arról Anna Erelle tudna a legtöbbet mesélni. A francia újságírónő Mélodie Nin néven tartott fenn egy profilt a közösségi oldalakon, ezen keresztül figyelte az ISIS tagjainak online tevékenységét, főként a nyugati fiatalok – fiúk és lányok – toborzásának módszere érdekelte. Egyszer megnézett, majd megosztott egy videót, amelyet egy bizonyos Abu Bilel készített. A 38 éves, francia származású férfiról csak később, fokozatosan derült ki, hogy kegyetlen gyilkos, aki másfél évtizede dzsihádista harcosként éli az életét, és az ISIS-ben is fontos szerepet tölt be: a terrorszervezet vezetőjének egyik bizalmasa.

2014-ben Anna egy hónapon át rendszeresen chatelt és Skype-olt a szemét fekete szemceruzával kihúzó, piperkőc terroristával, aki ellentmondást nem tűrő módon közeledett hozzá. Rögtön a legelején megkérte rá, hogy utazzon Szíriába, és legyen a felesége. Nem sokkal később szerelmet vallott neki, és folyamatosan üzenetekkel bombázta, amelyekben a jegyesének és a feleségének nevezte őt. „Holnap várlak. Szokás szerint a harcok után, este 7-kor. Insallah. Jó éjt, bébi” – köszönt el tőle esténként.

Egy hónap után Mélodie megígérte, hogy Amszterdamba utazik, hogy onnan Isztambulba, majd Urfába menjen, ahonnan majd a férfihoz vezetik. A nászéjszakára szexi fehérneművel kellett készülnie, és a terrorista mág arra is megkérte, hogy pár nagyméretű pamut alsógatyát vigyen neki Amszterdamból („mert az itteniektől viszketek”), meg vegyen neki a duty-free shopban valami márkás parfümöt – Diort, lehetőleg.

A találkozó persze nem jött létre. Abu Bilel gyanút fogott, és a hősszerelmes álarcát egy szempillantás alatt vetette le: „Mondd, kinek képzeled magad, te kis hülye? Át akartál verni, most megfizetsz. LOL.” Anna Erelle-nek (persze ez nem az igazi neve) a cikke megjelenése óta bujkálnia kell, szüntelenül halálos fenyegetéseket kap, az ISIS fatvát adott ki rá. A történetéből írt könyvet tavaly kiadták magyarul is, a címe A dzsihád jegyese.

Anna utóbb a Guardiannek azt mondta, nem az az ijesztő, hogy az ISIS használja a közösségi hálót, hanem ahogyan használja. „Azelőtt a terrorizmus titkos tevékenység volt. Ezek meg csatlakoztak a Facebookhoz és a Twitterhez, és most azt mondják: Igen, gyilkosok vagyunk. Te is lehetsz olyan, mint mi. Akarsz csatlakozni?”

Ez a cikk a 2016. áprilisi Marie Claire-ben megjelent cikk bővebb verziója.

Az itt szereplő képek csak illusztrációk.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Riporter

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora dr. gádorné wéber ágnes

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora