2015-ben több mint százezer kísérő nélküli kiskorú igényelt menedéket 78 országban – háromszor annyian, mint az előző évben. Számtalan oka van, hogy egy kiskorú elhagyni kényszerül hazáját és családját: az országot sújtó háborús körülményeken kívül az élhetetlen környezet vagy éppen a saját rokonok erőszakos viselkedése is elüldözheti őket. A több száz kilométeren keresztül tartó, kockázatos és magányos vándorlást vállalhatják azért is, mert nem maradt már olyan családtag, aki elkísérhetné őket, de az is megesik, hogy a család minden vagyonát a gyerekek kicsempészésére költi.
Határon innen
Magyarországra 2015-ben összesen 8420 családjától elszakadt menedékkérő gyermek (a szakzsargonban kísérő nélküli kiskorú) érkezett egyedül, az Emberi Erőforrások Minisztériumának adatai szerint. Több, mint nyolcezer gyermek, akikről nem sokat tudunk a híradásokból. Ez persze érthető: az ő érdekeiket, jogaikat védik az illetékesek, amikor nem engedik a sajtó munkatársait a közelükbe. Ha mégis szeretnénk elképzelni, hogy kik ők, honnan jöttek, hová tartanak, és milyen körülmények várják őket nálunk, a hivatalos nyilatkozatokra, valamint a jogvédők és önkéntesek beszámolóira támaszkodhatunk.
Amikor egy kísérő nélküli kiskorú Magyarországra érkezik tranzitzónán vagy a kerítésen keresztül, előbb vagy utóbb találkozik a magyar hatóságokkal. Ekkor közölnie kell, hogy menekültstátuszt szeretne kérni, valamint azt is, hogy kiskorú, így elvileg azonnal megindulhat a menekültügyi eljárás, és a Fóton működő Károlyi István Gyermekotthon speciális részlegének biztonságot jelentő falai közé kerülhet. Az első felével nincs gond: a menekült státuszt elég szóban kérvényezni, a kiskorúság megállapítása viszont sokszor rendkívül komplikált, elsősorban a szükséges igazoló papírok hiánya miatt.
„Rengeteg gyereknél nincs semmilyen papír, sokszor egyszerűen azért, mert az országukban háború van, nincs működőképes állam” – mondja Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogi szakértője. Ilyenkor tehát szükségessé válik az életkor megállapítása. Erre nincs bevett, jól lefektetett szabályokon alapuló eljárás, nálunk leginkább orvosi vizsgálatban merül ki, amelynek során megvizsgálják a fogazatot, csontröntgent készítenek, felmérik a porcok állapotát. De olyan is megesik, hogy az utóbbi kettő elmarad, és csak a fogakra pillantva mondják ki a nagyon is sok mindent eldöntő ítéletet. A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint ez elsősorban azért problémás, mert a békés, nyugati életformától eltérő, sokszor extrém életkörülmények nagyon is más ütemű biológiai fejlődést eredményezhetnek. „Mi egy holisztikusabb módszer hívei vagyunk, annak örülnénk ha az orvosi vizsgálatok mellett antropológusok, pszichológusok is megnéznék a gyerekeket” – teszi hozzá Szekeres Zsolt.
Menni vagy maradni
Márpedig a tét hatalmas: a kiskorúaknak fényévekkel jobb esélyei vannak a menekültügyi eljárás során, de ez koránt sem jelenti azt, hogy bármilyen státusz alanyi jogon járna nekik. Az oltalmazotti vagy menekültstátusz biztosítja a menedékkérők számára a jogi védelmet, és azt, hogy akár hosszú távon is az országban maradhassanak, ez persze csak kedvező végkimenetel esetén történhet meg. „Ha kiderült, hogy a gyerek kiskorú, értesítik a gyámhivatalt, és kijelölnek neki egy gyámot – ő felel azért, hogy a gyermek jogai érvényesüljenek a menekültügyi eljárás során, de egyébként sok másért is, amire szüksége van, mondjuk egy magyar SIM-kártya vásárlásáról. Az eljárásban megvizsgálják a gyermek hátterét, hogy mennyire veszélyes helyről érkezett, de gyerekek esetében viszonylag tágan értelmezik a veszélyeket. Azt is meg kell nézniük például, hogy a gyerek hazájában működik-e gyermekvédelmi ellátás, nemcsak elvi, hanem gyakorlati szinten is.” Persze megesik, hogy egy kiskorú mégsem kap menekültstátuszt. „ Ritkán, de előfordul, hogy egy gyereket kiutasítanak, elviekben ki is toloncolhatóak.” – teszi hozzá Szekeres Zsolt.
A kép csak illusztráció – Forrás: Profimedia – Red Dot
A köztes ellenőrzésekkel együtt egy ilyen eljárás akár több hónapig is elhúzódik, ennek végére pedig kiderül, hogy a gyerek maradhat-e oltalmazottként vagy menekültként Fóton, vagy el kell hagynia Magyarországot. Persze csak ha nem hagyta el már jóval előtte.
Nyelvoktatás és zsebpénz
A Fóton található, tágas kastélyparkkal körülölelt Károlyi István Gyermekotthon az egyetlen hely az országban, ahol az egyedül érkezett kiskorúakat ellátják. Szerettünk volna kapcsolatba lépni a részleg vezetőjével, de a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nem adott engedélyt az interjúkészítésre. Annyit tudunk a HVG márciusi cikke alapján, hogy akkor 47 gyereket láttak el, rendszerint délelőttönként zajlik a magyar mint idegen nyelv és az európai kultúra oktatása a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesült munkatársainak segítségével. A kulturális/vallási különbségek miatt nem szolgálnak fel sertéshúst, és a gyerekek havonta 5130 forint zsebpénzt is kapnak, amivel szabadon rendelkezhetnek.
A rendszeresen odalátogató civilszervezetek munkatársai is szerves részei a gyerekek mindennapjainak – ők segítenek azokban a dolgokban, amelyekre a gyermekotthonnak már nincs kapacitása. Az SOS Gyermekfalvak Magyarország és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesült közös projektjének munkatársa, Bisztrai Márton szerint a fóti gyermekvédelmi rendszer mellett a civilek segítsége is különösen fontos, hogy komfortosabbá, élhetőbbé tegyék a gyerekek életét. „A nyelvi akadályok áthidalását például legtöbbször a civilszervezetek oldják meg: mi rendszeresen arab, fárszi, urdu, igény szerint szomáli vagy kurd tolmácsokkal megyünk a helyszínre.” Mert Fóton erre már csak töredékében lenne keret – bajosan is lehetne, elég költséges az ilyesmi.
Noha az intézmény kap minisztériumi támogatást és sokszor pályáznak a migrációs alapnál is, egy nagyobb menekülthullámra még nincsenek berendezkedve, állítják a civilek. „A gyerekek most 2–4 ágyas szobákban vannak elszállásolva, új szivacsok vannak, szép fehér falak. De fél évvel ezelőtt, mikor 150 gyerekről kellett gondoskodni, a helyzet nagyságrendekkel rosszabb volt: földre dobott, használt matracokon aludtak, sokszor ahol éppen tudtak. Fót – bár vannak infrastrukturális fejlesztések – még nincs felkészülve ilyen helyzetekre, ha több gyereket kéne befogadni, a színvonal is csökkenne” – magyarázza Bisztrai. Hely pedig éppenséggel lenne – Fóton vannak üresen álló épületek, amelyeket fel lehetne újítani, csakhogy ehhez is pénz kellene.
A civilszervezetek munkatársai többnyire mégis egyetértenek abban, hogy Fót alapvetően jó hely, ideális arra, hogy a meggyötört gyerekek kipihenjék magukat. A gyerekotthon a támogatásokból szerzett pénzből fociedzéseket szervez, és krikettfelszerelést vásárol, a Helsinki Bizottság munkatársai hetente járnak jogi tanácsot nyújtani, pszichológiai segítséget a Cordelia Alapítvány ad. Az SOS Gyermekfalu szervezett nyári napközis tábort is, az Open Doors pedig szintén kreatív programokba vonta be a gyerekeket – ha úgy döntöttek, hogy Fóton maradnak.
Átmeneti állomás?
A legtöbb ide érkező gyerek viszont nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Sokaknak vannak rokonaik vagy ismerőseik más európai országokban, de Magyarország különben sem túl vonzó végállomás a menekültek szemében: keveset tudnak róla, bizalmatlanok, vagy a velük kapcsolatban álló otthon maradt rokonok buzdítják őket, hogy álljanak tovább. Rengeteg a gyerek, aki ki sem várja a menekültügyi eljárás végét, és néhány nap pihenő után ismét egyedül folytatja útját. Nekik megszökniük ugyan nem kell, legalábbis nem olyan értelemben, mint egy börtönből – Fót nyitott területén, és megfelelő adminisztráció mellett még azon túl is szabadon mozoghatnak –, de hiába nincs rács az ablakon, az intézményt elhagyó gyerekeket mégis köteles keresni a rendőrség. Igaz, az is megesik, hogy a gyerekek maguk lépnek a rendőrökhöz azzal, hogy inkább mégis csak visszamennének. Az elszántan tovább vándorlók sorsa azonban bizonytalan és veszélyekkel teli. A gyerekek vannak a leginkább kiszolgáltatva az embercsempészeknek, szervkereskedőknek, a szexuális erőszaktevőknek, ők válnak leggyakrabban modern rabszolgaság áldozatává. Épp ezért a szociális munkások többnyire megpróbálják minden erejükkel maradásra bírni a fiatalokat.
„Az ellátórendszer törvényi keretei jók Magyarországon, de szerintünk a megvalósulásba lehetne több energiát fektetni. Komoly gond a forráshiány és a túl kevés szakképzett munkaerő, ez pedig szintén egyik oka lehet a gyerekek sietős továbbállásának. Tudjuk, hogy nem maradna itt mindenki akkor sem, ha ötcsillagos hotelekben lennének elszállásolva, de talán ha a gyerekek jobban éreznék magukat, többen maradnának, jobban átgondolnák, hogy vállalják-e az utat. Jelenleg már az is nagy eredmény, ha egy gyereknél el lehet érni, hogy néhány hétig maradjon, pihenjen, gondolja át a dolgokat” – mondja Bisztrai Márton.
A maradás vagy továbbvándorlás kérdése végül akkor is a gyerekek döntése marad – a fóti nevelők és a civilszervezetek munkatársai nem tehetnek mást, mint hogy őszintén és világosan elmondják a gyerekeknek, hogy mik a lehetőségeik itt és más országokban, milyen veszélyeket rejt a további utazás. „Természetesen nem segítünk a szökésben, de azt sem mondhatjuk, hogy ugyan, ne menj, mert itt tejjel-mézzel folyó Kánaán vár rád. A mi dolgunk az, hogy hiteles információkkal segítsük őket abban, hogy önálló, jó döntéseket hozzanak” – teszi hozzá Bisztrai Márton. Ha ez az önálló döntés – ahogy a legtöbb esetben – a vándorlás folytatása, a gyerekek segítőinek nem marad más választásuk, mint hogy megpróbálják biztonságos, lehetőleg törvényes mederbe terelni a további utazást: „Ha nem marad más, akkor próbáljuk meggyőzni őt, hogy ne menjen embercsempésszel, ha van Európában élő rokona, lépjen vele kapcsolatba. A gyerekek egyébként már az első meghallgatáson jelezhetik, hogy van-e külföldön rokonuk, és kérhetik a családegyesítést – ilyesmiben természetesen tudunk nekik segíteni.”
Sikertörténetek
Azoknak, akik mégis a maradás mellett döntenek, az állam sok segítséget nyújt az integrálódáshoz. A gyermekvédelmi rendszer és a 18. életévük előtt státuszt kapott menedékkérők esetében az utógondozási ellátás jó segítséget nyújthat a kísérő nélküli kiskorúaknak. „Az itt maradó gyerekek nagyjából a húszas éveik közepéig számíthatnak valamilyen formájú támogatásra, iskolába járhatnak, magyarul tanulhatnak, segítik a lakhatásukat – magyarázza Szekeres Zsolt. – Szerencsére ismerünk ilyen sikertörténeteket, van olyan ügyfelem, aki másfél éve itt él, nagyon szépen beszél magyarul, iskolába jár, tervei vannak. Azt pedig szintén nagyon fontos kiemelni, hogy ez nem csak a gyerekek számára, de az egész társadalomra nézve hasznos: a beilleszkedett gyerekek értékes tagjai lesznek a közösségnek, dolgoznak, adóznak, végül pedig így jelentősen csökkenthetjük a radikalizáció veszélyét is, ami pedig fokozottan fennállhat akkor, ha ezek a gyerekek magukra maradnak.”
A sikertörténetek egyike a sármos arab fiú esete, akinek már az első héten magyar barátnője volt: „A telefonján mutatta nekem, ahogy a magyar lány szülei viszik vissza Fótra kocsival, az egész család arab zenét hallgat, a lány pedig a hátsó ülésen táncol rá” – emlékszik mosolyogva Bisztrai. Ebben pedig az égvilágon semmi különös nincsen, hiszen kamaszokról van szó, akik szerelmesek lesznek, imádnak táncolni, zenét hallgatni, szabadnak lenni – legyenek a világ bármely pontján.
(A cikk eredeti, hosszabb változata a Marie Claire 2016-os decemberi számában jelent meg.)
