Az egyes mondatokat színészek mondják majd fel, az így készült hanganyagra pedig videoklip készül, amiben bárki szerepelhet, aki az ebből az alkalomból szerveződő Women’s Marchon részt vesz.
Az alpárian obszcén és trágár beszólások, a kéretlen, sokszor brutálisan agresszív, olykor egyenesen fenyegető vagy fenyegetésbe forduló szexuális ajánlatok magyar nők millióinak keserítik meg az életét, mindennapos szinten.
A legtöbben (halál)félelemről, pánikról, megalázottságról és tehetetlenségről számolnak be az ilyen esetek kapcsán. Jogosan tartanak a fizikai agressziótól is, hiszen tudják, tapasztalták, hogy a „catcalling” (jellemzően nőkre tett, szexuális tartalmú utcai beszólás, megjegyzés) bármikor – nem is éppen ritkán – elfajulhat. Ráadásul az is egybecsengő tapasztalat, hogy a fül- és szemtanúk közül a legritkábban lép közbe bárki is, sőt, az áldozathibáztatás sem ritka jelenség ilyenkor. Az ilyen tapasztalatok egy életre traumatizálhatják az áldozatot, ráadásul az érintettek köre döbbenetes módon a 11-12 éves korosztálynál kezdődik. Hogy a trauma meddig tarthat, jól mutatja, hogy jócskán hetven fölötti olvasók is megírták, hogy még ma is élénken, szó szerint tudják idézni, miket kaptak és összerándul a gyomruk, ha eszükbe jut, ifjabb éveikben mit kellett elviselniük.
Az akció üzenete és célja az, hogy az a jelenség, ami széles tömegeket érintően alkalmas a megbotránkozásra és félelemkeltésre, azt a törvény éppúgy szankcionálja, mint ahogyan társadalomnak kéne. Akár az egyszeri, utcai szexuális zaklatás is legyen büntetőjogi kategória.
És mi se hallgassunk, ha éppen tanúi vagyunk! Nem tehetsz róla, tehetsz ellene.
A felhívás és a megdöbbentő tapasztalatok itt érhetőek el.
