Közgazdász, a magyar dizájn és divat szerelmese. Nehéz megfogalmazni, mi is pontosan a munkája, annyi mindennel foglalkozik. Marillai Éva folyamatosan épít – dizájnüzletet, divatmárkát és közösséget. Amihez nyúl, abból hamarosan sikeres projekt lesz. A budapesti művészvilág jól ismert szereplője, aki a wonderLAB dizájnbolt kapcsán egy jól működő, egymást segítő kis csapatot működtet.
Egy kiváló üzleti érzékkel megáldott kreatív művésznek érzed magad, vagy inkább jó stílusú üzletasszonynak?
Érdekes kérdés. Közgazdász vagyok és aranyműves, mégsem érzem magam se művésznek, se üzletasszonynak. Inkább valamiféle furcsa hibridnek tartom magam, akinek a szerelme a dizájn és a divat, és próbál ezeken a területeken életképes koncepciókat kitalálni, megvalósítani és sok-sok tanulás mentén apró lépésekkel fenntartani és sikerre vinni.
Miért fontos neked a magyar divat?
Elsősorban mert magyar vagyok. Másrészt mert rengeteg tehetséges ember él Magyarországon, akik egy kis segítséggel talán nem vesznek el. A wonderLAB és az INQ is alapvetően inkubációra épül, ami mind a testvéremnek, Marillai Ildikónak, mind nekem elengedhetetlen feltétel az üzleti modellek kialakításakor.
Mielőtt elkezdtél foglalkozni a magyar tervezők menedzselésével, lehúztál tíz évet a gyógyszeriparban. Mit tanultál ott, amit a mostani munkádban is hasznosítasz?
Bár a gyógyszeripar a dizájntól nagyon távol álló terület, mégis az ott szerzett tapasztalatokat lépten-nyomon be tudom építeni a mindennapi munkámba. Ilyen például az Excel-táblázatok készítése. Száraznak hangzik, mégis ha pár hétig nem dolgozom velük, elkezdem hiányolni őket. Megtanultam rendszerben gondolkodni, ár- és kommunikációs stratégiát készíteni, értékesítési és marketingtervet csinálni, csapatban együttműködni, tárgyalni, prezentálni és még sorolhatnám. Egy biztos, bármilyen területre kerül az ember, az ott szerzett tudás nem vész el, átalakul és beépül. De ez is egy hosszú folyamat, és a tanulásnak sosincs vége.
Mi volt az első lépés, amit megtettél, amikor pályát módosítottál?
Ez a lépés két évig tartott, ugyanis a wonderLAB megvalósításával párhuzamosan folyamatosan a nyolcórás munkámat is napi szinten elvégeztem. Szerencsére jó főnököm volt, magam osztottam be az időmet. Egy szempont számított, hogy a feladatommal végezzek határidőre. Hogy ezt mikor, milyen ütemben tettem, azt szabadon eldönthettem, így jutott idő a wonderLAB-re, akár munkaidőben is.
A wonderLAB dizájnbolt megalapításakor mik voltak a célkitűzéseid? Sikerült megvalósítanod őket?
Mi az hogy! Az eredeti célkitűzéseinket messze túlszárnyalták az eredményeink. Ez is egy folyamat volt. Eredetileg egy helyet szerettünk volna, ahol magunk alkothatunk, hogy a napi multis rutinból kiszakadhassunk délutánonként. Aztán adtunk nevet is a gyereknek, és egyik pillanatról a másikra olyan sajtóvisszhangot kapott a történetünk, hogy a három kezdő márkához további hét csatlakozott. Egyre többen érdeklődtek, szerettek volna velünk tartani, így kevesebb mint fél év alatt kinőttük az első, Izabella utcai helyiséget. Egy letisztult koncepció mentén felújítottuk és megnyitottuk az új, jelenleg is működő Veres Pálné utcai boltot. A közösségi gondolkodás változatlan maradt. Ez az üzlet minden benne értékesített termék alkotójáé. Ők ezt jól tudják és ki is használják.
Milyen alapon választod ki azokat a tervezőket, akiknek helyet adsz a wonderLAB-ban?
Ez közös feladat a testvéremmel. Rengetegen jelentkeznek, ami csodálatos, mert mindig szívesen látunk új, friss ötleteket. Ha mi fedezünk fel új márkákat, amelyekben fantáziát látunk, felvesszük velük a kapcsolatot. Általában azonban telt ház van, és már nem férnek be új alkotók. A falak és a négyzetméter az egyetlen akadály, amelyet nem tudunk legyőzni. Ha valaki külföldre költözik, gyereket vállal vagy saját üzletet nyit, akkor szokott rés keletkezni, amire rögtön tíz új márka is lecsap. Ekkor a kiválasztás elsődleges szempontja az eredetiség, de fontos az is, hogy házon belül ne legyen kannibalizáció. Az a márka, akinek valamiért hasonló a terméke egy már általunk forgalmazott tervező munkájához, kicsi eséllyel tud csak labdába rúgni nálunk.
Mi a titka a wonderLAB évek óta tartó sikerének?
A mottónk: EGYÜTT KÖNNYEBB! Ez nem csak egy dizájnbolt, sokkal több ennél. Egy közösség, egy lányszoba, egy hely, ahol lehet találkozni az alkotókkal, ahol mindent tervezői áron lehet megvásárolni. És nem utolsósorban a testvéremmel közös szerelmünk.
Miért alapítottad meg később a saját márkádat, az INQ Conceptet?
Talán mert kellett egy saját szerelem. Az aranyművesség révén korábban volt egy saját márkám, amelyet évekkel ezelőtt befagyasztottam. Az ok az időhiány volt, és mert a koncepciója nem volt ár/érték arányban hosszú távon működtethető. Ekkor keletkezett bennem egy űr. Amikor megpillantottam Csík Orsi Gombold újra! pályázati terveit, ez az űr egyből eltűnt belőlem. Egy percig nem volt kérdés, mit kell tennem. Ösztönösen, szinte ész nélkül, mint egy szerelmes, akinek az agyára rózsaszín köd szállt, belekezdtem a márka felépítésébe. Ennek már több mint négy éve.
Te is szoktál tervezni? Tudsz varrni?
Tervezni nem szoktam, maradjon csak a cipész a kaptafánál. Olyan viszont előfordul, hogy mikor az INQ vezető tervezője, Csík Orsi, prezentálja az aktuális kollekciót, javaslatot teszek az értékesítési szempontból hasznos változtatásokra. Ezeket Orsi megpróbálja beépíteni, vagy meggyőz a saját igazáról. Varrás? Használtam már varrógépet, de ezt nem nevezném tudásnak. Elméletben igyekszem azért beletanulni. Előfordul, hogy nálam landol egy kérdés a varrodától, amit ilyen esetekben megpróbálok megválaszolni.
A munkád és a magánéleted teljesen összefolyik, olyannyira, hogy az INQ Concept showroomja, az Eva’s Room a saját lakásod nappalijában van. Meddig lehet így élni? Vagy neked ez teljesen elfogadható életforma?
Valóban összefonódik a kettő, de ez azért sem zavaró számomra, mivel ez az életem. Mindemellett mindig is kedveltem a nyüzsit. A showroomban/nappaliban mindig van valaki rajtam kívül. Ez inkább motivál, mint gátol a munkában. Úgy vettem észre, hogy a showroomban található többi tervező (Járadi Judit – Jurekka, Kis Arnold – Thinwood és Cser Boglárka – Leanea) is érti és élvezi ezt a helyzetet, inspirálja őket.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?
Leginkább akkor vagyok elememben, ha valami új kihívás előtt állunk. Legyen szó a wonderLAB-ről, az INQ-ról, az Eva’s Roomról vagy bármilyen új ötletről. Amit nem szeretek, az a rutin. Szükségem van arra, hogy akár spontán, akár tervezetten, de a napjaim ne ugyanolyanok legyenek, hanem változatosak. A korábbi munkámban, a gyógyszeriparban éppen ez volt, ami demotivált. A divat és a dizájn területén mindig annyi új emberrel, izgalmas történettel, megfejteni való feladattal találkozunk, hogy sosem lehet megunni.
Mi az, ami a legnehezebb a munkádban?
Annak a felismerése, hogy az anyagi korlátok miatt néha beszorítva érzem magunkat. Lehetne sokkal nagyobb ütemben fejlődni, ha ez az akadály eltűnne. Jelenleg sok feladatkör hárul arra a pár emberre, akikkel dolgozunk, így rám is. Ez eléggé megterhelő és szét is forgácsol sokszor.
Amikor az egyik legsikeresebb magyar márka, a USE Unused bejelentette, hogy befejezik a tevékenységüket, sok magyar tervező gyomra görcsbe rándult. Te nem izgulsz a jövő miatt?
Amikor a USE tervezői befektetőt találtak, örültem neki. Ugyanakkor tartottam attól, hogy mi lesz, ha nem sikerül megvalósítani a célkitűzéseiket. Az ő történetük szomorú példa, de lehet belőle tanulni. Meg kell nézni, mit lehet másképp csinálni, hogy velünk ne történjen meg ez. Nagyon örülnék, ha lenne egyszer lehetőségünk egy beszélgetésre velük, ahol őszintén elmesélnék, mi is történt valójában.
Milyen esélye van ma egy magyar tervezőnek arra, hogy nemzetközi karriert tudjon csinálni?
Sok a tehetséges hazai tervező. Vannak, akik jelenleg is külföldön dolgoznak kisebb-nagyobb cégeknek, vagy éppen a tanulmányaikat folytatják. Azt gondolom, a megfelelő termékkel, kitartással, szakmai tudással és alázattal, nem utolsósorban kellő mennyiségű tőkével, sikeres lehet egy magyar tervező a nemzetközi piacon is. Nyilván ez már egy évekig tartó, hosszadalmas munkafolyamat eredménye, de természetesen sikerülhet.
