Jó időben, gimnazistaként kezdte a blogolást, majd négy évvel ezelőtt átváltott a videókra. Ma már 250 000 fős követőtábora van, és a hirdetők is felfedezték maguknak. Viszkok Fruzsina még csak 23 éves, nemrég vette át a közgazdászdiplomáját, de már egy jól jövedelmező munkával rendelkezik, ami egyben a hobbija is. Korosztályának és a nála fiatalabb tinilányoknak is az egyik példaképe, véleményformáló erővel bír. Szerencsére ő is tudja, hogy az ismertség felelősséggel jár, amit igyekszik jól felhasználni.
Amikor suliba jártál, és távol állt még tőled a blogolás, a videózás, mi szerettél volna lenni?
Különböző korszakaim voltak. Először fodrász, majd régész, újságíró akartam lenni. Épp középiskolás koromban váltam bizonytalanná a jövőmet illetően.
A videókban magadat kell adni, megmutatni a személyiséged különböző rétegeit. Az életben is extrovertált személyiség vagy?
Egyáltalán nem, pont az ellentéte. Sosem szerettem szerepelni, a kamera előtt pedig különösen nem. Még a családi fotózásokat is kerültem, így máig nem értem, hogy alakult ez nálam így. A videózás rengeteget változtatott rajtam: sokkal nyitottabb és magabiztosabb lettem. Megtanultam, hogy nem kell félni őszintén elmondani a véleményünket.
Hogyan és mikor indult a youtuber-karriered?
17 éves voltam, amikor felfedeztem, hogy léteznek a YouTube-on sminkes videók. Dulce Candyt kezdtem el nézni, akinek a pozitív és magabiztos személyisége azonnal megfogott, rá akartam hasonlítani. Ekkor egy blog írásába kezdtem bele, mert nem tudtam, hogy Magyarországon is léteznek már YouTube-csatornák. Technikai hátterem sem volt akkor még hozzá igazán. Három évig csak blogoltam, amíg eljutottam odáig, hogy feltöltsem az első videóimat az aktuális kedvenceimről. Szerencsére pozitív volt a fogadtatása, így ez kellő löketet adott számomra a folytatáshoz.
Milyen érzés volt elolvasni az első kommenteket? Válaszoltál rájuk? Ma is elolvasod az összes kommentet?
Nagyon furcsa volt megtapasztalni, hogy mások is figyelik, amit csinálok, és véleményük is van róla. Az elején minden kommentre válaszoltam, ami ma már nem nagyon sikerül. Elolvasom az összeset, mert mindig kíváncsi vagyok a visszajelzésekre, de válaszolni már nem jut időm mindegyikre.
Hogyan tudod kezelni a negatív kommenteket?
Az elején mélyen érintettek. Mindig mindenkinek megpróbáltam megmagyarázni az igazamat, ami utólag visszanézve teljesen felesleges volt, hiszen ezeknek a kommenteknek a nagy része merő rosszindulatból született. Ma már megtanultam ezt kezelni. A tisztán rosszindulatú kommenteket azonnal törlöm, a negatív, de építő jellegűeket pedig megpróbálom megfontolni.
Mennyire tudatosan építed fel a csatornádat?
Amikor elkezdtem, nem volt bennem tudatosság, viszont most már szeretek mindig mindent előre megtervezni és kitalálni. Sokkal jobban figyelek a technikai háttérre is. Emellett az is fontos számomra, hogy észben tartsam a felelősségemet, ugyanis sok fiatal is néz bennünket.
Elég sokan vagytok youtuberek. Van köztetek konkurenciaharc?
Ismerjük egymást, egyre több rendezvényen találkozunk. Valamilyen szinten mindenkiben megvan a versenyszellem, de nem érzem ezt zavarónak. Rengeteg YouTube-csatorna van, de sok téma még nincsen lefedve. Ha tőlem megkérdezi valaki, hogy indítson-e YouTube-csatornát, azt válaszolom, hogy nyugodtan.
Ki készíti a videóidat?
Egyszemélyes stáb vagyok: az operatőr, a hangosító, a vágó, a műsorvezető, mindent én csinálok. Szerintem a munkám egyik varázsa ebben rejlik: a videóim 100%-osan én vagyok.
Nemrégiben külföldi youtuberekkel beszélgettem a jövőbeli céljaikról. Ők azt mesélték nekem, hogy műsorvezetők szeretnének lenni a tévében vagy a rádióban. Neked nincsenek ilyen vágyaid?
Ez nagyon meglep, mert azt tapasztalom, hogy a youtuberek próbálnak elzárkózni a mainstream médiától. Én is így vagyok vele. Egyáltalán nem tudom elképzelni magam tévés műsorvezetőként. Pont a szabadságot élvezem a munkámban, azt mondom, amit szeretnék, ha belebakizom, nekem nem jelent problémát. A tévében egy betanított ember lennék, most teljesen önmagam tudok lenni. Hosszú távon is a YouTube-on tudom csak elképzelni magamat. Szerencsére a csatorna megengedi, hogy a téma folyamatosan velem változzon. Lehet, hogy 10 év múlva gyereknevelésről fogok videókat készíteni.
Hogyan lesz ebből üzlet? Hogy tudsz megélni belőle?
A YouTube-csatornának van egy ügynöksége, aki foglalkozik velem, illetve én személyesen is intézem ezeket a dolgokat. A legnehezebb helyzetben az első megkereséseknél voltam. Semmi tapasztalatom nem volt azzal kapcsolatban, hogy mennyit érek, de szépen lassan beletanultam.
Ki dönti el, hogy milyen módon jelenítesz meg egy-egy terméket a videóidban?
Van, amikor konkrét ötlettel keresnek meg, máskor rám bízzák a megvalósítást. Vannak cégek, akik azt gondolják, hogy betanított forgatókönyv alapján lehet valamit bemutatni, de ez nálunk egyáltalán nem működik. Szeretem kipróbálni a termékeket, és ha nem válik be nálam, egyszerűen nem vállalom el a felkérést.
Mennyire tudsz kritikus lenni a termékekkel?
A hitelességemet teszem kockára, ezért a videókban őszintének kell lennem. Nem mondhatom valamiről azt, hogy jó, ha nem az. Ha a követőim megveszik a terméket és mást tapasztalnak, mint amit elmondtam róla, nem fognak többé hinni nekem. Hosszú távon mindenképpen a hitelességemet próbálom előtérbe helyezni.
Tanulsz a külföldi youtuberektől?
Rengeteget lehet tanulni tőlük: milyen kamerákat használnak, milyen világítást, és a témáikból is lehet inspirálódni. Ezeket átformálom a saját személyiségemre, attól lesznek hitelesek.
Mi a legizgalmasabb része a munkádnak?
Olyan lehetőségekben van részem, amelyeket soha nem gondoltam volna. Utazásokon vehetek részt, érdekes emberekkel – mint például Palvin Barbi vagy Király Viktor – készíthetek videókat. Mindig szégyenlős lánynak tartottam magam, de egy ilyen beszélgetés után úgy érzem, sikerült legyőzni önmagamat.
Palvin Barbival például miről beszélgettetek?
Amikor egy ismert emberrel készítek videót, fontos, hogy egyenrangú felek legyünk. Nem szeretnék újságíró szerepbe kerülni. Egyperces kihívás volt a Barbival készült videó címe. Kérdéseket írtam fel papírdarabokra, a cél az volt, hogy egy perc alatt minél több kérdésre válaszoljon ő is és én is. Az egyperces időlimit mindenkiből kihozza a versenyszellemet, és így egészen más oldaláról ismerhettük meg a másikat. Jó élmény volt, a videó is sikeres lett.
Az utcán megismernek már az emberek?
Egyre többen, főként bevásárlóközpontokban vannak az ilyen veszélyzónák. Közös képet kérnek és elmondják, mennyire szeretik a videóimat. Örülök a kedves visszajelzéseknek.
Mi az, ami nehéz a munkádban?
Az, hogy a saját magam főnöke vagyok. Van, amikor túlságosan sokat dolgozom, máskor nincs elég energiám eleget dolgozni. Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ott van az a rengeteg ember, aki hétről hétre várja az új tartalmakat – heti két videót teszek fel a csatornára –, nagy az elvárás, hogy mindig megújuljon az ember.
Mit ajánlasz a fiataloknak, akik a nyomdokaidba akarnak lépni?
Csináljanak meg pár videót csak úgy maguknak, amit még nem tesznek fel sehová. Figyeljék magukat külső szemmel. Legyen egy olyan témájuk, amit szenvedélyesen szeretnek, amihez hozzá tudnak szólni.
Szerinted a követőid veled öregszenek majd? Vagy megmaradsz a fiatal korosztálynál?
Remélem, velem fognak öregedni. A nézőim most is főleg a saját korosztályomból jönnek, 18–22 évesek. A kommentek alapján a fiatalok vannak többségben, de a korosztályom valószínűleg nem szeret kommentelni. Az első videóimnál a középiskolás tapasztalataimat osztottam meg, aztán az egyetemi élményeim jöttek, most a felnőtt életemből merítem a témákat.
A szüleid mit szóltak, amikor megtudták, hogy miből fogsz megélni?
Nagyon érdekes átmenet volt. Az elején nem követték, hogy mivel foglalkozom, most meg már anyukám próbál videoötleteket adni, és ő is nézi a konkurenciát. Örülnek neki és támogatnak.
Külön tudod választani a magánéletedet és a munkádat?
Nagyon figyelek arra, hogy mit árulok el magamról. A magánéletem csak rám tartozik, ezt nem osztom meg a nézőimmel.
