Akkor is megerőszakolhatnak, ha pizsama van rajtad, de nem is ez számít

2018. január 15.
Vagy melegítő, vagy akár My Little Pony-s póló. Egy kegyetlen belga kiállítás újra rávilágít az áldozathibáztatás értelmetlenségére, a tárlattal kapcsolatban azonban felmerülhet néhány súlyos ellentmondás is.

Hiába hangzott már el milliószor, a politikusok, az erőszaktevők és ami a legijesztőbb, még az ügyvédek is érvényes érvként próbálják előhúzni a nemi erőszak áldozatául esett nő öltözködését. Miért húzott olyan rövid szoknyát, miért volt úgy kivágva a pólója, miért hergelte azt a szerencsétlen férfit?

A „What were you wearing?” című belga tárlat több hasonló művészeti kezdeményezés példáját követve reagál az áldozathibáztatásra a nemi erőszak áldozatául esett nők ruháinak kiállítótérbe aggatásával. A kegyetlen erejű kiállításból hamar egyértelművé válik, hogy akkor is megerőszakolhatnak, ha pizsamát, melegítőt (és ami annyira velőtrázó, hogy még magunkban sem akarjuk folytatni a gondolatmenetet) My Little Pony feliratú pólót viselsz. Ez egyfelől csattanós válasz a miniszoknyázóknak, másfelől nem igazán válasz a problémára.

Mert az a probléma, hogy ha az áldozathibáztató vádakat átforgatjuk arra, hogy „lám, az állig begombolkozott, slamposan öltözött, melegítőnadrágos jó lányokat is megerőszakolják” akkor megfeledkezünk arról, hogy azokat SEM lehet megerőszakolni, akik köldökig kivágott felsőt vagy övméretű forrónadrágot viselnek.

Nemcsak a decens, „illedelmesen” felöltözött lányok megerőszakolása számít bűnnek, hanem a lengén öltözött lányok, a sztriptíztáncosok és prostituáltak ellen elkövetett nemi erőszak is.

Ha a nemi erőszak tragédiáját elnyűtt, lyukas pólókkal akarjuk illusztrálni, akkor azt sugalljuk, azok a lányok, akik így öltöztek fel, nem érdemelték meg amit kaptak, hiszen az ilyen tárlatok azzal a „meglepetéssel” igyekeznek sokkolni, hogy nem latexnadrágokat meg lenge nyári ruhákat látunk a falakon lógni. Pedig akár azokat is láthatnánk.

Ahhoz, hogy bebizonyítsuk, a nemi erőszak soha, semmilyen körülmények között nem lehet az áldozat hibája, nem arra van szükség, hogy az öltözködéssel szemben felhozott vádak ellenében mutassunk valamit, hanem arra, hogy megértsük, nincsen olyan helyzet („kísértés” vagy „provokáció”) ami egy férfit feljogosíthatna arra, hogy az ösztöneire hivatkozva a másik beleegyezése nélkül közösüljön valakivel. Akkor sem, ha egy nő pizsamát visel, de akkor sem, ha fehérneműben lejt végig az utcán.