Tavaly világszerte arra kérték a nőket az érdekvédelmi egyesületek, hogy ne dolgozzanak vagy vásároljanak nőnapon – érezze meg a világ, milyen lenne egy nap nők nélkül. Akkor a Women’s March miatt vonultak utcára a nők, idén a Weinstein-botrányból kibontakozó #MeToo mozgalom határozza meg március 8-át.
Fotó: Profimédia – Red Dot
Nehéz megmondani, pontosan meddig nyúlik vissza a nőnap, de általában 1908-ra datálják, amikor 15 000 nő vonult utcára New Yorkban, hogy szavazati jogot, jobb fizetést és kevesebb munkaórát követeljenek. Egy évvel később február 28-án tartottak nőnapot, majd 1910-ben az International Woman’s Conference-en Clara Zetkin német politikus javaslatára a Nemzetközi Nőnap megnevezés is megszületett. 1917-ben, miután a szovjet Oroszországban is kiharcolták szavazati jogukat a nők, március 8-át nemzeti ünnepnek kiáltották ki. 1911-ben már Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban is ünnepelték a nőnapot, 1913-ban pedig megegyeztek abban, hogy az egységes dátum március 8. legyen. Az ENSZ csak jóval később, 1975-ben ismerte el az ünnepet, azóta pedig mindig van valami – többnyire nőket érintő aktualitással foglalkozó – tematikája a nőnapnak.
Vagyis inkább elméletben. Mert a nőnap sokáig inkább csak a bonbonokról, virágcsokrokról, anyáknak, feleségeknek, barátnőknek járó apró figyelmességekről szólt. Arról az egy napról, amikor a férfiaknak kedveskedniük kell valamivel a nőknek. A tavalyi év azonban megmutatta, hogy a nőnap még most is eredeti funkciójáért, az aktivizmusért van, azért, hogy a nők kicsit hangosabban hallassák hangjukat az egyenlőséget sürgető ügyekben. 2018 elején végre nemcsak március 8-án hangos a sajtó a szexizmust, az egyenlőtlenséget és a nők elleni erőszakot bíráló hangoktól – gyakorlatilag mindenhonnan a #MeToo és a Time’s Up mozgalom törekvéseiről lehet hallani. Szimbolikus fontosságot ad az idei évnek az is, hogy 2018 – számos országban – a nők szavazati jogának százéves jubileumát jelöli. Épp ezért az idei nőnap üzenete, hogy hajtsuk tovább az eddigi törekvéseket, harcoljunk tovább azokért, amikért régóta küzdünk, mert a győzelem még messze nem teljes.
Az idei jelszó, a #PressForProgress jól megmutatja, hogy nők már nemcsak „kérnek”, hanem nyomást gyakorolnak, hiszen a #MeToo kapcsán talán a szüfrazsett mozgalmak óta először tűnik úgy, hogy a nők képesek globális hatást kelteni a szexizmus és a nemek közti egyenlőség ügyében.
„Most talán mindennél erősebb a cselekvésre való felhívás, hogy tovább küzdjünk a nemek közti egyenlőtlenségek ellen – írja az International Women’s Day honlapja. – Egy felhívás, hogy motiváljuk és egyesítsük a barátokat, kollégákat és közösségeket, hogy tegyenek a nemek közti egyenlőségért.”
Ha szeretnénk mi is tenni az ügyért, támogassuk a fent említett vagy más női jogokért harcoló szervezeteket, vagy egyszerűen kapjuk elő a telefont: a Women’s Day arra kéri a nőket, hogy küldjenek #PressForProgress szöveggel ellátott fotókat arról, hogyan támogatják a nőnap idei törekvéseit. Arra is megkérték az embereket, tegyenek „fogadalmat” a haladásért, és mondják el, mikkel szeretnének tenni a nemek közti egyenlőség kialakulásáért. És persze, ami a lényeg: nem csak március 8-án.
