Már itthon is aktív szerepet vállaltál a kulturális és művészeti életben, tanulmányaid is ehhez kapcsolódnak. Mesélj kicsit a Londont megelőző éveidről.
2010-2011 környékén kezdtem el dolgozni a Mika Tivadar Mulatóban, mint kulturális programszervező. Ez egy nagyon izgalmas időszak volt számomra. A Mika volt akkoriban az egyik legnagyobb hetedik kerületi klub, ahol ugyanúgy lehetett újító, gondolatébresztő beszélgetéseket, színházi eseményeket vagy performanszokat szervezni, mint nagyobb koncerteket, legendás reggelig tartó partikat. Ezt követően a Gozsdu Manó Klubba mentem át, illetve megkezdtem a mesterszakos tanulmányaimat is a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a design- és művészeti menedzser szakon.
Ezután jött a nagy döntés: kiköltöztél Londonba. Emlékszel arra, milyen érzésekkel, reményekkel hagytad el Magyarországot?
Az eredeti tervem szerint kilenc hónapig szerettem volna maradni Londonban – ennek lassan hat éve. A legfőbb motivációm az volt, hogy javítsak az angolomon és megismerjem a nyugat-európai művészeti trendeket, hogy mikor hazajövök, magabiztosabban tudjak meghívni külföldi előadókat a magyarországi művészeti közegbe. Ekkor még zenében is gondolkodtam, de már nagyon vonzott a galériás vonal is, hiszen én magam is évekig tanultam képzőművészetet. Főként szobrászatot, de fotózást és valamennyi grafikát is. A londoni úttal kapcsolatban volt bennem egy kis félelem, de a motiváció nagyobb volt. Azt tapasztaltam itthon, hogy a művészeti szcéna nem túl nagy, és nemzetközi szereplők nélkül mindig csak ugyanazok az események ismétlik önmagukat.
Ezzel szemben mi a helyzet Londonban? Tény, hogy a műtárgypiac az Egyesült Királyságban óriási méreteket öltött az utóbbi időkben, de tapasztalataid szerint hogyan viszonyulnak a nyugati vásárlók a kelet-európai divathoz, designhoz vagy a művészethez?
Úgy látom, hogy viszonylag kevesen ismerik mélyrehatóan ennek a régiónak művészetét és designját, de aki valamennyire belelát, az tudja, hogy egy izgalmas, nagyon egyedi és igazán magas minőséget kínáló piacról van szó. A mostanában megjelent újságcikkek rébuszokban beszélnek a divatról, a Wall Street Journal azt feszegette például most szeptemberben, hogy Kijev az új Párizs.
Ebből a megfontolásból is született többek között a projektem, az ArtConscious. Mi nem csak a szakértő közönséghez szeretnénk szólni, hanem azokat is szeretnénk elérni, akik nem az alapján választanak festményt vagy designer táskát, hogy az alkotó honnan származik, hanem inkább a minőségre helyezik a hangsúlyt.
Ha már szóba jött az ArtConscious, avass be minket néhány részletbe a projekttel kapcsolatban!
Egy online piacteret alakítok éppen ki, melynek neve ArtConscious. Az angol ‘művészet’ és ‘tudatosság’ szavakból áll össze, hiszen legfőbb célunk, hogy egy olyan közvetítő oldalt hozzunk létre, mely az angolul beszélő közönséggel megismerteti meg a műtárgypiacon kevésbé ismert művészeti régiókat, átláthatóvá teszi őket. Ezenkívül azt is megmutatja, hogy tehetséges alkotók mindenhol élnek, nemcsak Londonban, hanem New Yorkban vagy más nagyvárosokban. Jelenleg a fő missziónk az, hogy bemutassuk a régió művészeit, designereit, galériáit és fontos kreatív helyszíneit, eseményeit. Az oldal novemberben indul és még van hely magyarországi alkotók számára is, szóval jelenleg is várjuk a jelentkezéseket.
Miben más ez a platform, mint a többi hasonló jellegű gyűjtőoldal?
A weboldal abban különbözik sok más művészeti oldaltól, hogy úgy fog működni, mint a legnagyobb online piacterek: mesterséges intelligencia lesz mögötte. Nagyon fontos volt számomra, hogy a legmodernebb digitális eszközökkel segítsük azt, hogy a régióban élő alkotókra rátaláljon az online, angol nyelven böngésző vásárló. Ehhez ma már nem elég egy WordPress oldalt létrehozni.
A vásárlók számára igyekeztünk egy egyszerű, letisztult, ízléses piacteret kialakítani, ahol a lehető legrövidebb idő alatt megtalálhatják azt a festményt vagy ékszert, melyet keresnek. Az oldalt reméljük, hogy majd lakberendezők, műgyűjtők, művészeti kurátorok is használják majd, akár úgy, mint egy professzionális eszközt, hiszen nálunk gyűlnek majd össze a régió legfontosabb tehetségei. A képviselt alkotókat, galériákat angol nyelvű interjúkon keresztül szeretnénk bemutatni az olvasóknak, azok a partnereinket pedig akik rajtunk keresztül adnak el, különböző statisztikákkal, riportokkal segítjük majd, hogy lássák honnan érkeznek a vásárlóik. A projekt egyébként nem jöhetett volna létre a HiVentures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. és QuantumLeap Innovációs és Iparfejlesztési Kft. támogatása nélkül.
Ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozás sikeres legyen, az is kell, hogy átlásd, megismerd a kinti műtárgyértékesítési trendeket, egyszersmind beépülj a helyi közegbe. A művészeti közösségek általában zártak, neked mennyire volt nehéz a beilleszkedés külföldön?
Bizonyos szempontból sokkal nehezebb volt, mint itthon, más szempontból pedig százszor könnyebb. Londonba érkezésem után gyorsan realizáltam, hogy itt először a kulturális szokásokat, a várost, a millió különböző angol akcentust kell megismernem, csak azután jöhet a művészeti közeg. Ha hiszünk bizonyos statisztikáknak, akkor Londonban több ember él, mint Magyarországon, így évekbe telik, míg az ember valóban kiismeri magát a városban és felfedezi a legfontosabb helyszíneket.
Ezzel együtt London továbbra is nagyon nyitott mind a külföldiekre, mind a kreatív tehetségekre. A nehézségekkel együtt rengeteget tanultam és olyan emberektől kaptam támogatást, motivációt, akikkel álmomban sem gondoltam volna, hogy találkozhatok, míg Budapesten éltem. Szerencsémre már az elejétől fogva egy olyan társaságban dolgoztam, ahol nagy nevű művészekkel találkozhattam. Utána hamar bekerültem egy galériába, ahol más nemzetközi projekteket is megismerhettem. A mesterképzésemet végül Londonban fejeztem be, ami szintén sokat segített.
Láthatóan sokat pörögsz, mégis mivel tudsz kikapcsolni, mit csinálsz legszívesebben szabadidődben?
Fontos számomra a sport, az úszás, a jóga, és most megpróbálok elkezdeni futni is, amellett, hogy igyekszem biciklivel közlekedni, ha csak módom van rá. Londonban rengeteg magas beosztású ember választja a közlekedésnek ezt a formáját a mindennapokban, simán láthatsz bankigazgatókat is tekerni a munkába. Nagyon érdekel a vegán életmód is, illetve, ha filmekről vagy könyvekről van szó, akkor az emberi jogi, történelmi vonatkozású inspiráló történetek érdekelnek a legjobban. Ha lenne időm még egy projektre, akkor összegyűjteném és magyarra fordítanám azokat a pozitív történeteket, amiket csak angolul lehet elérni az interneten jelenleg, hogy a magyarul TV-t néző vagy újságot olvasó közönséghez is eljussanak azok a fantasztikus sztorik, amikből rengeteg motivációt lehet meríteni a mindennapokhoz.
Szerző: Zahorján Ivett
